Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 5-6. szám

5-6 sz. Kereskedelmi Jog teremti elő. Sőt a 19. §. 4. bekezdésének az a rendelkezése, hogy a pénzügyi tanács rendkívüli esetekben halasztást engedélyezhet, módot ad a szükséges készpénz kényelmesebb előteremtésére is. Itt az Ullmann féle gondolatra, t. i. a kötvénykibocsátás esetére gondolunk. A J. nem áll útjában annak, hogy a részvénytársaság a készpénzváltsághoz szükséges tőkét kötvény vagy záloglevél kibocsátásával teremtse elő. 2. Az imént ismertetett három módozat, a rendes, a normális viszonyokat tartja szem előtt. A javaslat figyelme azonban kiterjed bizonyos rendkívüli esetekre is. a) A 20. §. eltéréseket állapit meg az olyan részvénytársaságra, amelyet a trianoni béke félig-meddig „külföldivé" tett (a „belföldön" csak igazgatósági székhelye van) és amelynek „külföldön" is vannak üzleti telepei. Az ilyen esetekben felmerülő különleges kérdések méltányos és igazságos megoldásánál nagy segítségre van a .Pénzügyi Tanács".3) b) A 21. §. arra az esetre állit fel eltérő rendelkezéseket, amidőn a váltságot fizető részvénytársaság már 1920. deczember 19-én tárczájában tartotta egy másik külföldi részvénytársaság részényeinek legalább 15%-át. Az érdekeltség-vállalásnak legegyszerűbb módja az, ha a részvénytársaság megszerzi az érdekkörébe vonni kívánt részvénytársaság részvényeinek tekintélyesebb részét. Ilyenkor az idegen részvény a vagyon részévé válik; tehát a kétszer adóztatás veszedelme fenyeget. c) A 22. §. a részvénytársasággal egyenlő elbírálásban részesiti az olyan gazdasági vállalatot (kivéve a mezőgazdaságit), amelynek 1920. deczember 19-én legalább 50 alkalmazottja volt. E rendelkezés a vállalat lényegét és nem formáját veszi figyelembe. Az olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat, mely 50-nél több alkalmazottal dolgozik, már nagy vállalat. A nagy vállalat szokásos formája pedig a részvénytársaság vagy a szövetkezet. A keresztülvitel sima megoldása itt is a Pénzügyi Tanács feladata, amely még azt is elrendelheti, hogy a vállalat illetékmentesen részvénytársasággá alakuljon. Ha a vállalat a meghagyásnak nem tesz eleget, ugy kell vele elbánni, mint a családi részvénytársasággal. 8) A .Pénzügyi Tanács* felállítása különben az egész pénzügyi „programm* valóra váltását szerfelett meg fogja könnyíteni. d) A „családi részvénytársaság* vagyonváltságának módját egy ujabb gondolat alapján állapítja meg a 23. §. Az ilyen részvénytársaság vallomást köteles adni vagyonának nagyságáról. A kincstár jogosított a bevallott vagyon 85°/o áért megvenni a vállalatot, vagy követelni a 15°/o-nak készpénzben beszolgáltatását. A gondolat zseniális. A kinos diíemából a vállalat csak egy módon .bújhat" ki, ha becsületesen vall; mert ha kevésre értékeli vagyonát, az állam teszi potom áron reá kezét, ha tul sokra, a 15% lesz igen nagy teher. Ha minden vagyon hasonlóképpen vesz részt a váltságban és a kincstárhoz befolyó milliárdok a valutát meg fogják javítani, szó nélkül lesz köteles mindenki ezt a terhet is elviselni. A Pénzügyi Tanácsnak azonban figyelemmel kell lenni arra az összefüggésre, amely a 22. és 23. §. között fenforog. A 22. §. sok esetben családi vállalatból (mert hiszen a nemrészvénytársasági formában működő nagy vállalat rendszerint megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyekkel a J. a családi részvénytársaság fenforgását állapítja meg) családi részvénytársaságot csinál azért, hogy a részvénytársaság vagyonváltságát hajtsa be rajta; viszont a 23. §. a családi részvénytársaságot magánvállalat módjára kezeli. Hogy itt visszásság ne forduljon elő, azt a Pénzügyi Tanács bölcsessége lesz hivatva meggátolni oly módon, hogy a családi vállalatból nem fog részvénytársaságot csinálni. e) A 25. §. külön elbírálás alá veszi azokat a helyi érdekű vasutakat, amelyeket a trianoni béke darabokra tépett. A külön elbírálást nemcsak ez a szörnyű béke, hanem az a körülmény is teljes mértékben indokolja, hogy ezeknek a vállalatoknak vagyona idővel amúgy is az államra háramlik. j) Teljesen a Pénzügyi Tanács belátására bízza a J. a felszámolás vagy kényszerfelszámolás alatt álló részvénytársaság vagyonváltságának nagyságát és módját. Más megoldást nehezen lehetett volna találni. III. A szövetkezet vagyonváltságát megállapító rendelkezéseket, igen helyesen, áthatja a „szövetkezetnek*, mint vállalkozó formának többrétegüsége. A J. 24. § ában összefoglalt rendelkezések követik azt a bánásmódot, amelyben különösen az 1909. évi adótörvényeink a szövetkezeteket részesitik. A kereseti adó