Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 13-14. szám

98 Keresse galom esetén emelkedik jelentőségre : a rakjegy jogintézményével. A rakjegy a mi belvízi hajózásunkban ma még kevéssé gyakorlati4). Gyakorlati azonban a német folyamokon, legkivált Németország keleti részében. Sőt tudományos körökben felmerült az a gondolat is, hogy nem kellene-e a belvízi hajózásnál a fuvarlevelet teljesen mellőzni s a rakjegynek a feladó által aláirt s a fuvarozó részére kiszolgáltatandó másolatával helyettesíteni. A rakjegyről Kt.-ünk (II. rész, V. czim) a fuvarozásra általában vonatkozó szabályok között intézkedik 415—419. §§ aiban. A hajózási társaságok üzletszabályzataiban — tudtunkkal — a rakjegyre vonatkozólag még „szerződési feltételek" jellegével sincs intézkedés. A budapesti áru- és értéktőzsdének 1897. ápr1-én összegyűjtött hajófuvarozási szokásai között (19. §.) csak annyit találunk, hogy : „A fúva rozó feladó kívánságára köteles a feladó ren. deleiére szóló rakodó-jegyet állítani ki". Amig tehát a Kt. a rakjegy kiállításának kötelezett, ségét a feladó és fuvarozó kölcsönös megállapodásához köti, addig a tőzsdei szokás a fuvarozónak ezt a kötelezettségét arra az esetre is megállapítja, ha a feladó ezirányu egyoldalú kívánságát kifejezésre juttatja. Eltérés a törvény és a tőzsdei szokás között az is, hogy mig a törvény recta és rendeletre szóló rakjegy között tesz különbséget, addig a tőzsdei szokás csak rendeletre szóló rakjegyet ismer5). A fuvarozási ügyletnél általában — igy a belvízi fuvarozási ügyleteknél különösen — kétféle ügyleti okirat fogalmával találkozunk: a fuvarlevéllel és a rakjegygyel. A kétféle ügyleti okiratnak más a kiállítója, más az alakja, más a czélja, más a hordereje, más a természete; úgyszólván egyetlen kapocs közöttük az, hogy mind a kettő fuvarozási szerződésre vonatkozik, illetve fuvarozási szerződésből ered. A fuvarlevelet a feladó állítja ki a fuvarozó kívánságára, a rakjegyet a fuvarozó a fel4) Oka bizonyára a velejáró gazdasági előnyök fel nem ismerése a közönség részéről. ») Förtsch a Bgl. 793. §-ából azt következtetni, hogy rakjegy bemutatóra is kiállítható, ha eziránt a a felek kölcsönösen megegyeztek. (Die Reichsgesetze, betr. die privatrechtlichen Verhaitnisse der Binnenschiffahrt u. Flösserei. II. Aufl Leipzig 1900. 220. 1.). delmtJog 13~A*; adó kívánságára9) esetleg kölcsönös megegyezés folytán. A fuvarlevél a czimzetthez intézett nyilt levél, amely a fuvarozási szerződés feltételeiről tájékoztat, a rakjegy az árunak az azonosság czéljából szükséges megjelölésén kivül főleg a kiszolgáltatás') igéretét tartalmazza. A fuvarlevél czélja, hogy a fuvarozási szerződésről való közelebbi tájékoztatást megvalósítandó, az árut a czimzetthez, illetőleg átvevőhöz elkísérje, a rakjegynél az a gazdasági czél, hogy a fuvarozott áru fölött a könnyű rendelkezés a fuvarozás tartama alatt is lehetséges legyen. A fuvarlevél puszta bizonyítási eszköz, bizonyító okirat, ellenben a rakjegy értékpapír, amelynek átadója magának a fuvarozott árunak átadását helyettesíti8). A fuvarlevél kiállítása vagy ki nem állítása a fuvarozási szerződés létrejötte szempontjából nem lényeges, amennyiben fuvarozási szerződés teljesen formátlanul, szóban is létrejöhet, mig a rakjegyhez fűzött jogi hatások beállásához okvetlenül szükséges, hogy a rakjegy a törvény által meghatározott alakban jöjjön létre, mert csak a meghatározott alak betartása hozza létre azt a litterális obligácziót, amelynek jogosítottja a rakjegy igazolt birtokosa, kötelezettje pedig az áru kiszolgáltatását ígérő fuvarozó. Azt mondottuk, egyedüli kapocs a fuvarlevél és a takjegy között az, hogy mind a kettő fuvarozási szerződésre vonatkozik, illetően fuvarozási szerződésből ered. Még pedig a fuvarlevél a konkrét fuvarozási szerződés közelebbi feltételeit, különösen a fuvarozói felelősségnek a megengedett határokon belül való megszorítását foglalja magában, a rakjegy azonban a konkrét fuvarozási szerződéssel csak annyiban áll vonatkozásban, amennyiben a fuvarozás végett átadott áru kiszolgáltatására nézve állapítja meg a fuvarozó kötelezettségét. Tehát feltételezi azt, hógy az áru a fuvarozónak 6) A német Binnenschiífahrtsgesetz 72. §-a szerint a ,feladó kívánságára". "') Egyes német hajóstársaságok rakjegy-formuláréi általános utasításokat tartalmaznak a társaság részleges fuvarozási feltételeire vonatkozólag, mások a formuláré hátlapjára a részletes feltételeket rá is nyomatják s a rakjegy szövegében arra hivatkoznak. 8) A német Kt. 450. §. ki is mondja ezt: Die Übergabe des Ladescheins an denjenigen, welcher durch den Schein zur Empfangnahme des Gutes legitimirt wird, hat, wenn das Gut von dem Frachtführer iibernommen ist, für den Erwerb von Rechten an dem Gute dieselben Wirkiwgen wie die Übergabe des Gutes.