Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 15-18. szám

113 az eladó a maga részéről a teljesítésre mindent megtett. (Tengeri szállításnál hátirattal ellátott tengeri hajóselismervény küldése vagy „gehörige Verladungsanzeige", mint RGZ. 88. k. 392. 1. körülírja, Ugyanezt a kívánalmat ismétli RGZ. 98. k. 40. sz. 1. alább.) A magam részéről azt hiszem, hogy a Reichsgerícht kissé túlságosan szükiti meg a záradék alkalmazhatóságát, midőn fajlagos vételnél az eladótól megkívánja, hogy mindent megtett légyen, ami részéről a teljesítéshez szükséges. Ez t. i. szigorúan véve azt is jelentené, hogy helyközi fajlagos vételnél az eladó a záradék daczára is viselné a veszélyt, amely az árut fuvarozás közben éri, ha a hely, hova a fuvarozásnak történni kell, ránézve a teljesítés helyéül tekintendő (K. T. 344. §. 2. bek.). Kétségtelennek tartom, hogy az eiadó éppen az ilyen esetekre tekintettel köti ki a szerencsés megérkezés fenntartását. Mert hiszen olyan esetben, amidőn a szállítás veszélye már a feladással amúgy is áthárul a vevőre (K. T. 344. §. 1. bek.), a záradéknak csak csekély gyakorlati értéke volna. [Értelme per absolutum ilyenkor is van a külön záradéknak, mert az eladó ilyenkor a záradék folytán az exculpatio kötelessége alól is mentesül, amely őt különben a veszélyviselés áthárulása daczára továbbra is terhelné.) Azt hiszem tehát, hogy a záradékot helyközi fajlagos vételnél az olyan veszélyekre is kell alkalmazni, amelyek az árut fuvarozás alatt a feladási állomás és a teljesítés helyéül szolgáló leadási állomás között érik. (Pl. a feladás Lengyelországból történik, a vétel pedig „ab Bruck-Királyhida" szól.) Ahhoz azonban, hogy a záradék ily vétel esetére alkalmazható legyen, mindenesetre az szükséges, hogy az áru vagy már a vevő czimére legyen feladva, vagy pedig a történi feladásról a vevő értesítést kapjon (Verladungsanzeige, 1. fent). Csakis ily körülmények között lehet az árut a konkrét ügylet tel/esitésére individualizáltnak tekinteni.*) A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a Reichsgerícht szerint is zárt fajlagos vétel esetében a szerencsés megérkezés fenntartása mindjárt kezdettől fogva alkalmazható. „Bei einem beschrdnkten Qattungskaufe hat *) Ez az egyediesités nem a tőrvényből folyik ugyan, de az indivldualizálásnak ezt a módját éppen a záradék felvétele következtében kell — ügyletértelmezés utján — kikötöttnek tekintenünk. aber die Klausel „glücklichc Ankunft vorb e haltén" sogleich, wie bei einem Spezieskaufe, die Kraft eincr auflösenden Bedingung." (Reichsgerícht 1919. ápr. 8. Rp. II. 442/18, Entsch. d. Reichsger. in Zivilsachen 95. k. 81. sz.) Ebben az esetben az eladó a szállítást előre meghatározott nagyobb partié-áruból ígérte, amelyet ő maga evégből röviddel azelőtt beszerzett. Csak az a kérdés tehát, hogy vájjon nem zárt faju-e az olyan eladás, amelyre nézve a származás helyét a felek á szerződésben megjelölték. (Pl. lengyelországi benzin). Egészen kétségtelen, hogy a provenienczia megjelölése magában véve nem zárt fajú kötelmet teremt, hanem csak a nyílt faj megszőkitését jelenti (korlátolt genus, szűkített fajkör, szemben a zártkörű genus-szal: 1. Grosschmid (Fejezetek I. k. 57. §. 7. aljegyzet). A provenienczia kikötése magában véve még azt sem involválja, hogy az áru honnan szállítandó. De ha még ki is fejezné in konkreto a provenienczia megjelölése, hogy az áru a származási országban fog beszereztetni, akkor sem lehet szó még ez alapon zártfaju kötelemről. Mert a zárt faj azt jelenti, hogy a szolgáltatandó fajdolog „a dolgoknak valamely egyedileg megjelölt csoportjából vagy egészéből való legyen" (Grosschmid Id. h. 57. §). Származási ország megjelölésénél azonban nem „mint határolt konkrétum* van kitűzve a fajdolognak az a zárt köre, ahonnét a szolgáltatás tárgya veendő (Grosschmid id. h. 57. §. 11. aljegyzet). A Reichsgerícht is az „amerikai zsír" szolgáltatását (még határozott czégjelzésü áru kikötése mellett is!), kapcsolatban a „szerencsés megérkezés" záradékával, tiszta, nyílt fajlagosságnak tekintette („reiner Gattungskauf, wie es hier gégében ist", a fent idézett Rp. II, 139/18. sz. ítéletben RGZ. 93. k. 54. sz.). Ujabban még egy ízben összefoglalta a Reichsgerícht a .szerencsés megérkezés" záradékára vonatkozó felfogását. (1920 február 13. II. 383/19. sz. Entsch. d. Reichsgericht in Zivilsachen 98. k. 40.) Ismételten hangsúlyozza a bíróság, hogy: „. . . k?nn es sich um eine Erörterung der Frage, ob die Ware glticklich angelangt ist, nur dann handeln, wenn die Identitüt dieser Ware festgestellt ist, seí es, dass von vornherein ein Spezieskauf vorliegt, oder dass ím Falle des Gattungskaufes eine Spezialisierung des Kaufgegenstandes gemass