Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 11. szám - A felelősségbiztosításról [2. r.]

11. sz. KERESKEDELMI JOG 163 nyesitése bíróságon kivül felszólamlás utján vagy bíróságnál per utján megtörtént-e és mikor történt meg és a felszólamlás benyújtásának, illetőleg a kereset előterjesztésének megfelelő hatása van a kamat fizetésére nézve is; a most érintett rendelkezések azonban nem változtathatnak azon, hogy a fuvarozási szerződés, tehát az épségben kiszolgáltatás- teljesítési időpontja mikor állott be és az ár folyamátszámitásnál nem az a nap az irányadó, amelyen a fél követelését érvényesítette vagy a vasút a tartozást kifizette, hanem az, hogy a kereskedelmi törvény 326. §-a szempontjából a fuvarozási szerződés teljesítésének lejárati napjául mely nap tekintendő, ez a nap pedig nem lehet más, mint az a nap, amikor sérülésnél vagy hiánynál a kiszolgáltatás megtörtént, elveszésnél pedig, amely napon a szállítási határidő lejárt. A nemzetközi egyezmény 34. cikke értelmében teljes vagy részleges elveszés esetében vissza kell téríteni azokat az összegeket is, amelyeket a fuvaroztató fél vám- és egyéb költségek, valamint fuvardíj fejében netán már kifizetett. Külföldön történt feladás esetében a fél például Németországban márkában fizette ki a fuvardijat. Kérdés már most, hogy elveszés esetében a fuvardíj visszatérítését effektív márkában követelheti-e vagy az előbb említett lejárat napján jegyzett koronaárfolyam szerint. A K. T. 326. §-a szerint valóságos márkában akkor kell csupán a teljesítést eszközölni, ha ez a pénznem «természetben)), "valóságban)) vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel kiköttetett volna. Egymagában azonban az a körülmény, hogy a fuvarlevél a fuvardíjnak márkában történt kifizetését tanúsítja, nem jelenti azt, hogy effektív márkafizetéskikötés történt, hanem csak arról lehet szó, hogy a fuvaroztató és a fuvarozó a fuvarlevélben megtestesülő szerződésben a számolási értéket határozták meg, ennek következményeképpen tehát a fél a fuvardíj tekintetében nem márkának természetben fizetését követelheti, hanem csupán koronát követelhet a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint. Minthogy ezek szerint nemzetközi szállítmány elveszése vagy megsérülése esetében a kártérítést, külön kikötés hiányában, koronában kell nyújtani és a korona összegére nézve a külföldi pénznemnek az az árfolyama irányadó, amely nálunk a lejárat napján jegyeztetett vagy hivatalos jegyzés hiányában egyébként forgalmi ár volt, abban az esetben, ha a vasút az ily értelmű fizetési kötelezettségének kellő időben nem tesz eleget, az árfolyam mégsem változhat, mert az adós késedelme a főkötelezettség tartalmát nem módosíthatja, mert (kir. Kúria 802/17/1919. P. IV.) amikor a teljesítés helyén forgalomban nem levő pénzt nem kell természetben szolgáltatni, akkor nem árutartozás, hanem pénztartozás forog fenn és igy a fizetési késedelem a szolgáltatás tartalmát a K. T. 282. §-a értelmében követelhető kamat erejéig befolyásolja, mig ha az árfolyamnak a lejárat után változása a szolgáltatás tartalmára befolyással bírna, akkor az árfolyam leszállása esetében éppen a késedelmes adós jutna előnyösebb helyzetbe. Eszerint tehát a lejárat utáni fizetés esetében az adóst csak a késedelmes fizetéssel járó kamat fizetési kötelezettsége terheli a főkötelezettségen felül, de fel van mentve annak a különbözetnek a megtérítési kötelezettsége alól, mely a késedelmes fizetés folytán az árfolyamkülönbözetben a hitelező hátrányára jelentkezik. A felelősségbiztosításról. (Fogalma, jogi alapjai és helyzete a magánbiztosítás rendszerében.) Irta: Dr. Túry Sándor Kornél igazságügyniin. titkár. (Befejezés.) III. A) A fb. — mint fogalmából kitűnik — kárbiztositás, minthogy a tárgyául szolgáló érdeknek vagyoni hátrány az alapja, mely annak folytán keletkezik, hogy a biztosított egy harmadik személy irányában felelőssé válik. A fb. ebbeli jellegét kifejezésre juttatják a biztosítás e nemét szabályozó tételes törvények is azzal, hogy a fb.-t a kárbiztositásról szóló részben, mint ennek önálló, a többi kárbiztosítási nemekkel egyenlő rangú nemét szabályozzák (igy a VVG. és a VO.). Sőt tekintve azt, hogy az érdek alapjául szolgáló vagyoni hátrány biztosítás tárgya csak akkor lehet, ha helyrehozható (kárpótolható); tekintve továbbá, hogy a kárpótlásnak abban az alakban teljesítése, hogy a kártokozó tény bekövetkezése előtt fennálló állapot állíttatik helyre,1) egyes kivételes eseteket (mint pl. az üvegbiztositást) nem számítva, a biztosítás körében ki van zárva s hogy ehhez képest a kárt rendszerint pénzben kell megtéríteni, tekintve végül azt is, hogy a pénzbeli kártérítés feltételezi, hogy az előállott kár pénzben meg Jegyen becsülhető, mondhatni, hogy a fb. a kárbiztositásnak legtökéletesebb alakja, mert ') V. ö. BG1B. 2i9. §.