Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám - A munkavállalók nyereségben részesitése

11-12. SZ. csak bizonyos megszorítások mellett tartja megen gedhetőnek azt, hogy az alkalmazott a vállalat mérlegét megtámadja (ha csalárdság, nyilvánvaló méltánytalanság, önkény vagy rosszindulat forog fenn) Németországban — ahol a nyereségben-részesités az utóbbi időkben igen elterjedt (nemcsak a tulajdonképpeni vezető állást betöltő ipari ós kereskedelmi alkalmazottak, hanem a chemikusok, mérnökök, ügyészek, munkavezetők stb. is részesednek a nyereségben), maguk a nagyobb vállalatok találtak ki olyan módot, amely a munkavállalók megnyugvására vezetett és a vállalat érdekének is megfelel. Tudnunk kell, hogy a nagy német vállalatok különböző osztályaiban foglalkoztatott alkalmazottakat az osztály nyereségéten szokták részesíteni. Ebből pedig az következik, hogy ha az osztály passzive áll, az alkalmazott nem kap semmit, daczára annak, hogy a vállalat (a többi osztály aktivitása folytán) nyereséggel dolgozik, ha pedig az osztály aktive áll, az alkalmazott részesedik a „nyereségben", habár a vállalat (a többi osztály veszteségei folytán) veszteséggel is dolgozik. Ilyen körülmények között érthető, ha az alkalmazottak törekvése oda irányul, hogy a vállalat az ő osztályának nyereségéből ne vonja le más osztályok veszteségét; a vállalat általános kiadásaiból pedig csak azt a részt irja az osztály terhére, amely aránylagosan reája esik. Minthogy valóságos „móllege" csakis a vállalatnak magának lehet, viszont az osztály nyereségében való részesítés szükségessé teszi az osztály ,,fiktív mérlegének" felállítását is, a súrlódási felület adva van, mihelyt azt a kérdést kell megoldani, hogy minő kiadások vonassanak le az osztály bruttó nyereségéből. Fokozza még e súrlódások lehetőségét az a további kérdés is, hogy az üzleti tőke kamatjait le lehet-e szintén vonni az osztály bruttónyereségéből ? Igen sok német vállalkozó, hogy elejét vegye a folytonos súrlódásoknak, az egyes osztályok nyereségében részesített alkalmazottak részesedésének alapját akként számítja ki, hogy levonásba hozza az osztály bruttó nyereségéből az osztály kiadásait (béreket, gépek, nyers- és segédanyagok költségét és a gépek, esetleg helyiségek szokásos leírásait) ós az igy nyert összeg után számítja ki az alkalmazott nyeresógjutalékát. Tehát figyelmen kivtil hagyja az általános kiadásokat, leírásokat, adókat, más osztályok veszteségét stb. Ezt nevezik „Errechnung der Reingewinnes in der Abteilung"-nak. Ennek a számitásnak igen nagy előnye, hogy az alkalmazott tájékozva van az ő osztályának bevételeiről és kiadásairól ós igy könnyen ellenőrizheti a levonások helyességét. Éppen ezért a nyereségben részesedós legfőbb előnye (a vállalat érdekeinek előmozdítása) itt biztosítva van. Az egyes osztályok jövedelmezősége közötti különbségeket a vállalkozó akként küszöbölheti ki, hogy a nyereségrészesedés °/o-át a jövedelmezőség arányában állapítja meg. Dietz szerint (Leipz. Z. 1920. 19. 20. számok) ez a methodus a legtöbb, nagy német vállalatnál elterjedt és alkalmasnak bizonyult a súrlódások eloszlatására. Az üzleti részesedés átruházásáról Hueck, münsteri magántanár rendkívül érdekes fejtegetését közli a Z. f. d. ges. Handelsrecht 11. kötete. Szerző érdekesen mutat rá a progressiv adókulcs érvényesülésének meghiúsítását eredményező ugy jogi, mint erkölcsi szempontból kifogástalan egyes jogi tényekre. Ha valaki nagy vagyonát nem fictive, hanem valósággal és komolyan felosztja a családtagjai közt, akkor az egy nagy összegű adóalap helyébe több kisebb adóalap (akár mint vagyon, akár mint jövedelem) lép és ezt az eljárást még büntetni sem lehet, ha az ügylet komoly. Gyakori eset lesz az is, hogy valaki a kereskedelmi üzletben fekvő vagyon egy részét ruházza át. Kérdés, hogy ez az átruházás hogyan történhetik, bizonyos formához van-e az kötve, avagy a könyvekben a rószesiteni kivánt javára Írással és önmagának megterhelésével a kereskedő a kivánt czélt eléri-e ? Az adópolitikai kérdés, amely a Stichtag rendszerével és a büntető sanctiók megfelelő alkalmazásával nagyobb nehézség nélkül megoldható, itt válik kereskedelmi jogaivá. Hueck a megoldásnál különböztet aszerint, hogy az átruházó egyéni czég tulajdonosa-e (Einzelkaufmann) vagy pedig kereskedelmi társaság tagja és utóbbi esetben a társaság több tagjainak beleegyezésével vagy megkérdezésük nélkül járt-e el? A megoldása a következő: 1. Az átruházó egyéni czég tulajdonosa: a) az üzletben fekvő egyes egyes dolgokban vagy jogokban biztosithat részesedést oly formában, hogy az illetőt tulajdonostárssá, társ hitelezővé stb. teszi. b) az illetőt mint társát veheti be a czégbe és a czóget közkereseti vagy betéti társasággá alakithatja át. c) az üzletnek egyedüli tulajdonosa marad, de a másiknak egy bizonyos tőkerészesedést biztosit, u- n. csendes társsá tevén őt. Ez lesz a rendszerinti eset és ezt kell feltételeznünk akkor, ha a körülményekből a feleknek más akarata nem derül ki. 2. Az átruházó közkereseti vagy betéti társaság beltagja, betéti társaság kültagja vagy csendes társ ós a) a többi társak megkérdezése nélkül jár el: a) részben «vagy egészben engedményezi a társasággal szembeni követelését, aminek az a következménye, hogy a részesített a társaság hitelezőjévé válik, mig az engedményező tagsági jogait változatlanul megtartja.