Kereskedelmi jog, 1921 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1921 / 11-12. szám

82 Kereskedelmi Jog 11-12. sz emelni. Következőleg, az elővételi jogot sem lehet nyereségjutaléknak tekinteni. Hát mikor az elővételi jogért semmit sem fizetnek? Hol itt a nyereségrészesedés ? Optikai csalódásnál alig mondható egyébnek osztalékot látni abban, hogy az uj részvény kibocsátási ára a régi részvényes számára a tőzsdei árfolyamnál alacsonyabban szabatik meg. Melyik, miféle nyereség kerülne ilyeténképpen felosztásra? Miből kerülne ki az az osztalék ? Az árfolyamérték nem mindig reális és legkevésbé fix érték. S az árfolyamérték és a kibocsátási ár közötti különbözet soha sem nyeresége a társaságnak. Az tagadhatatlan, hogy a részvényes, aki a régi részvény árfolyamértékénél alacsonyabb áron jut az uj részvényhez, ezzel megtakarít magának egy összeget. Mondható ez az ő szempontjából nyereségnek is. Csakhogy ezen az uton oda kell jutnunk, hogyha a részvényes alaptőkeemelés nélkül vásárol részvényt árfolyamon alul, amit ekként niegtakarit, azt is ki tartoznék adni a haszonélvezőnek. Ha a dolog mélyére nézünk, nem is a kibocsátási és az árfolyamérték közötti különbözetről, mint nyereségről lehet szó; hanem a névérték és a kibocsátási ár közötti különbözetről. Ez a részvénytársaság rendkivüli nyeresége. Ennek a nyereségnek egy részéről mond le a régi részvényes javára, amikor neki alacsonyabb kibocsátási áron adja az uj részvényt, mint ahogyan az elővétel gyakorlására nyitva álló idő lejártával másoknak adni fogja. Ilykép az elővételi jog a nyereségben való részesedés jellegével birni látszik s minthogy ez a nyereségrészleí a régi részvényeknek jut, köztük előre mintegy kiosztatik, osztaléknak is volna mondható. Ámde ez csak látszat. Megtörténhetik, hogy a részvények értékében időközben olyan áresés következik be, hogy a részvénytársaság kénytelen névértékben kibocsátani az uj részvényeket idegenek számára. Ily esetben a régi részvényes, aki lejegyezte az uj részvényt, nemhogy nyereséghez nem jut, de valójában károsodik. Magának a társaságnak nyeresége van ugyan ilyenkor is abban, hogy régi részvényeseitől többet kapott a névértéknél. De hol itt az osztalék, ha azt nem osztja fel a társaság ? Miféle nyereség került felosztásra ? De föltéve, hogy idegenek magasabb kibocsátási áron veszik meg az uj részvényeket mint ahogyan a régi részvényesek azokhoz hozzájutottak, a különbözet akkor sem osztalék. Mert osztalék csak a tiszta nyereségnek felosztás alá kerülőjésze. S ha a részvénytársaság az e cimen elért tiszta nyereséget egészben a tartalékalap javára foglalja le, világos, hogy a különbözet a törzsvagyon rovására megy, az lesz kevesebb az által, hogy a régi részvényes kisebb áron jutott a részvényhez. Amiről szó lehet, tehát csak az, hogy a törzsvagyon egy része osztatott ki a régi részvényesek között s nem a tiszta nyereség. Világosabbá teszi ezt annak megfontolása, hogy ily esetben nem az évi osztalék nagyobbodik, hanem a részvény belértéke s igy árfolyamértéke növekszik. Ez pedig, tudjuk, a tulajdonos (birtokos) haszna. IV. Nézzük azonban osztaléknak a különbözetet s tegyük fel, hogy a régi részvényes tényleg lejegyzi az uj részvényt. Állitja-e valaki, hogy ily esetben a haszonélvezőnek valamit téríteni tartozik ? S mit tartoznék? Talán a kétféle kibocsátási ár közötti különbözetet? Kétségtelen, hogy a régi részvényesnek ez az előnye, ez kevesbedése a részvénytársasági vagyonnak. Csakhogy az elővételi jognak értéke nem ez a különbözet ám. Ez a különbözet az elővételi jog gyakorlása idején még nem ismeretes. A jog értékének tényezője tehát nem lehet ez a különbözet. Mutatja az is, hogy az elővételi jog ára is napról-napra változik adott esetben, ami megint azt bizonyítja, hogy a részvény értékével áll szoros összefüggésben. _S ha nem ezt a különbözetet kapja a részvényes az elővételi jog értékesítése esetében, — aminthogy az egyik mennyiség ismeretlen volta miatt nem kaphatja — akkor nem kaphatná a haszonélvező sem ezt a különbözetet, ha az elővételi jog nem értékesíttetik, hanem tényleg gyakoroltatik. Mit kaphatna tehát ? Az érvényesített elővételi jogok közép árát ? És ha egy részvényes sem viszi piacra? Ha nincs ára? Látni való, hogy zsák-utczába jutunk. Azt kell tehát elismernünk, hogy az elővételi jog nem osztalék ilyenkor; de akkor nem lehet osztalék jellegével bíró abban az esetben sem, ha az tényleg értékesíttetik. Ha az elővételi jog értéke nem a kétféle kibocsátási ár közötti különbözet, aminthogy kétségtelenül nem az: akkor végelemzésben