Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - A szoczializált vállalatok vagyoni rendezése

JÍÍ™^™_ Keresk * törvényes szervei stb. ellen birói uton nem érvényesíthetik (L. a mai számunkban közölt 1262/1920. M. E. sz. rendeletet). A helyettesítő ügyvéd meghatalmazási jogköre. Alperesi vidéki ügyvédet a törvényszék előtt folyó tárgyalásokon budapesti ügyvéd helyettesitette. Alperes pervesztes lett s perköltségek fizetésében marasztaltatott. Az itélet alperesi ügyvédnek — ellenséges megszállás folytán — nem volt kézbesithető. Felperes erre az Ítéletnek a helyettesitő ügyvéd kezeihez való kézbesítését kérte, amit a törvényszék el is rendelt, majd pedig az itélet jogerőre emelkedéséről az illetékkiszabási hivatalt értesítette. Felperes erre végrehajtást kért alperes ellen. A törvényszók a kórvényt elutasította azzal az indokolással, hogy az itélet nem emelkedett jogerőre, mivel az ítélet csupán a helyettes ügyvédnek kézbesittetett. Felfolyamodás folytán a budapesti ítélőtábla 8. P. 2717/1919. sz. a. helybenhagyta az elsőbiróság végzését, kimondván, hogy a helyettesitő ügyvéd rendszerint csak azoknak a közbenső perbeli cselekményeknek ellátására van hivatva és jogosítva, amelyekkel a helyettesitő ügyvéd öt éppen megbízta. így a bíróság előtti megjelenésre, a tárgyalásban való részvételre, az annak nyomán hozott, szóval kihirdetett határozat közlésének tudomásul vételére. De a törvény értelmében kézbesítés utján közlendő határozatoknak, így különösen a perben hozott végitéletnek a helyettesítő ügyvéd kezeihez való kézbesítése — aki magával az ügyféllel megbízási jogviszonyban nem is áll — az ügyfélre nézve arra is kiterjedő joghatállyal kézbesítettnek s ekként szabályszerűen közöltnek nem tekinthető. (Mi a különbség a szóbeli tárgyaláson kihirdetett járásbirósági itélet s a törvényszék előtt kihirdetett s utóbb Írásban közlendő itélet között ? Miért érvényes az előbbi s miért nem az utóbbi ?) A magántisztviselők szolgálati viszonyai. Kevés jogviszony rendezése — talán az ingatlanforgalom s a lakásügyek — ért meg annyi változást, mint a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottaké. Százezrekre rúgott a hadbavonult kereskedelmi alkalmazottak száma. Ezeknek sorsa, — az ipartörvóny nem egészen világos rendelkezése folytán — kétségessé vált, a bíróságok nem tudván, hogy a hadbavonulás a szolgálati viszonyt megszüntette-e, vagy az csak szünetelt a hadbavonulás tartamára. A 4118/1915. sz. rendelet elsősorban azzal védte meg az alkalmazottakat, hogy a hadbavonulás tartamára a szerződést szünetelőnek mondta ki. A leszerelés után a hadból hazaözönlött alkalmazottak jogviszonyai további és pedig mindinkább az alkalmazottak javára szóló rendeletekben nyertek hova tovább túlzottan liberális rendezést, mely a kommün alatt érte el természetesen tetőpontját. Amint azonban az alkalmazottak politikai magatartása dagasztotta az ő igényeiket mind terjedelmedelmi Jog 5—6. sz. sebbre, azonképpen ugyanazon politika sújtotta le őket a mélységbe, melyből ők egykor kenyérért kiáltottak. Ma a kérdés ugyanott van, ahol a háború elején volt. A Friedrich-féle 4424/1919. M. E. sz. rendelet szerint az alkalmazottak jogviszonyaira nézve megint a K. T. s az Ipartörvény mérvadók, amint azt a Curiának (VII. tanács) mai számunkban közölt ítélete mutatja. Helyes-e ezen mélybevágó gazdasági kérdést csak politikai szempontból eldönteni, midőn még százezernyi alkalmazott hadifogságban sínylődik, s hazaérkezte után sem régi állását vissza nem kapja, sem felmondásra járó fizetést, sem végkielégítést nem igényelhet, a jövő fogja eldönteni. Chőmage biztositás. A chómage biztosítás, melylyel a vállalatok tűzkár esetére az elmaradt nyereséget ós tizemköltség-veszteséget biztosítják, nálunk még egész kezdetleges, csak néhány évre visszanyúló intézményként jelentkezik. Annak tulajdonkópeni jogi természete még nem igen lett sem az irodalomban, sem a gyakorlatban megvitatva. A gyakorlatban rendszerint tüzkár-biztositással kapcsolatban szokott köttetni és azzal oly szoros kapcsolatban áll, hogy a tüzkár-biztositás nélkül létre sem jöhet és megszűnik a tüzkár-biztositás megszűntével. A chőmage-biztositás e járulékos természete határozott kifejezést nyert a Kúria elékerült P. IV- 852/1919. sz. esetben, melyben arról volt szó, hogy amennyiben a tüzkár-biztositási díjtétel változást szenved, az maga után vonja-e a chőmagebiztositási díjtétel megfelelő változását, ha mindjárt arra vonatkozólag a biztositási kötvény világos rendelkezést nem is tartalmaz ? A Kúria a fenti szám alatt igenlegesen oldotta meg a kérdést, kiindulván a következőkből: a biztositási díj felemelhető, vagy leszállítható a biztositási szerződés létrejötte után a feleknek erre vonatkozó megállapedása esetében; de akkor is, ha a biztositási ügylet jogi természete azt magával hozza. A feleknek nem vitás szándéka ós az ajánlat tartalma szerint az elmaradt nyereség ós üzemköltség-veszteség iránt kötött biztositási szerződés a tűzkár biztositással olyan szoros kapcsolatban áll, hogy a tüzkár-biztositás nélkül létre nem jöhet és megszűnik a tüzkárbiztositás megszűntével. A chőmagebiztositás ezen járulékos természete és az a körülmény, hogy a biztositási díjtétel ÍVi-ében állapíttatott meg, amellett szól, hogy a tüzkárbiztositási díjtétel változása a chőmage-biztositás díjtételének megfelelő változását vonja maga után, ha mindjárt arra vonatkozóan az alapbiztosítási kötvény világos rendelkezést nem is tartalmaz. (Lásd az Ítéletet alább !) Az Adó-, Adó és illetékügyi szemle. E két pénzügyi jogi folyóirat január elsején egyesült, a szerkesztőség egybeolvadt. (Tőszerkesztők: dr. Thury Zoltán és dr. Klug Emil) és az eddigi munkatársakkal folytatja a financzjog terén lelkes munkáját. Dr. Katona Gábor ügyvéd: A kommün alatt keletkezett pénztartozásokról. Magyarázó füzet. Ára 6 kor. (Tisza testvérek, II., Fő-u. 12.)