Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 2. szám - A cég és védjegy oltalma a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatban [2. r.]

2. sz. KERESKEDELMI JOG 21 Bezeichnung) ugyan nem a 8. §-ba, hanem kiszakítva a logikai sorrendből, a 7. §-ba vette fel. Egyben azonban a 8. §. utolsó mondatában kijelenti, hogy a jelen paragrafus rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a vállalati ismertető jelek használata tekintetében is. És bár a büntető szankciót (17. §.) — miként emiitettük — az ismertető jelek használatára csakis az üzlettelep megjelölésénél mondja ki, végeredményben mégis ugy áll a dolog, hogy a versenytársat eltiltja az üzlet egyéb jellemző megjelölésének bitorlásától is. A kereskedelmi biróságok a Kt. 11. §-ában emiitett toldás bejegyzésénél nagyon rigorózusan jártak el, ugy hogy az üzlet közelebbi megjelölése eddig bizony alig-alig talált védelemre. Ezentúl ez a közelebbi megjelölés — legyen az cégér, toldás, szó vagy képes ábrázolat — éppen azt a védelmet fogja élvezni, mint maga a bejegyzett cégszöveg. Ha eddig a cégszöveg a Kt. alapján némi — bár hiányos — védelmet talált, a «jellemző megjelölés» teljesen szabad préda volt. A kalózkodás ezen a téren is erősen meg lesz szorítva. '* Miként a R. G. is hangsúlyozza, a polgári kereset alapjául elegendő, ha az összetéveszthetőség lehetőségét kimutatják. Liegt Verwechslungsgfahr vor, dann ist es gleichgültig, ob Verwechslungen vorgekommen sind. Liegt Verwechslungsgefahr nicht vor, dann kommt es auf einzelne sattgehabte Verwechslungen nicht an. (R. G. 40. 23.) Dolusnak ugyancsak a polgári keresetnél nem kell fennforognia, sőt a bizonyitott dolus nem is elégséges, ha az összetéveszthetőség lehetősége objektíve ki van zárva. (Rosenthal i. m. 244, R. G. in Markenschutz und Wettbewerb 12. 344. 418.) Ebből a szempontból érthetetlen a T. 8. §. 2-ik bekezdésének a) pontja, amelyet már fentebb mint feleslegeset kifogásoltunk. Ez a pont ugyanis magánál a névváltoztatás kieszközlésénél már dolust követel. Ebből a contrario arra kell következtetni, ha a névváltoztatás kieszközlésénél őt dolus nem terhelte, pl. a névviselési engedélyt évekkel előbb szerezte meg, akkor nyugodtan használhatja a nevét vállalata körében akkor is, ha beleütközik ugyanazon szakasz bekezdésébe. Vagyis az eredti név viselőjét a T. esetleg eltiltja nevének használatától, a magyarosított név viselőjét csak akkor, ha a. névváltoztatás körül őt dolus terheli. És csodálatosképpen a b) pontbán a T. követel dolust. Itt megelégszik azzal a ténnyel, hogy a megszerzett üzleti név vagy cég a már jogszerűen fennálló ver sey vállalattal összetéveszthető. Dolus kimutatását majd követelheti a büntető bíróság, mielőtt a 17. §-t alkalmazná, de a 8. §-ban megállapított polgári keresetnek erre szüksége nincsen, itt maga az objektív tény — az összetéveszthetőség lehetősége — a kérelemnek elegendő alapot nyújt. Ezzel a két ponttal a tisztességtelen verseny polgári és büntető elemét ok és cél nélkül összekeverjük, pedig ugy gondolom, éppen ezen a téren a két elemet szigorúan el kell különíteni. Ki kell domborítani különösen, hogy a tisztességtelen versenynek vannak objektív tényei, melyek a polgári bíróság rendezése alá tartoznak, és vannak dolosus cselekményei, amelyekkel a büntető biróságok foglalkoznak. * Ki kell térnünk még arra is, amit a T. a 7. §. második — általunk kifogásolt — mondatában látszólag meg akart védeni. Eszerint tilos az üzlettelepet más által jogosan használt névvel ellátni. Lehet, hogy a T. ezzel azt akarja mondani, hogy tilos valakinek nevét az üzlet közelebbi megjölésére felhasználni. (Deák Ferenchez.) Ha valóban ezt akarta kifejezni, ezt különösen kifogásolnunk kell. A tisztességtelen versenyről szóló törvénynek nem szabad parancsoló szükség nélkül más törvény rendelkezését más formában rendeznie. Megengedtük a 7. §. első mondatának fenntartását (bár e kérdést is teljesen rendezi az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-a, a Kt. 10. és 21. §-a és a Kbtkv 45. §-a), mert ártatlannak találtunk annak megismétlését. De már azt,, hogy kényes magánjogi problémákat vessen fel és azokat csak félig vagy kis részben oldja meg, arra a T.-nak nem szabad alkalmat nyújtania. A névhez való jogot nem lehet a személyiség védelme köréből kiragadni. Ezt az egész kört a magánjog egyformán védi. (Polg. törvénykönyv javaslata 22. §-a.) Ha ebből egyet — a nevet — kiragadunk, kitesszük a szöveget annak a magyarázatnak, hogy a személyiség többi attribútumait a kereskedelmi forgalomban szabadjára hagyja. Holott erre semmiféle szükség és ok nincsen.