Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 7-8. szám - Két kérdés a Kuria joggyakorlatából

7-8. sz. Kereskedelmi Jog 61 3 A levélszekrény. A német Reichsgericht egyik legujabb döntvénye arra, aki a lakása ajtaján levélszekrényt helyez, el, azt a kötelezettséget rója, hogy azt napközben többször is kiüritse. A levél ugyanis a Reichsgericht álláspontja szerint a levél­szekrényben való elhelyezéssel a czimzetthez már megérkezett. A mi kereskedelmi törvényünk 315. § a szempontjából jelentős döntvény szövege a következő: „A hoz, hogy valamely nyilatkozat megérkezése meg­állapittasékk, a magánforgalomban rendszerint elég, ha a levél a czimzett ajtaján lévő levélszekrénybe, került, arra azonban, hogy a levélszekrényt éjjel kiüritsék, nem lehet számitani. A kereskedelmi for­galomban és különösen hatóságokkal szemben abból kell kiindulni, hogy a levelek gyüjtésére rendelt szekrények csak a meghatározott időközökben ürit­tetnek ki. Ez áll különösen azokra a levélszekré­nyekre, amelyek nem a hivatalos épületen vagy épületben, hanem attól távolesö helyen — vasuti állomás, posta — vannak elhelyezve". (R. G. I. 14. Apr. 1920. 275/19. Das Recht XXIV. évf. 13/14. sz. 1804. sz. döntvény). IRODALOM. II Külföldi irodalom. W. Kisch: Handbuch des Privatversiiche­rungsrechts. I, II. k. München. 1920. Popp A.: Wann sind Beschlüsse der Gene­ralversammlung einer A. G. in rechtl. Hinsicht fehlerhaft. Berlin. 1919. Strauss: Konkursrecht u Konkursverfabren. Giessen. 1920. Liebmann: Die Grenzen der Haftung des Gattungsschuldners auf die Erfüllnng. Leipzig. 1919. Rosendorf: Die Bilanz als Grundlage d. Besteuerung. Berlin. 1920. Joseph: Die Belschlagname auslttndischerr Wertpapiere. Berlin. 1920. Kaufmann: Wiederaufbau und Sozialver­sicherung. Berlin. 1920. Cosack: Lehrbuch des Handelarechts. 8. kiadás. 1920. — 48 M. Crüger: Das Roichsgesetz betr. die Gesell­schaften mit beschr. Haftung. 14. kiadás. Berlin. 1920. — 7 M. Lippmann: Versicherungegesetz für Ange­stellte Berlin. 1920. — 12 M. Wolff p. Birkenlichl: Die Praxis der Fi­nanzierung bei Einrichtung, Erweiterung, Verbes­serung, Fusionierung u. Sanierung von Aktienge­sellschaften. Berlin. 5 kiadás. 1920. — 29 M. Günther: Arbeitschutz u. Arbeitsrecht. Berlin. 1920. — 25 M. Kaskel: Das neue Arbeitsrecht, Berlin. 1920. — 32 M. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 39. Állandó birói joggyakorlat alapján kifejlődött ez a jog elv, hogy a kereskedelmi forgalomban megkivánt jóhiszemű ség és biztonság a szerződéshez hü félnek sem engedi meg. hogy a szerződéstszegő felet hosszu időn át kétségbe hagyja aziránt, vajjon ennek szerződésszegéséből eredőleg kiván e vele szemben és milyen jogot érvényesíteni; ameny nyiben pedig a szerződéshez hü fél mégis ilyen magatar­tást tanusit, ennek az a jogkövetkezménye, hogy jogának érvényesítésétől elállottnak tekintetik. (Kuria 4429/1990, P. IV. sz. — 1921. febr. 22. ) Indokok: Ezt a jogelvet azonban a feleb­bezési biróság a jelen esetben helytelenül al­kalmazta, mert s felebbezési biróság itéleti tényállásában felhivott F/11. ) alatti levél tar­talma szerint a felperes 1917. évi október 22-én arról értesitette az alperest, hogy nem teljesi­tés esetén beperli őt; vagyis a felperes a kése­delmes alperest nem hagyta kétségben afelől, hogy vele szemben jogát érvényesiteni kivánja. Ilyen tényállás mellett nem bir jelentőséggel az a körülmény, hogy a felperes az utólago­san engedélyezett teljesitési határidő lejártától számitott négy hónap multán azonnal folya­matba tette az alperes ellen a pert, mert a felperesnek a nem teljesités esetére a perlést bejelentő közléssel eltelt idő nem tekinthető olyan tartamunak, amely alkalmas volna annak a következtetésnek megállapitására, hogy a felperes jogának érvényesitésétől elállani ki­vánt. Moratórium. 40. Az 1569/1917. M. E. rendelet, az 1914. évi augusztus hó 1. napjától az 1917. évi május hó 31. napjáig, letelt időben lejárt, és az 1917. évi junius hó 4. napjáig még el nem évült váltókra nézve az óvás felvételének szükségessé­gét mellőzve, az elévülést a háboru befejezése után meg­határozandó Időpontig megszakitotta. E rendeletek szerint tehát ahhoz, hogy a felperes az alperes elleni viszkereseti igényét érvényesithesse, a váltók lejáratakor, sem később óvás felvételére szükség nem volt és a kereset inditásakor viszkereseti igénye meg el nem évült. Az a körülmény, hogy a váltok szükségtelenül időközben óvatoltattak. a viszkere­seti igény elévülésének szempontjából figyelem e nem vehető. (Kuria 8618/1920, P. IV. sz, — 1921. febr. 24. ) Indokok: (Mint fejben... ) mert nem jöhet rosszabb helyzetbe a felesleges óvást felvétető fél annál a váltóbirtokosnál, aki óvatolás nél­kül viszkereseti igényét, a kibocsátott rendele-

Next

/
Thumbnails
Contents