Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - A tőzsde reformja ...

128 E tényállás alapján helycsen minősítette a fellebbezési biróság a peres felek közt létrejött ügyletet megbízási szerződésnek. Ebből folyóan pedig, miután alperes a birtokában volt összes idegen pénznemeket, köztük a felperes részére megvásárolt frankokat is az úgynevezett tanácsköztársaságnak reá nézve erőhatalomként jelentkező kényszeritő intézkedése következtében volt kénytelen az Osztrák-Magyar bankba beszolgáltatni; kétségtelen, hogy alperest a szóban forgó frankok beszolgáltatása körül sem vétkesség, sem gondatlanság nem terhelte. Minthogy pedig a megbízott az ügyvitel körében örizetébe került dolgok elveszéseért csak annyiban felel, ha az elveszés az ő vétekességébői vagy gondatlanságából következett be: a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a kényszerbeszolgáltatás következménye a felperesre hárult és hogy ennek folyományaként felperes a 3000 francia franknak a kiadását alperestől nem követelheti; az anyagi jogszabályoknak megfelel. Felperesnek a megbízási viszonyból folyóan csakis arra van jogos igénye, hogy alperes a beszolgáltatott 3000 frank ellenértéke fejében az OsztrákMagyar banktól felvett 8400 koronát neki kiszolgáltassa. Erre a megállapított tényállás szerint alperes peren kivül késznek is nyilatkozott. Ezzel szemben felperesnek az az érvelése, hogy a peres felek közti jogviszony az által, hogy az alperes az ő frank számláját 3000 francia frankkal elismerte, lényegileg számla elismerési szerződésnek minősül és ennek ujitó hatása következtében a peres felek közti jogvita eldöntésénél a számla elismerési szerződésre, nem pedig az annak alapjául szolgált ügyletre vonatkozó jogszabályok alkalmazandók, nem helytálló azért, mert a folyószámlán való elismerés hitelezési viszony esetén kivül a bankszerű kezeléssel járó egyszerű technikai műveletet jelent, ez pedig nem szolgálhat egymagában alapul annak megállapítására, hogy a felek az alapul fekvő jogügylettől függetlenül önálló, elvont kötelmi viszonvként jelentkező íszámlaelismerési 'szerződésnek alapul fekvő jogügyletét illetően ujitó hatása csak akkor van, ha a szerződő felek akarata minden kétséget kizáróan újításra irányult. De nem helytálló felperesnek az a további érvelése sem, hogy miután alperes a 3000 frankot nem külön letétként, hanem a bank többi francia frankjaival együttesen kezelte, — a felek közt úgynevezett szabályellenes letéti szerződés jött volna létre, — mert egymagában az, hogy a megbízott az ügyvitel körében adott esetben a megbízás természetéből folyóan esetlegesen valamely dolgot a megbízó részére megőrizni is tartozik, — a megbízást nem minősiti még letétté — erről csak akkor lehet szó és éppen e ponton válik el a letét a megbízástól, ha a dolognak megőrzése a letevő részére az ügyletnek fő célja; ez pedig a jelen esetben meg nem állapitható. Ügyleti értelmezés. 84. Idömeg határozatról csak akkor lehet szó, ha a kikötött időpont bekövetkezése bizonyos, ha ellenben az időpont bekövetkezése bizonytalan, akkor az időmeghatározás feltételnek tekintendő. (Kúria P. IV. 4998/1921. sz. a. 1922. május 17-én.) Indokok: A valódiságára nézve nem vitás 3. alatti szerződés az alperes által szállítandó két darab teherautó szállítási idejét illetően akként rendelkezik, hogy a szállításnak «a k. u. k. Kriegsministerium által adandó szállítási engedély beérkezésétől számított 14 nap múlva» kell történnie. E szerződési kikötés szerint a .felek a szállítási határidőt a hadügyminiszter szállítási engedélyének megadásától tehát bizonytalan bekövetkezésü ténytől tették függővé, miért is a fellebbezési biróság a szóbanforgó szerződési kikötési helyesen minősítette felfüggesztő feltételnek. Kényszer. f>ü. Az áru átadásának megtagadásával való fenyegetés nem képez jogellenes kényszert. (Kúria P. IV. 4999/1921. sz. a. 1922. május 17-én.) Indokok: Felperes kereseti követelését arra alapítja, hogy őt az alperes azzal a fenyegetéssel kényszeritette a vételáron felül még további 6800 koronának fenntartás nélkül való fizetésére, hogy ellenkező esetben az eladott áru átadását megtagadja s minthogy ő az árut már tovább eladta s a vevőjével szemben az időközben beállott nagymérvű áremelkedés folytán súlyos kártérítési felelősség terhelte, a kényszer elől ki nem térhetett, de joga van arra, hogy az ekként teljesített fizetést megtámadja. A vevő szerződésszerű teljesítést követelhet az eladótól s annak a szerződés feltételeivel ellenkező vagy a szerződés feltételein túlmenő utólagos kikötéseit elfogadni nem tartozik, hanem joga van arra, hogy ily kikötésekkel szemben bírói uton érvényesítse a szerződésen alapuló igényeit, a jogosulatlan kikötés elfogadása vagy visszautasítása között tehát szabadon választhat. A szabad választás jogi lehetősége fogalmilag kizárja a kényszer fennforgását s így a felperes által a kikötött vételáron felül teljesített fizetés a kényszer okából megtámadható teljesítés tekintete alá nem vonható. A felülvizsgálati kérelem tehát alaptalan s ezért elutasítandó volt. Különbözeti ügylet. 80. A iőzsdei különbözeti ügylet ebbeli minőségének megállapítása a biróság feladata s az e szempontból irányadó jogszabályok alkalmazandók akkor is, ha a felek azokra nem hivatkoztak. (Kúria P. IV. 4913/1921. sz. a. 1922. május 31-én.) Indokolás. Az iratok tartalma szerint a felperes tőzsdei ügynök, az alperes pedig bankigazgató. Mindkét peres fél tőzsdei és bankügyletekkel hivatásánál fogva foglalkozik s igy nem lehet