Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 7-8. szám - Az idegen pénznemben kirótt tartozás teljesitése [3. r.]

Helyes a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy alperes, aki az itt irányadó tényállás szerint tudta, miszerint a részvények tulajdona a felperest illeti, a kereseti részvények tulajdonát F. E.-től jogszerűen meg nem szerezhette. Nem tagadhatja tehát meg alperes a kereseti részvényeknek a tartozás fizetése ellenében felperes részére való kiadását még akkor sem, ha a kereseti részvényeket F. E. neki valóban eladta volna is. Rekvirálás. 35. Az a körülmény, hogy a volt cs. és kir. közös hadügyminisztérium megszűnte folytán az a bizottság, amelynek az 1912 : LXVIII. t.-cz 33. §-ának 4. bek. értelmében a kártérítési igények felett végérvényesen kell határozni, most már nem a volt cs. és kir közös hadügyminiszter két képviselőjének részvételével, hanem más módon lesz megalakítandó, egymagában még nem szünteti meg a törvényben megállapított hatásköri jogszabály hatályát. (Kúria 1707/1919. PIV. sz. — 1920. február 19.) Vétel 36. A KVT. 353. §-a nem parancsoló törvényhely. Ha tehát a felek abban állapodtak meg, hogy alperes s<erzödésszegése folytán kötbért tartozik fizetni, ugy ezzel a felpsres által követelhető k-rösszeg, mint káregyenérték van előre meghatározva, melyen felüli kártérítés nem követelhető. (Kúria 630/1919. P. VIí. sz. — 1920. január 28.) A magyar Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: A felebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletének azt a rendelkezéséi, amely szerint az alperes teljesítésre köteleztetett, helybenhagyta és csak az ahhoz kapcsolt vagylagos marasztalás tekintetében változtatta meg részben és akként, hogy 10324 kor. tőke és kamatai helyett 5696 kor. tőke és kamataiban marasztalta ; a felperesek panaszai tehát, amenynyiben a teljesítésre vonatkozó döntést támadják, tárgytalanok, az azzal kapcsolatos vagylagos marasztalás ellen irányulókat pedig alaptalanoknak kellett ítélni. Mert a K. T. 353. §-a nem parancsoló törvényhely, a szerződéses szabadságon felépült jogrendszerünkben igy a felek nincsenek elzárva attól, hogy jogviszonyaikat attól eltérően ne szabályozhassák, már pedig ily esetben a felek megegyezésével megállapított szabály az irányadó, a jelen esetben tehát az alperes teljesítési mulasztása esetére a kötlevél 5-ik pontjában megállapított és nem a K. T. 353. §-ában lefektetett jogkövetkezmény az irányadó, a felebbezési biróság az irányú döntése igy helyes és helyesen állapította meg a felebbezési biróság azt is, hogy az említett szerződési pontban valójában a felek az eladó musztása esetére követelhető kártalanítási öszszegnek előzetes meghatározását czélozták, amin nem változtat az, hogy a felek azt kötbérnek nevezték, annál kevésbé, mert a K. T. 273. §-a csak kétség esetén állapítja meg irányadó szabályként, hogy a kötbér kikötése az azt meghaladó kárigény érvényesítését nem zárja ki, az érintett szerződési pont nem hagy fenn semmi kétséget az iránt, hogy amidőn peresfelek a köztük létesült kötés szóbanforgó rendelkezésével a felperest az alperes esetleges szerződésszegése alapján megillethető és a felperes választására bízott jogokat szabályozták, a meghatározott jogok közül a kötbérnek nevezett összeg választásával csak azt akarván a felperesnek biztosítani, hogy ez azt az összeget mint előre meghatározott káregyenértéket érvényesíthesse. 37. A peres felek között létrejött adásvételi ügyletről ki állított 1. F) alatti kötéslevélben foglalt az a kifejezés hogy a kötésbeii árut a felperes az alperestől „ab Igló" veszi meg, nem azt jelenti, hogy az ügylet teljesítésének a felek megállapodásával kitűzött helye Igló volt; mert a jelzett kifejezés, az e részben állandóan követett törvényes gyakorlat által elfogadott értelme szerint, csak a fuvarozási költségek viselésének a kérdését szabályozza. (Kúria 1036/1919. P. VII. sz. —„1920. január 29.) Indokok: Az ügylet teljesítési helyéül mindazonáltal, a K. T. 322. §. második bekezdésében, illetve 323. §-ában foglaltak alapján Igló állapítandó meg; mert már magának a kötéslevélnek abból a tartalmából, hogy felperes az árut hordókban Iglóról veszi meg s a hordókat aztán ugyancsak Iglóra az alperes gyárába küldi vissza : minden egyéb bizonyítás nélkül is megállapítható az, hogy a szóbanforgó áru az ügyletkötéskor, a szerződő felek tudtával Iglón létezett. 38. A 778/1919. M. E. sz. rendelet 6. §-a nem alkalmazható azon tűzifa szállítási ügyletekre, melyeknél a teljesítési határidő a rendelet életbeléptetése előtt már lejárt, de a teljesítésre kötelezett hibájából a szerződés be nem tartatott; annál kevésbé alkalmazható oly esetekben, melyekben a szerződést be nem tartó fél a szerződés teljesítésére a rendelet életbe lépte előtt — bár nem jogerősen — köteleztetett. (Kúria 1698/1919. P. IV. sz. — 1920. február 19)*) A magyar Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A 778/1919. M. E. rendelet 6. §-a azokra az ügyletekre, melyek már a rendelet életbeléptetése előtt teljesitendők voltak, nem tartalmaz rendelkezést. Nem alkalmazható tehát a hivatkozott rendelet azokra a tüzifaszállitási szerződésekre, amelyeknél a teljesítés határideje a rendelet életbeléptetése előtt már lejárt, de a teljesítésre kötelezett fél hibájából a szerződés be nem tartatott; annál kevésbé alkalmazható pedig oly esetekben, amelyek*) Hasonlóan kell, hogy alkalmaztassék az 5170. 1919. M. E. rendelettel szabátyozott bor adás-vételi ügyletekre. Szerk,