Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - A szovjettartozások rendezése

4G Kereskedelmi Jog 5—6. sz alá került, alaptalan az a felülvizsgálati panasz, hogy a íelebbezési biróság a most emiitett orvosi véleményeket eljárási szabály sértésével figyelmen kivüi hagyta; a mérlegelés eredménye pedig — amennyiben a Pp. 270. §-ába ütköző szabálytalanság fenn nem forog — felülvizsgálat tárgyává nem tehető. De nincs elfogadható alapja az anyagi jogszabály megsértése miatii panasznak sem, mert a kötvényfeltételek 1. §-a értelmében a felperes teljes munkaképtelensége csak arra az esetre van biztosítva, ha azt baleset idézi elő; a kifejezetten meg nem támadott tényállás szerinr azonban a felperes munkaképtelenségét az ipari foglalkozása közben szenvedett baleset csak részben okozta s igy alperes a munkaképesség ama része tekintetében, amelynek elvesztése a baleseti sérüléssel okozati összefüggésben nincs, felelősséggel nem tartozik. Vasúti fuvarozás. 37. A vasúti üzletszabályzat 74. § a értelmében : ha a már feladott árunak a feladó részéről kijelölt vagy a vasút által választott útirányban való szállítása akadályokba ütközik és segéd útirány sem vehető igénybe, köteles a vasút a feladót rendelkezésre felszólítani 8 a feladó ebben az esetben a fuvarozási szerződéstől vissza is léphet. A V. Ü. Sz. 95. §-ában fvglatt annál a jogszabálynál fogva tehát, amely teljes kártérítésre kötelezi a vasutat mindazon esetekben, amikor a kár a vasút szándékos eljárása vagy vétkes gondatlansága folytán következett be, felelős a vasút azért a kárért is, amelyet a feladónak a rendelke létre való felhívás igazolatlan elmulasztásával okozott. (Kúria 3422/1920. P. IV. sz. — 1921. január 18.) Indokok: (Mint fejben . . .) A felszólítás gyakorlati czélja az, hogy a szállítás fennakadásáról ekként értesített feladó rendelkezési jogának gyakorlásával megóvhassa áruját a vasúti üzem körében felmerülhető, esetleg az áru természetében rejlő veszélyekkel szemben s hogy a lehetőséghez képest gondoskodhassék árujának a rendeltetési helyen kivül való értékesítéséről. A sör megfelelő szakszerű kezelés hiányában természeténél fogva köztudomás szerint romlásnak van kitéve s igy a feladónak nyomós érdeke fűződik ahhoz, hogy a fuvarozás akadályai folytán tovább nem szállítható söráru hosszabb ideig tartó veszteglés alá ne vonassék, hogy tehát ily esetben a feladó a szállítás fennakadásáról késedelem nélkül értesíttessék. Nem vitás a peres felek között, hogy alperes az 1916. évi augusztus hó 28-án a kőbányai állomáson a felperes által Brassó rendeltetési állomásra feladott egy kocsirakomány sör tekintetében a feladót csak 1916. évi október hó 10. napján hivta fel rendelkezésre, de de nincs megállapítva a tényállás a felperes részéről vitatott arra a körülményre vonatkozóan, hogy ez a sörszállitmány Piski állomáson 1916. évi augusztus hó 81. napjától szept. hó 25. napjáig vesztegelt, minthogy pedig ez a körülmény a fennebb kifejtettek értelmében az ügy érdemi elbírálása körül lényeges jelentőséggel bir, a íelebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. § a értelmében fel kellett oldani. Az erre a körülményre vonatkozó felperesi tényállítás valósága esetében nem mentesítheti az alperest a rendelkezésre való felszólítás elmulasztásának jogkövetkezményei alól sem a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1914. évi július hó 26 án 294. B. sz. alatt kelt rendelete, sem az, hogy alperes a kérdéses szállítmányt a hadvezetőség intézkedése folytán volt kénytelen az erdélyi hadmüveletek körzetéről a Dunántúlra visszaszállítani; mert a fennebb érintett rendelet értelmében a vasút a feladónak a rendelkezésre való felszólítását csak akkor mellőzheti, ha ennek teljesítése erőhatalom miatt nem lehetséges, a íelebbezési bíróságnak az alperes részéről meg nem támadott ítéletében azonban nincsenek megállapítva oly tények, amelyek okszerű következtetés alapjául szolgálhatnának arra vonatkozóan, hogy alperest vis major gátolta volna abban, hogy felperest az árunak Piski állomáson állitólag 26 napig tartott veszteglése tartama alatt rendelkezésre szólítsa fel és mert a volt csász. és kir. hadügyminisztériumnak 16. alszámu átirata semmiféle támpontot sem nyújt arra vonatkozóan, hogy az alperest értesítési kötelességének teljesitésében a hadvezetőség intézkedése akadályozta volna meg. Váltó. 38. A Váltótörvény 37. §-ában emiitett „fizetés napja" alatt a váltó lejáratának napja értendő, mert nincs elfogadható alap annak a feltételezésére, hogy a V. T. a külföldi pénznemben kirótt tartozás miként teljesítését az egy évvel korábbi keletű K. T. 326. § ától lényegesen eltérő módon akarta volna szabályozni. (Kúria 4083/1920 P. IV. sz. — 1921. jan. 25.*) Indokok: A váltótörvény 3. §. 4. pontjából, 30. §, 2. bekezdéséből, 33. §-ából, 60. és 61. § ai 1. bekezdéséből kétségtelenül megállapítható, hogy a tőrvény eme §-aiban említett „fizetési idő", illetve „fizetés napja* alatt a váltó lejáratának a napja értendő. Helyesen értelmezte tehát a íelebbezési bíróság a váltótörvény 37. § át is olyképen, hogy az itt emiitett „fizetési nap' is a lejárat napját jelenti, még pedig annál is inkább, mert nincs elfogadható alap annak a feltételezésére, hogy a váltótörvény a külföldi pénznemben kirótt tartozás mikénti teljesítését az egy évvel korábbi keletű kereskedelmi törvény 326. §-ától lényegesen eltérő módon kívánta volna szabályozni, mely utóbbi szintén nem a valóságos fizetés, hanem a kikötött lejárat időpontjához igazodó árfolyamból indult ki és amelynek alkalmazhatósága szempontából annak a körülménynek, hogy a lejárattól a késedelmes fizetésig az árfolyam nagy mértékben emelkedett, a törvény világos rendelkezésére alapított bírói gyakorlat szerint jelentősége nincs. *) Lásd Szemle rovatunkat. 2*323. Nyomatott az Országos Központi Községi Nyomda Réíivénjrtársa6Ígnál Budapest, VI., Oyár-utcza 40.