Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 1. szám - Filmcenzura Németországban - Nemzetközi munkásjog a párisi békeszerződésben

1. sz. 15 augusztus hó 15. napja előtt fehér pénzben felvett összegeket csak az azon évi augusztus hó 25. napján szolgáltatta be az alperes pénztárába, az akkori forgalmi és közlekedési viszonyok zavartsága mellett egymagában nem alkalmas a felperes gondatlanságának megállapítására; ellenben döntő jelentősége van az alperes fennebb megjelölt kifogása szempontjából annak, hog? 1919. évi augusztus hó elején már köztudattá vált az, hogy a hamisitványoknak tekintett fehér pénzjegyek egészben vagy részben érvénytelenittetní fognak, amennyiben tehát felperes ebben az időszakban az alperest megillető ellenértékek fejében az ő kezére fizetett összegeket ily pénzjegyekben vette fel az alperes adósaitól anélkül, hogy erre vonatkozóan elfogadható okokat igazolna, megsértette az őt a megbízójával szemben terhelő gondosságot, aminek jogkövetkezményeként az általa beszedett fehérpénz részben való elértéktelenedéséből származó kárt neki magának kell viselnie. A felperes eljárásának igazolása szempontjából viszont az a kérdés tisztázandó: való-e, hogy a tanácsköztársaság bukása utáni időben egyes malmok s köztük a felperes is, — hatósági intézkedés folytán kénytelenek voltak a szovjetpénzt bármely célra fizetésként elfogadni? továbbá az a kérdés is, hogy alperes adósai a lejárt szolgáltatásokat felperesnek, az alperes megbízottjának kellő módon ajánlották-e fel? mert a hatóság kényszerítő intézkedésével szemben a fehérpénz elfogadása felperes részéről való gondatlanságnak nem volna minősithető s mert a kellő módon felajánlott teljesítés visszautasítása esetében a 463/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében az alperes és az ő adósai közti viszonyban az illető adósok, nem pedig az alperes mentesült volna a fehérpénz részben való elértéktelenülésének következményei alól. Tétel. 5. A proletárdiktatúra élőit létrejött nem fix vételi ügylet az elállás hiánya folytán a diktatúra megszűntével hatályában fenn maradván, eladó nem léphet vissza az ügylettől, még ha az «prompi» lett is kötve. — Nem hivaikozhatik eladó gazdasági lehetetlenülésre, ha az eladott áru ugy a vételkor, mint a teljesitésre való felszólításkor birtokában meg volt. (Kúria P. IV. 1742/1921. sz. a. — 1921. okt. 12-én.) A perbeli tényállás szerint felperesek a vétel tárgyát képező hordókat a teljesitésre megszabott s legfeljebb 8 napra tehető határidő alatt át nem vették, ennek dacára azonban alperesek az őket megilletett elállási jogot a teljesítési határidő lejártával nem gyakorolták, hanem csak utóbb, amikor felperesek a proletáruralom megdőlte után 1919. augusztus 24-én kelt levelükben a teljesítést sürgették, erre a levélre adott válaszukban tagadták meg a szerződés teljesítését. Erre a tényállásra tekintettel az anyagi jogszabályoknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesnek az a joga, hogy az alperesektől 1919. augusztus 24-én a szerződés teljesítését követeljék, a közbejött belpolitikai események miatt és abból az okból, hogy az alperesek az ügylettől való elállási nyilatkozatukat a felperesekkel eddig az ideig nem közölték, sértetlenül fennállott. De nem vonhat jogvesztést maga. után az a körülmény se, hogy a felperesek a proletárdiktatúra tartama alatt az ügyletre vonatkozóan semminemű intézkedést vagy nyilatkozatot nem tettek, mert az akkor köztudomás szerint fennforgott, a kereskedelmi ügyletek lebonyolítását gátló erőhatalom erejével bíró jelenségek által előidézett hallgatásból a peres felek kölcsönös elállási szándékára következtetni nem lehet. Mindezekből okszerüleg következik, hogy az alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a felperesek felhívására a hordók átadását megtagadták, teljesítési késedelembe estek, aminek az a jogi folyománya, hogy a felperesek az alperesektől a K. T. 353. §-a alapján a nem teljesítés miatt kártérítést igényelhetnek. Az a tény, hogy a «prompt» szállításra kötött vételi ügylet a proletárdiktatúra kitörése miatt a szerződő felek szándékának megfelelőleg a teljesítési határidő alatt lebonyolítható nem volt, nem vonja maga után a szerződés megszűntét, mert az ügylet teljesítése nem volt záros határidőhöz fűzve, s mert az alperesek nem valamely máshonnan beszerzendő fajlagos dolgot, hanem a birtokukban volt s a felperesek által előzetesen megtekintett árut adtak el, s ekként az ügyletnek a teljesítési határidő alatt való lebonyolítása egyik fél részéről sem volt olyan lényeges feltevés, amelynek elmaradása az ügyletet hatálytalanná és céltalanná tette volna. Következéskép alpereseknek erre vonatkozó panaszai meg nem állhatnak. Alaptalan alpereseknek a gazdasági lehetetlenülésre fektetett panasza is, mert a tényállás szerint a nem szállított áru az alpereseknek már a szerződés kötésekor birtokában megvolt s az alperesek pedig nem is vitatták s a fellebbezési bíróság nem állapította meg ténykép azt, hogy a szóbanforgó hordók akkor, amikor felperesek a proletárdiktatúra bukása után a teljesítést szorgalmazták, már nem voltak meg, ha pedig az alperesek a meglevő hordókat felhívás után sem szállították: a kártérítés alól nem szabadulhatnak, mert különben az áru megtartásával az áremelkedés révén a felperesek rovására jogtalan haszonhoz jutnának. Gazdasági lehetetlenülés. 6. A kifejlődött birói gyakorlat szerint az az eladó, aki a szerződés teljesítésére az ítélethozatal idején fennforgó gazdasági lehetetlenülés okából nem kötelezhető, a vevő által erre az esetre kártérítés iránt előterjesztett kérelem esetében a teljesítés helyett kártérítésben elmarasztalható akkor, ha ugyanő a szerződésnek a szerződéses teljesítési időben való nem teljesítése által szerződésszegést követett el. (Kúria P. IV. 2884/1921. sz. a. — 1921. okt. 18-án.)