Kereskedelmi jog, 1922 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1922 / 7. szám - A munkásnak a vállalat nyereségében való részesedése ...

110 KERESKEDELMI JOG 7. sz. A munkásnak a vállalat nyereségében való résiesedése a nyugati államokban ugy a hivatalos, körök, mint az irodaloni érdeklődését állandóan ébrentartja. Számos helyen egyes vállalatok, trust-ök munkásrészvény alakjában vagy más formában már az eszmét meg is valósitották. A gyakorlati példák ugy az eszme mellett, mint ellen számos alapos érvet szolgáltatnak. Ami mindenekelőtt a németországi helyzetet illeti, a gyakorlati megvalósítás két példáját hozhatjuk fel: A Rheinische Möbelstoffwieberei, amint a «Deutsche Alig. Zeitung» közli1 (1920 okt. 21.), jogot adott a munkásainak arra, hogy a vállalat 280 drb újonnan kibocsátott részvényét 130% árfolyamon megszerezzék. Aki a szükséges összeget megszerezni nem tudja, az megfelelő kölcsönt, aki pedig nem akar a részvények megszerzésében résztvenni, 1000 márka készpénzt kap. A másik példa az «Ilsener Werke» példája, ahol a munkások takarékbetétek gyűjtésével szerzik meg a részvények szerzéséhez szükséges öszszeget. Az utóbb említett példát hozza fel Gothein volt pénzügyminiszter1 is (Industrie Kurir 5. Jg. Nr. 43/44), aki a szénbányamunkások haszonrészesedését csak ugy véli igazságosan megoldhatónak, ha valamennyi szénbánya és brikettmű részvénytársasággá alakulna, valamennyien az egész német birodalomban egy társasággá egyesülnének, amely a termékeket értékesítené. A részvényesek 5% osztalékot kapnának. A nyereségnek ezenfelüli részéből háromötöd az államkincstárt illetné, egyötödöt kapnának a nyereséggel dolgozó üzemek, az utolsó ötödből pedig a munkásrészvények kapnának ugyanolyan osztalékot, mint a törzsrészvények. 1 A Gothein terve el akarja oszlatni azokat az aggodalmakat is, amelyeket éppen a szénbányák tekintetében a munkásrészvényekkel szemben a «Bergkappen» ciinü folyóiratban találunk kifejtve, hogy t. i. a termelési és elszállítási költségek az egyes tárnákban különbözők és jóformán a véletlenen, de mindenesetre a munkás tevékenységétől független körülményeken múlik, hogy valamely bányaüzem nyereséggel vagy veszteséggel dolgozik-e. Ugyanez a cikk a munkás, szempontjából is aggályosnak tartja a haszonban kisrészvények utján való részesedést, mert a szabad költözködés jogát félti tőle. A «Börsenblatt für den deutschen Buchhandel» 1921 február 11-iki 35. száma az angol «Engineering» nyomán azt az álláspontot vitatja, hogy a munkásrészvény nem alkalmas a munkásnak a vállalat iránti érdeklődését felkelteni. A munkás általában oda fog munkába menni, ahol a legtöbb bért és a legmegfelelőbb munkakört kapja. Ha a munkásrészvényekkel az ilyen irányban mutatkozó különbségeket akarnánk leküzdeni, oly magas értékűnek kellene a munkásrészvényeknek lenni, hogy azok kibocsátása egyenesen lehetetlenné válnék. A «Berliner Tageblatt» 1920 november 20-iki és december 8-iki számában dr. Heichen A. azt fejtegeti, hogy a munkásrészvéuy a tőke és a munka gazdasági fogalmának mesterséges egyenlősitését hozná magával, ami az egész gazdasági fogalomvilágot forradalmasítaná. Nem tudja belátni a munkásrészvény előnyeit. Sokan várnak nagy eredményeket a munkásrészvényektől, főleg abban >az irányban, hogy a munkás mint részvényes érdekelve lesz az üzleti eredményben és ezért mennyiségben és minőségben a legjobbat fogja adni, másrészt a munkásrészvény alkalmas eszköznek látszik arra, hogy az osztályharcot nagy fokban tompítsa. Ilyen irányban nyilatkoznak: von Dewitz Landrat a. D. («Tágliche Rundschau» 1920 december 16, Pr. Jahrbücher 1920 november), Prof. Hansi Delbrück (Pr. Jahrb. 1920 november), Dipl. Ing. Krüger (Tágliche Rundschau 1920 december 1), dr. Reinhold («Deutsche Arbeitgeber-Zeitung 1920 október 25). Hasonló álláspontot találunk kifejtve a ((Regulator)) 1920. évi 23., 24. és 32. számaiban, ahol a gyakorlati példák egész sorát találjuk idézve. Behatóan foglalkozik a kérdéssel dr. Jos. Hermann Knott (Wirtschaftsdienst 5. Jg. Nr. 52, Zeitsch. f. d. g. H. 84. Bd. 109. Íj, aki a törvényhozási rendezés főkérdéseinek a következőket ítélte: 1. Minden részvénytársaság köteles legyen-e kis részvényeket kibocsátani? Meg legyen-e határozva az az arány, amelynek a törzsrészvények és kisrészvények összes névértéke közt kell lenni? 2. A kisrészvény névértéke mennyi legyen? 3. Bemutatóra szóljon-e, vagy csak a vállalat munkásai közt legyen forgalom tárgya? 4. A visszaélések ellen milyen ellenőrző szabályokat léptessenek életbe? I A német munkásság szemében különben az eszme nem tud népszerűvé válni, mert azt tartják, hogy a munkásrészvények gondolata eszköz a figyelemnek a szocializálásról való elterelésére. Ezzel szemben a franciaországi munkásság a munkások lekötésétől és az egységes munkásfront megbontásától tart a haszonrészesedéssel kapcsolatban. \ Franciaországban már az 1917. évi április 28-iki «Loi sur les sociétés anonymes á participation ouvriére» módot ad arra, hogy a részvénytársaságok kétféle részvényt bocsássanak ki s az egyik részvénycsoportot a vállalatnál alkalmazott munkásokból alakult szövetkezetnek adják át. Legújabban a fakultativ alap elejtésével törvényjavaslat áll tárgyalás alatt. Eszerint a munkásoknak a haszonban való részesítése kötelező volna. A tiszta üzleti haszonnak legalább 15%-át kellene erre a célra forditani és pedig 10%-ot az üzemnek legalább hat hónap óta alkalmazott munkásai közt kellene felosztani', 5%-ot pedig a szakmabeli kerületi társpénztárba be-