Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1920-ban

5-6. «z. Kereskedelmi Jog 37 „valóságban" vagy ezekhez hasonló kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. (Legutóbb P. IV. 802/1919. sz. a. Ker. Jog 1920. januári szám. ) A pénzszolgáltatás köréből még a pénzkicserélésekre és le- és felülbélyegzésekre való tekintettel fontossággal bir a P. IV. 2210/1920. sz. Ítélet (Ker. Jog deczemberi szám), amely a fizetendő pénznemek tekintetében a felek szerződési szabadságát állapítja meg, kimondván, hogy a törvényes fizetési eszközül szolgáló különböző kibocsátású bankjegyek tekintetében a felek nincsenek eltiltva annak előzetes kikötésétől, hogy a fizetés a különböző bankjegyek mely nemében történjék, sőt hogy a beváltásért jutalék kiköttessék. Tudvalévőleg joggyakorlatunk a tőzsdei árkülönbözetből eredő követeléseket bíróilag érvényesithetőknek nem ismeri el. Ebből kifolyólag azután a Kúria az ily eredetileg tőzsdei árkülönbözetből eredő követelés fedezetére adott váltók ellen a turpis causa kifogásának helyt ad. (P. IV. 1828/1919. sz. a. Ker. Jog áprilisi szám.) A jogügyletek általános részébe tartozik még a gyakorlati életben nem ritkán felmerülő ponyva- (zsákkölcsöndijak) tekintetében hozott azon kúriai döntés, mely szerint a kölcsöndij megítélését nem akadályozza még az a körülmény sem, ha az bizonyos idő múlva még a ponyva vagy zsák értékét meg is haladja. (P. IV. 308/1920. sz. a. Ker. Jog júniusi szám.) Mielőtt még a különös kereskedelmi ügyletekre vonatkozó határozatok ismertetésére térnénk, még a hadiszállítások körül kialakult bírói gyakorlatot akarjuk megemlíteni. Nemcsak a hadiszállítás, hanem a biztosítás jogterén is érvényes az a bírói gyakorlat, hogy a büntetőperben hozott s a bűnösséget megállapító büntetőbírósági ítélet köti a polgári peres kérdésben ítélkező bírót. Mi történik azonban, ha a büntetőbiró felmentő ítéletet hozott? Köti a felmentő ítélet is a polgári bírót? A Kúria szerint nem. A polgári bíró ily esetben nincs elzárva attól, hogy a vád tárgyává tett cselekmény vagy mulasztás tárgyában a polgárjogi felelősség megállapításánál a felmentő határozat tartalmától eltérően itélkezhessék. (P. VII. 3892/1919. sz. a. Ker. Jog áprilisi szám.) *) L. Még a jelen számunkban közölt P. IV. 408:}. 1A20. sz. határozatét s az ahhoz fűzött Szemlét! Még tovább megy a P. IV. 1871/1919. számú iíélet (Ker. Jog júliusi szám), amely szerint a hadiszállítással elkövetett visszaélésből származott kártérítési kötelezettség a büntetőbíróság ítéletétől és a bűnösség megállapításától független, mert ez magából a jogellenes tényből következik s e kártérítési kötelezettség akkor is fennáll, ha azt az 1915. évi XIX. t.-cz. életbelépte előtt, de a háború alatt követték el. Áttérve az egyes kereskedelmi ügyletekre, ismét csak azt konstatálhatjuk, hogy a hiteljogi tanácsok ítélkezésének zöme a vételügyleiekre esik s szinte majdnem igazat kell adnunk azon kiváló kartársunk megállapításának, aki a kriminalista fölényét a hiteljogász fölött azzal okolta meg, hogy hiszen az egész kereskedelmi jog nem egyéb, mint a vételi ügylet direkt vagy indirekt alkalmazása. Mert csakugyan, ha a különféle czimeken közölt határozatokat mélyebben vizsgáljuk, akkor azok legnagyobb része valamely vételi ügylettel van közelebbi vagy távolabbi vonatkozásban. Annál fontosabb tehát, hogy a vételügyletek terén hozott határozatokkal közelebbről foglalkozzunk. Évek során át megelégedetten állapítottuk meg a Kúria gyakorlatáról, hogy az mindig a Treu und Glaube alapelvén áll. Nem mintha a Kúria az elmúlt évben ezt a vezérelvet cserben hagyta volna, de viszont mégsem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy ez az elv nem hézag nélkül érvényesült. Gondoljunk csak a Kúriának a borvételi ügyletek érvénytelenítése, a lánczkereskedelem kérdésében [elfoglalt álláspontjára. Utalunk e folyóirat különböző helyein elszórt'apróbb megjegyzéseinkre s ugyancsak e folyóiratban megjelent önálló bíráló czikkekre (Gaár, Reitzer), melyek a legújabb határozatokat kritika tárgyává tették. A vételi ügyletekből folyó jogviták elbírálásánál a Kúria abból indul ki, hogy a K. T.-nek a vételt tárgyazó rendelkezései csupán dispozitiv természetűek, melyektől a felek eltérhetnek. (P. VII. 1378/1919. sz. Ker. Jog júniusi szám. P. VII. 630/1919. sz. Ker. Jog. áprilisi szám.) Egyébként — egyes érintendő kivételektől eltekintve — a Kúria az elmúlt évben sem tért el a kereskedelmi jóhiszeműség követelményétől, melyet ugy az eladóval, mint a vevővel szemben következetesen alkalmazott s