Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - A szovjettartozások rendezése

5—6. si. Kereskedelmi Jog 41 vott vállalat részére kötött ügyletet tehát a rendolet érvényesnek jelenti ki (2. §.), mindazáltal az ügyletkötö felek mindegyiket feljogosítja, hogy a biróság által felülvizsgáltathassa az ügyletet, mely aztán az ügyletet a) fentarthatja, vagy b) tartalmát módosíthatja, vagy végül c) érvénytelennek is nyilváníthatja. A köztulajdonba átment vállalat tulajdonosa köteles az u. n. tanácsköztársaság idejében ügyleten kívül birtokába került és még meglevő ingó dolgot, melyért ellenértéket nem adott, tulajdonosának visszaadni, ha pedig a dolog már nincs meg, ellenértékét megtéríteni. (6. §. 3. bek.) — Ha pedig a szovjetszervek részéről megállapított árak révén oly haszonhoz jutott, moly a rendes polgári haszon mértékét meghaladja, köteles a haszonnak ezt a részét az illető szakma u. n. „anyaghivatala" vagy „üzemközpontja" felszámoló tömegébe beszolgáltatni. (7. §) — A bankok stb. felelősségének mértékét a náluk őrzött értékpapírok, ékszerek, külföldi érmek stb. kiszolgáltatásáért a 8. és 9. §-ok állapítják meg. A II. rósz, a hiteltartozásokról szól. — Annak idején, mikor a szovjettartozások rendezése tekintetében a tanácskozások folytak, e kórdós körül folyt a legnagyobb harcz. Az üzemek érdekeinek szószólója, a Gy. 0. Sz. a pénzintézekkel szemben fennálló tartozások rendezését a köz- vagy magánszállítások rendezésótől tette függővé. Hogy e kívánság teljes mértékben respektáltatott volna, az sem e rendeletből, sem az 1370/1921. M. E. számú rendeletből nem olvasható ki. A rendelet 10. §. a pénzintézetek által az üzemek részére pénzkövetelésből vagy megállapított hitelből történt folyósításokat joghatályosnak tekinti. „Hacsak különös körülmények a 24. §. alkalmazását meg nem okolják." Ezen 24. §. képezi az egész rendelet korrektivumát, annak méltányos alkalmazásától függ, hogy a rendelet gazdasági életünkben a diktatúra által okozott nagy károkat miként tudja elviselhetővé tenni. E „kivételes esetekben, amikor a jelen rendelet valamely szabályának alkalmazása az összes körülményekre, különösen az érdekeltek vagyoni helyzetére figyelemmel nem volna méltányos, a biróság attól eltérhet ós a felmerült kórdósben belátása szerint más módon határozhat." A III' fejezet a kommunizált közjótékonysági, emberbaráti, tudományos és művészeti intézményeket az ellenük támasztható követelések alól mentesiti (14. §.), kivéve ha a szállítás tárgya 1919. aug. 7-ón még birtokában megvolt; mely esetben az intézmény azt kiadni vagy szabad választása szerint annak 1919. aug. 7. napján megvolt értékét megtéríteni köteles. (14. §. 2. bek.) Sem kiadásnak, sem megtérítésnek azonban nincs helye, ha az ingó dolgot beépítették vagy azt csak az ingatlan állagának sérelmével vagy jelentékeny értékcsökkenésével lehetne eltávolítani. A IV. fejezet a rendelet alapján támasztható eljárást szabályozza. Illetékes a kir. törvényszék, mint kerületi gazdasági biróság. (15. §.) A 16. §. szerint, ha a követelés tárgyának értéke 250.000 koronát meghalad, a pert a ker. minisztérium kebelében alakított ,,Ipari Békéltető Bizottság" előtti békéltetési eljárásnak kell megelőzni (kivéve, ha a követelést az állam stb. támasztja). Az eljárás megindítására rövid határidők vannak kitűzve, melyeket a 16. ós 17. § oko szabályoznak. A rendelet nem érinti az u. n. tanácsköztársaság idejében hatósági színezettel eljárt személyek vagyoni felelősségét, sem büntetendő cselekményeik magánjogi következményeit. (25. §.) Az elővételi jog tekintetében nagy vitát idézett elő a német jogban az a kérdés, hogy amennyiben a részvény haszonélvezetnek tárgya, kit illet meg az elővételi jog: a részvény tulajdonosát avagy a haszonélvezőt? A német biróság ugy döntött, hogy az elővételi jog a tulajdonost illeti, mert a HGB. 282. §-a az elővételi jogot a „részvónyes"nek biztosítja, már pedig a részvényes nem más, mint maga a tulajdonos. Ezzel szemben Meili zürichi professor és Nasse hamburgi Amtsgerichtsrat azt vitatják, hogy az elővételi jog a haszonélvezőt illeti. Mert ez a jog nem más, mint a részvény gyümölcse, hozadéka. A részvénytársaság ugyanis, amikor a rendesnél kedvezőbb árfolyamon biztosit jogot az uj részvényre a részvényesnek, tulajdonképen ujabb osztalékot ad neki. Ha tehát az osztalék a haszonélvezőt illeti, akkor az elővételi jog is őt kelJ, "hogy illesse. Nem avatkozunk be a vitába. Olvasóinkra bízzuk a kérdés helyes eldöntését. Gondoljanak a következő esetre: Valaki 100 db Kereskedelmi Bank részvényből álló vagyonát gyermekeire ^hagyja, de ugy, hogy a részvények haszonélvezete élethossziglan az özvegyet illeti. Jogositott-e az özvagy a közbeeső tőkeemelések kapcsán a 100 db részvényre eső elővételi jogot a tőzsdén értékesíteni és a befolyó összegeket épp ugy saját részére felhasználni, mint a részvények után járó osztalékot ? Külföldi pénznemben kirótt pénztartozás teljesítése. Azt hisszük, hogy a Kúriának P. IV. 4083/1920. sz. a. kelt, jelen számunkban közölt ítélete, az e nagyjelentőségű kérdés körül felmerült jogvitát végérvényesen lezárja. Mi kezdettől fogva azt vallottuk és hirdettük, hogy a Kúria másként nem dönthetett, mint a hogy döntött : az átszámításnál nem a fizetés, hanem a lejárat napja irányadó. (K. T. 326. §. 2. bek.). Az ellenkező véleményt képviselők közül különösen Dr. Trónig Vilmos (Jogt, Kö-A. 1919. évf. 16. ez.)