Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 3-4. szám - A szovjetközegek ügyleteiért való felelősség

18 a tüzbiróságot és kivételes, az angol jogban addig példátlanul tág hatáskörrel ruházta fel a tüz folytán támadt rendkívül bonyolult tulajdon- és birtokjogi kérdések eldöntésére. Szükség volt erre, mert mielőbb hozzá kellett fogni az újjáépítés munkájához és addig, amig a tulajdon- és birtokkérdések nem tisztáztattak, ez lehetetlen volt. Egykorú angol írók azt mondják, hogy a törvény, mely e bíróságot felállította és működésének irányát megszabta, .negation of all law," minden jog tagadása, de elismerik, hogy csak igy vált lehetővé a gyors újjáépítés. Magyarország gazdasági épületét 472 hónapig emésztette a bolsevizmus. Romba döntött, pusztított, akárcsak a „nagy tüz." Elmúlt szerencsésen, a helyreállítás, újraépítés munkája is megkezdődött, de a magyar kormány és a magyar törvényhozás még mindmáig sem látta elérkezettnek az időt arra, hogy a nagy tüz, a bolsevizmus nyomán támadt tengersok bonyolult kérdés mikénti megoldása iránt útmutatást adjon. Pedig e kérdések tömege nem annyira jogi, mint gazdasági, czélszerüségi és méltányossági kérdés, amelyek egyöntetű, minden irányban kielégítő megoldása a meglevő jogszabályok alapján nehezen lehetséges. Uj helyzettel állunk szemben, melyre precedens sehol sem található és a régi jogtudomány nem adhat választ az ebből eredő kérdésekre. Megfelelő megoldásuktól rendkívül nagy gazdasági érdekek függnek. Az alkotmányosság helyreállításáról szóló 1920 : I. t.-cz. megadja a lehetőséget reá, mert 9. §ában felhatalmazza a kormányt, hogy ,a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, melyek az u. n. tanácsköztársaság szerveinek rendelkezéseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására szükségesek." A szakirodalomban, érdekképviseletek körében alaposan megvitatták a vitás kérdéseket; keresték a legméltányosabb, különböző gazdasági érdekeket és az állam pénzügyi szempontjait is kielégítő megoldási lehetőségeket, a kormány ismételt szaktanácskozásokon megismerte az ellentétes érdekek álláspontját, a statisztikai adatgyűjtés befejeztetett és igy valóban mi sem állana már útjában annak, hogy megállapittassanakazok az általános irányelvek, melyek alapján a proletárdiktatúra kényszere alatt az egyes vagyonjogi alanyok rendelkezési jogának kizárásával létrejött jogi tények határai rendeztessenek. Szórványosan történtek már intézkedések; az u. n. szovjet-anyaghivatalok felszámolása folyamatban van, a mezőgazdasági üzemek szoczializálása folytán előállott helyzet rendeletileg .szabályozhatott, az állami jogutódlás tekintetében törvényes deklaráczió történt, de a legbonyolultabb vitáknak anyagát szolgáltató jogviszonyokból, a kereskedelmi és ipari vállalatok és pénzintézeteknek szoczializálásából és ebből folyóiag egymással és az állammal szemben fennálló helyzetükből eredő kérdések eldöntésére nincs még jogszabály. Alkalomszerűnek látszik .e megállapítás, mert a m. kir. Kúria 1920. évi deczember 9-én kelt P. IV. 2713/1920. számú ítéletében*) döntött oly vitás kérdésben, mely a proletárdiktatúrának szoczializálási ténykedéséből folyóiag merült fel. Annál nagyobb súllyal bír — a fentebb mondottakkal kapcsolatban — a legfelsőbb bíróságnak ez állásfoglalása, mert egy még ismertetendő zálogjogi előjegyzési kérelem feletti határozaton kívül ez az egyetlen eset, melyben a Kúria álláspontját kifejthette. A tényállás az, hogy egy budapesti pénzintézet, mely a proletárdiktatúra alatt a tanácsköztársaság szerveinek ellenőrzése és irányítása alatt működött* e szovjetközegek rendeletére, vele folyószámla-összeköttetésben állott egy köztulajdonba vett czég javára mutatkozó egyenleget a Pénzintézeti Központhoz utalta át. A proletárdiktatúra bukása után a folyószámiatulajdonos keresetet indított a bank ellen a javára mutatkozó egyenleg kifizetése iránt. A kir. törvényszék és — más indokolással ugyan — a kir.„ tábla is helyt| adott a keresetnek, a kir. Kúria azonban elutasította. Indokolásának lényege az, hogy a bank alkalmazottainak a diktatúra alatti működése tekintetében már korábban létrejött szolgálati viszonyok daczára sem felel és ekként az ő ténykedéseikért és mulasztásaikért kártérítési felelőssége meg nem állapitható. Hasonló elvi álláspontot foglalt el a kir. Kúria egy korábbi Pk. V. 821/1920. számü határozatában, amidőn kimondotta, hogy a proletárdiktatúra alatt történt hitelezések nem a bank törvényszerű vezetősége és a hitelt élvező vállalat jogos tulajdonosa között létesült megegyezésen, hanem a mindkét vállalat *) (Közölve jelen számunkban. Szerk.)