Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 8. szám - Még egyszer a meghitelezésről

Í18 KERESKEDELMI JOG 8. sz. hát a bank mint treuhánder fogja esetenként elbírálni azt, hogy az eladó részéről való teljesítés szerződésszerü-e vagy sem? hogy a meghitelezés visszavonására van-e jogos ok vagy sem? így aztán a meghitelezés feltétlenül biztosítékul szolgál az eladó mint meghitelezett részére s nem állhat be az a lehetőség, amire a kir. Kúria álláspontja módot nyújt, hogy a vevő a visszavonhatlan akkreditivát is tetszése szerint bármikor visszavonhatja. Nem foglalkozom ezúttal részletesebben dr. Meszlényi Arthur ügyvéd urnák ezzel az érdekes és tetszetős érvelésével; foglalkoztam vele már korábbi cikkemben s előadtam ott azt is: hogyan lehetne és kellene is fixirozni a visszavonhatlan meghitelezés tárgyában létesítendő megállapodást, hogy az gazdasági rendeltetésének megfeleljen s kellő garanciát nyújtson az eladónak mint meghitelezettnek a vevő által megbizott bankkal szemben anélkül, hogy a bankot, a meghitelezőnek egyszerű megbizott ját mindenáron treuhánderi cimmel és jelleggel ruházzuk fel. Dr. Kohner Arthur jogtanácsos ur véleménye lényegében az, hogy dr. Meszlényi Arthur az ő konstrukciójával kissé túlzásba esik, mert egyrészt a banknak oly jogokat adna, amelyekkel azt az ügyletet kötő felek maguk felruházni nem kívánták (érti ezalatt a teljesítés szerződésszerűségének és a visszavonás jogosságának eldöntésére való jogot) s másrészt a bankot oly kockázatnak tenné ki a meghitelezés elvállalásával, amelyet az vállalni nem akart. Nem is felelne meg a szerződő felek intenciójának, hogy a bank döntőbírói funkciót gyakoroljon. De azért a cikkíró ur is treuhándernek tekinti a bankot, csak lefokozott hatáskörben, azzal a korlátozással, hogy feladata kizárólag a meghitelezett biztosításának megóvására irányulhat akként, hogy a visszavonhatlan akkreditivát a meghitelező utasítása dacára, sem szolgáltathatja annak ki mindaddig, amig a meghitelező és a meghitelezett az akkreditiva dolgában egymással valamiképpen meg nem állapodnak vagy a köztük felmerült differenciákat birói határozat nem rendezi. Dr. Kohner ur vélekedése szerint tehát a bank a meghitelezőnek az akkreditiva visszavonása iránti rendelkezését respektálni nem tartozik, sőt nem is respektálhatja. Ez az álláspont lényegében a meghitelező és a bank között fennálló megbízási viszony kizárólagosságának negációja, mert ha a bankot csak a meghitelező megbízottjának tekintjük, aminthogy a kir. Kúria a kritika tárgyává tett döntéseiben annak ' tekintette, akkor a megbízási ügyletre irányadó anyagi jogszabályaik szerint a bank a meghitelezőnek, mint az ő megbízójának a megbízás tárgya tekintetében adott utasításait ellenkező kikötés hiányában feltétlenül honorálni tartozik még akkor is, ha ez a meghitelezettnek az érdekeit sértené. A cikkíró ur is oly érdekvédelmi kötelezettséget hárit a meghitelezett előnyére a meghitelezőnek megbízottjára, a bankra, amely az anyagi jog értelmében a megbízottat csak a megbízójával szemben, tehát a meghitelezési ügyletnél a bankot csak a meghitelezővel s nem a meghitelezettel szemben is terhelheti. A bankra hárított ez a kötelezettség - kiterjesztés természetes folyamánya annak, hogy ugy dr. Meszlényi Arthur mint dr. Kohner Arthur a bankot, a meghitelezőnek közönséges megbízottját treuhándernek minősitik, holott ennek a minősítésnek a megbízás ily tipikus esetében alig lehet helye. Dr. Sichermann Bernát ügyvéd ur a meghitelezésről a Magyar Jogászegyletben tartott, az ő közismert jogászi kiválóságának magas szintjén álló előadásában azt hangsúlyozta, hogy a banktól távol áll az, hogy a meghitelezettel bárminő megbízotti vagy bizalmi viszonyba kerüljön, a bank csak arra vállalkozik, hogy bizonyos feltételezett esetben, bizonyos záros határidőn belül fizet, egyébként pedig cc< meghitelezettel szemben semmiféle jogviszonyba jutni nem óhajt, ennek érdekei megóvására, a megfelelő gondosság kifejtésére nem vállalkozik, nem is szándékozik vállalkozni. Az előadó urnák hosszas tapasztalataira alapított ez a kijelentése semmiesetre sem fedi azt az érvelést, amit dr. Meszlényi és dr. Kohner urak terjesztettek elő a kir. Kúria indokolásával szemben, mert e szerint a bankot sem a meghitelezettel szemben megbízottnak, sem treuhándernek minősíteni nem lehet. Dr. Sichermann Bernát ügyvéd ur azonban nem az ügylet jogi konstrukciója szempontjából, hanem ettől teljesen függetlenül, a kereskedelmi forgalomban állítólag kialakult gyakorlat alapján oldotta meg a vitás kérdést s ezen a ponton egy meglepő nóvumot vetett bele a diszkusszió anyagába. Azt konstatálta, hogy a kereskedelmi forgalomban elfogadott felfogás szerint a megbizott bank a kedvezményezett meghitelezettel a megbízás elvállalásáról csak a megbízó külön utasítása folytán szokta hivatalosan értesíteni s ha ezt teszi, külön kikötés hiányában ezen értesítés («igazolás») folytán kötelezettséget vállal a meghitelezettel szemben, hogy az igazolt megbízás, illetőleg a közölt utasítás értelmében s annak korlátai között a kedvezményezettnek vagyis a