Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 9-10. szám - A békeszerződésnek állampolgáraink javaira, jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezései [2. r.]

^V^IO^ Kcresked hogy az állampolgáraink tulajdonában levő részvények kisajátításával megelégednék. Ez pedig sem a magyar államnak, sem pedig állampolgárainknak nem érdeke. VI. Az eddig ismertetett czikkeken kivül a békeszerződésnek egyéb rendelkezései is vannak, amelyek állampolgáraink bizonyos nemű vagyonának elvételével járhatnak. Ezek a rendelkezések abban a sorrendben, ahogy a békeszerződés szövegében következnek, a következők : Ki kell szolgáltatni a magántulajdonban levő hadianyagot és fegyvert, a vadászfegyverek kivételével (117. czikk), ugyanígy a magántulajdonban levő repülőgépeket, kormányozható léghajókat, a hidrogéngyártásra szolgáló készülékeket, a kormányozható léghajók csarnokait, a légi jármüvek befogadására szolgáló telepeket és a légi jármü-motorokat (132. czikk), a tengeri és folyami hajókat (VIII. fész III függelék l.és5.5§.), bizonvos kábeleket (VIII. rész VII. függeléke). Lefoglalást jelentenek állampolgáraink ipari és művészi tulajdona tekintetében a békeszerződés 45. czikkének rendelkezései Nem ugyan egyedileg meghatározott ingókat kell szolgáltatni a békeszerződés VIII. rész V. függeléke 2. §-a értelmében, amely a jóvátételi bizottság részéről meghatározandó menynyiségü állatok, gépek, vasúti anyagok, építési anyagok stb. szolgáltatását írja elő. De van a békeszerződésnek még számos egyéb rendelkezése is, amely a gyakorlatban előreláthatólag rendkívül káros hatással lesz állampolgárainknak vagyoni érdekeire, VII. Még azzal a kérdéssel kell foglalkozni, hogy mennyiben terheli az államot kártérítési kötelezettség az állampolgárainkra a békeszerződésből kifolyólag háramló károkért. Kétségtelen, hogy a trianoni békeszerződésnek vannak olyan rendelkezései, amelyek kötelezik a magyar államot arra, hogy állampolgárainak bizonyos természetű kárait térítse meg. Ide sorolható elsősorban a békeszerződés 232. czikkének j) pontja, amely az ellenséges államokban végrehajtott felszámolásokból eredő károk megtérítését rendeli el, továbbá ugyané czikk }) pontja, amely a természetben történő visszaszolgáltatásokból eredőleg kötelezi Magyarországot kártérítésre, végül ide számítható a 194. czikk'is, amely a közhasznú vállalatok el mi Jog 71 tekintetében történő kisajátításokból kifolyólag szenvedett károk megtérítését rendeli el. A most említett kifejezett kötelezettségvállalás ellenére sem hiszem azonban, hogy Magyarország jogilag kötelezve lenne e károk megtéritésére. A békeszerződést ugyanis Magyarország csak kényszerből fogadta el, ez pedig kizárja érvényes kötelem keletkezését a jelen esetben annál is inkább, mert a békefeltételekre adott válaszjegyzékünkben különösen a 232. czikk j) pontjában kapcsolatban kifejezetten kiemeltük azt, hogy Magyarország anyagi helyzetéből kifolyólag képtelen ilyen kötelezettség elvállalására. Abból a szempontból kell tehát véleményem szerint vizsgálni a kérdést, vájjon a méltányosság és igazságosság követelményei mit kívánnak meg. E tekintetben pedig elsőrangú fontosságú az, hogy minő álláspontot foglaltunk el a többi háborús károk tekintetében, mert a békeszerződés folytán szenvedett károk is csak egyik faját teszik ezeknek a károknak. Tudjuk, hogy a hadmüveletekkel kapcsolatos károknak megtérítése nem történt minden egyes esetben és egyformán. A 4471/1916. M. E. számú minisztériumi rendelet 2. §-a értelmében a gazdasági élet megzavart rendjének helyreállítása és a rászoruló lakosság segélyezése volt az a két fő szempont, amely az ilyen károk megtérítésénél irányadó volt. Ugyanezekből a szempontokból induitak ki tudtommal a román megszállás által okozott károknak, valamint a megszállott területről kiüldözött magyarök kárainak megtérítésénél is. Voltaképen tehát ezen szempontoknak kellene irányadóknak lenni a békeszerződésből eredő károk megtérítésénél. Ennek csupán egy körülmény mond ellent, az tudniillik, hogy a felszámolt vagy kisajátított javaknak értékét a 232. czikk a) pontja és függelékének 4. §-a, valamint a 194. czikk második bekezdése értelmében Magyarország tartozásaira különböző módon be fogják tudni. Vájjon jelent azonban ez az eljárás Magyarországnak valami értéket, gazdagodik-e ezáltal Magyarország, ugy, hogy gazdagodás czimén lehetne a károk megtéritésére kötelezhető ? Alig hiszem. A meggyőződésem ugyanis az, hogy bármilyen összeg iratik is a kisajá-