Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

7« Kereskedelmi Jog 7—S. sz Ebből okszerüleg következik, hogy a biztosított követelése az ártatlansági bizonyítvány bemutatása előtt le nem jár, lejárat előtt pedig a követelés nem érvényesíthető; mindaddig tehát, mig a biztosított anélkül, hogy őt az ártatlansági bizonyítvány beszerzése körül mulasztás terhelné, nincs abban a helyzetben, hogy azt a biztosító társaságnak bemutathassa, az elévülés nem kezdődhetik meg. A felebbezési bíróság ítéletében megállapított — és meg nem támadott — tényállás szerint: a felperest az 1916. évi november hó 6. napján kiállított ártatlansági bizonyítvány megszerzésében mulasztás nem terheli s a kiállítás késedelme nem a felperesen mult. Minthogy a kifejtettek szerint az elévülés csakis a követelés lejártával veheti kezdetét, e lejárat pedig ez esetben az ártatlansági bizonyítvány kiállításának ? időpontjával, vagyis 1916. évi november hó 6. napjával esik össze, e naptól számítva a keresetnek 1917. évi jan. hó 17. napján történt beadásáig az egy évi elévülési határidő el nem telt, mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság az anyagi jog sérelmével adott helyet az alperesek elévülési kifogásának, miért is felperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni és az alperesek elévülési kifogását el kellett utasítani. Csőd. 44. A közadós ellen a csödnyitást 6 hóval megelőző időn tul perelt és végrehajtási zálogjoggal biztosilott váltóra 6 hónapon belül történt fizetés nem támadható meg. (Kúria 1128/1919. P. IV. sz. — 1920. január 15.) Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított, illetőleg az elsőbirósági Ítéletből elfogadott s e részben meg nem támadott tényállás szerint a közadós czég a keresetben jelzett 4 drb összesen 10.000 kor. értékű váltót az 1916. év második felében adta az alperesnek, aki a váltókat ugyancsak még az 1916. év második felében peresítette és azok alapján a 10.000 kor. váltótőke és jár. erejéig a közadós czég ingóira előbb biztosítási, majd pedig 1916. évi november hó 24-én kielégítési végrehajtás utján zálogjogot is nyert. Ezt követően és pedig az 1917. január 20-ika és február 24-ike közötti időben a közadós czég erre a váltó tartozására összesen 6300 korona részfizetést teljesített, a csőd pedig ellene 1917. július hó 19-én nyittatott meg. E tényállás alapján a felebbezési bíróság helyes jogi okfejtéssel mondotta azt ki, hogy a közadósnak azok a jogcselekményei, hogy az emiitett 4 drb váltót az alperesnek adta és küldte, hogy azok alapján az alperes váltófizetési meghagyás kibocsátását kieszközölje, majd pedig a közadós ingóira előbb biztosítási, utóbb kielégítési végrehajtás utján zálogjogot szerezzen, úgyszintén a közadósnak emiitett fizetési jogcselekményei a csődtörvény 27. §-ára fektetett keresettel, ezen §. utolsó bekezdése értelmében meg nem támadható azon az alapon, hogy az emiitett jogcselekmények megtörténtekor az alperes a kőzadós részéről a fizetések megszüntetéséről tudomással birt. Tőzsde. 45. A teljesítés elmulasztásából eredő kártérítés csak a szerződésszegő féltől követelhető. (Budapesti tőzsdebiróság. 1953/1915. sz. — 1920. márczius 5.) A K. T. 353. §-ának a vevő kárkövetelési joga iránti rendelkezése, az eladó szerződésellenes késedelmében jelentkező mulasztásától van feltételezve. Ilyen mulasztásnak a szerződés megkötése után az eladó vagyoni viszonyaiban beállott rosszabbodás — mely a vevőt egyébként feljogosítja a vételár egy részének hitelezésére vállalt kötelezettség teljesítésének megtagadására — nem tekinthető, ennélfogva az kárkövetelésnek alapja sem lehet, legfeljebb arra jogosult ily esetben a vevő, hogy a szerződéstől a maga részéről minden kártérítési kötelezettség nélkül elálljon. M. D. budapesti kereskedő, Sz. Gy. erdőbirtokostól, ennek birtokán 1914. év tavaszán termelt, már ledöntött, de még fel nem dolgozott tűzifát vásárolta meg. Vevő szerződésileg kötelezte magát, hogy az eladó erdőkerülőjét mindenkor ellátja annyi készpénzzel, amennyi a fa feldolgozásánál alkalmazott munkások és a fa kifuvarozásával megbízott fuvarosok bérének, illetőleg dijának kifizetésére szükséges. A szerződés megkötése és a fa egy részének elszállítása után a vételárkövetelést alperes több hitelezője nagyobb összeg erejéig végrehajtási zár alá vette, minek folytán a vevő a fentebb emiitett költségek előlegezését megtagadta, illetőleg csak annak elenében volt hajlandó azokat tovább is folyósítani, hogy az eladó biztosítékot nyújt neki arra, hogy a fát tényleg megkapja. Ily biztosítékot eladó nyújtani nem tudott, mire a vevő tőle a még hátralékos fa után a szerződésszerű és a piaczi ár között mutatkozó különbözetet, mint kár megfizetését követelte per utján. A biróság a vevő felperest kárkövetelésével elutasította, mert az ítélet indokolása szerint a K. T. 353. §-a értelmében az áru átadásával beállott késedelemre alapított kárigény csak a szerződésszegő eladóval szemben érvényesíthető. Abból a körülményből azonban, hogy az eladó vagyoni viszonyaiban a szerződés megkötése után oly lényeges rosszabbodás állott be, hogy a vevő részéről a vételárhitelezés megtagadása ugyan indokoltnak mutatkozott, az eladó szerződésszegése megállapítható nem volt, miért is ez a körülmény irányában kártérítési igény érvényesítésére alapul nem szolgálhat, hanem legfeljebb arra jogosította fel a vevőt, hogy a szerződéstől ugyancsak kártérítés viselésének kötelezettsége nélkül elálljon. 21831. Nyomatott ax Országos Központi Községi Nyomda Részvénytársaságnál Budapest, VI., Oyár-utcza 40.