Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság lerovása ...

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 pedig ugyanennek megfizetésére adott be keresetet. Alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszonkeresetet támasztott: kötelezze a biróság felperest, bogy a megvett és még hátralékos 4800 zsák lisztet a kötlevél szerint előzetes fizetés után 1922. január 15-éig Miskolcon vegye át és késedelme folytán alperesnek 2 millió korona kárát és összes költségeit fizesse meg, amennyiben pedig az átvételt felperes nem eszközölné, a teljesítés helyett 10.832,000 korona kárát és összes költségeit fizesse meg. Felperesnek a kereset tekintetében álláspontja lényegileg az volt, hogy a vétel tárgya exportliszt volt. A lisztexport pedig lehetetlenné válván, az ügylet hatályát vesztette és igy az előleg neki visszajár. A viszonkereset tekintetében pedig védekezése az volt, hogy nem követelheti a malom a Miskolcon való átvételt, mivel a liszt a fentiek szerint nem Miskolcon, hanem Cseh-Szlovákiában lett volna átveendő, ez pedig lehetetlenné vált. De alaki okokból is elutasitandó alperes, mert a teljesítésre irányuló viszonkeresete elévült. Alperes ugyanis október 1-én teljesítésre már óvást emelt, és egyben a szokások 67. §-a alapján 14 napi utólagos határidőt tűzött ki. Október 15-én pedig ujabb óvást emelt azzal, hogy amennyiben a felperes a lisztet október 31-éig nem veszi át, akkor a szokások 69. §-a alapján bírói uton fog ellene eljárni. Teljesítésre irányuló keresete tehát legkésőbb november 14-éig lett volna beadandó. De még ha elfogadtatnék is, hogy prolongáció folytán a teljesítési határidő november vége volt, akkor sem vehető figyelembe a december 30-án teljesítésre és kártérítésre beadott viszonkereset, mivel alperesnek ezen joga fenntartásához a szokások 66. §-a alapján óvással kellett volna élni, amit azonban elmulasztott. Miután pedig választási jogát a teljesítésre irányuló viszonkeresettel kimerítette, nem teljesítés miatt kártérítést sem követelhet. Ez alapon a kártérítés összegszerűségével nem is kiván foglalkozni. Ezzel szemben alperes álláspontja lényegileg a következő volt: A kötlevélben Miskolc lévén a teljesítési hely, felperesnek ama célzata, hogy a liszt Gseh-Szlovákiába legyen kiszálütandó, nem tartozik alperesre. De még, ha export-lisztnek vennők is az ügylet *árgyát, akkor is a lehetetlenné válást felperes okozta, mivel szeptember végén késedelembe esett. Az elévülési kifogást nem ismeri el, mivel a 30 napos elévülési határidőt a meghosszabbított határidőtől kell számítani. Kártérítési igényét abból származtatja, hogy midőn felperes augusztus 22-én 1.000,000 cseh koronát előlegképpen lefizetett, nem akarván valutaspekulációba bocsátkozni, ezen cseh koronát, később pedig a még hátralékos vételárnak megfelelő 2.000,000 cseh koronát szeptember végéig leendő szállításra eladta és miután felperes nem fizetett, ezen cseh koronának szállítási idejét ismételten meg kellett hosszabbítani és prolongációs dijak és késedelmi kamatok címén 1922. január 25-ig 12.443,850 korona kára származott; amiből levonva a 350,260 cseh koronának 4 kor. 60 filléres árfolyamon számított ellenértékét, vagyis 1.611,000 koronát, alperes a liszt átvételének elmulasztása esetén többlet követelése gyanánt 10.000,000 K-t érvényesített. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy nem tartozik reá, hogy minő ügyletet kötött alperes a felperes által fizetendő cseh koronák tekintetében. Tagadta azt is, hogy alperes a felperes által fizetendő összeget eladta; ha azonban ezt meg is tette, saját számlájára bocsátkozott spekulációba. Vitatta, hogy a kötés szeptember végén járván le, a liszt és őrleményekre vonatkozó külön szokások 12. §-a szerint a vételár fizetése csak ekkor vált esedékessé, s ennélfogva alperes csak ekkor volt jogosítva eladni követelését, ha pedig ekkor tette volna azt meg, akkor a cseh korona árfolyamának hanyatlása folytán október 1-én, amikor a késedelem folytán óvást emelt, de legkésőbb október 11-én, amikor a kormány rendelete a hivatalos lapban megjelent és amikor a teljesítés lehetetlenülése már nyilvánvalóvá vált, vissza fedezvén a cseh koronát, nagy árfolyamnyereségre tett volna a malom szert, és igy kár nem merült volna fel. Különben is hivatkozik felperes arra, hogy ily nagy árhullámzásnak kitett valuták szállítását nem állott jogában alperesnek folyton prolongálni, hanem kötelessége lett volna azt visszafedezni. A felek ezen előadása után a bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a liszt kivitelének lehetetlenné válását a teljesítés lehetetlenné válásának, vagy egyébként szerződést felbontó oknak kell-e tekinteni? Kétségtelen, hogy teljesítési hely gyanánt a felek Miskolcot jelölték meg. Nyilvánvaló azonban, hogy felperes a lisztet azzal a rendeltetéssel vette, hogy azt Csehszlovákiába szállítsa ki és ott értékesítse. Ez világosan kitűnik magából az A) és G) •/. alatti kötl'evélből, melyek szerint az eladás «bérmentve Bánréve állomásig», az A) 7. alatti szerint «kiviteli illetékkel együtt» a C) 7. szerint «kiviteli engedéllyel együtt» történt. Alperes tehát kétség kivül tudta, hogy felperes export célra veszi a lisztet. Tekintettel tehát erre és tekintettel arra a jelentőségre, amelyet ily kikötéseknek a kereskedelmi forgalomban tulajdonítani szoktak, meg kellett állapítani, hogy a liszt kiviteli lehetősége nemcsak szándéka, nemcsak feltevése volt felperesnek, hanem a megállapodásnak feltétele és az ügyletnek lényeges, a teljesítéstől elválaszthatatlan eleme volt. Megerősíti a bíróságot e felfogásában alperesnek október 21-iki körlevele, amelyben alperes maga is a kivitel lehetetlenné válását az ügylet teljesítésének lehetetlenné válása gyanánt jelöli meg. Vitatta ugyan alperes ezzel szemben, hogy a kiviteli lehetőség megszűnésének veszélyét mindenképpen felperes tartozik viselni, azonban a biróság az alperes teljesítési igényét nem állapíthatta meg. Az elévülési kifogást ugyan nem tartotta ala-