Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 5-6. szám - Szemle rendeletanyagunk felett

alkalmazottnak a felmondási időre járó fizetésére nézve, mert a 4424/1919. M. E. sz. rendelet 6. §-a a felmondási időre járó munkabér tekintetében ugy rendelkezik, hogy azt a felmondási időre, illetve annak az 1919. aug. 1 -ét követő részére az 1918 decz. 31-én élvezett — illetőleg az ezen időpont után történt belépés esetén a szerződésben megállapított — munkabér alapulvételével kell számítani. Ebből pedig kétségtelenül az következik, hogy a felmondási időnek a tanácsköztársaság idejére eső része esetleg az egész felmondási idő járandóságát a tanácsköztársaság munkabér szabályzatai szerint kell kiszámítani, egyéb tételes szabályozás, esetleg szerződési megállapodás hiányában.5) Ebből az esetből tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy az ügyek bár csekély számára nézve a tanácskormány némely rendeletének alkalmazása nem lesz elkerülhető. Hiteljogi szempontból is fontos az iparűzési jog ama korlátozása, amelyet a háborús rendeletek tartalmaznak. Tudjuk, az 1884 : XVII. t.-cz. elvileg az iparszabadság álláspontján van és abból csak az u. n. szakképzettséget feltételező iparágak tekintetében tesz kivételt olykép, hogy ezek gyakorlását iparengedélyhez köti; minden más esetben elég az iparnak az illetékes hatóságnál való bejelentése, amely az igazolvány kiadását — ha a törvényben megkívánt kellékeket a bejelentő igazolja — meg nem tagadhatja. Ezen az állapoton lényegesen változtatott a m. kir. minisztérium 3678/1917. M. E. sz. rendelete a közszükségleti czikkek forgalombahozatalánál előforduló visszalések meggátlása tárgyában; ez a rendelet 13—22. §§ ban és az ezek végrehajtásáról intézkedő 80.881/1917. K. M. sz. rendelet a közvetítő és elosztó kereskedelem hatósági ellenőrzésében ismeretlen fogalmat, a „hatósági engedélyit honosította meg. Az első helyen emiitett rendelet a 13. §-ban felsorolt áruk, az ezek előállításához szükséges anyagok, a forgalombahozatalukhoz szükséges tartályok árusítását és azok forgalombahozatal végett való egyébkénti beszerzését ilyen hatósági engedélyhez köti; ugyanez 8) Forr. kormányzótanács LXIV. sz. rendelete az ipari munkások munkabérének ideiglenes megállapításáról. Szocziális term. népbiztosságának 71. Sz. N. számú rendelete. szükséges ezen czikkek közvetítéséhez is. A 14. §-ban lefektetett elv szerint ezt az engedélyt a korábban — közvetítő kereskedés esetén 1914. augusztus 1-je előtt — kiadott iparigazolvány vagy iparengedély pótolja. Ez a rendelet ma is hatályban van és míg egyfelől rendeltetése az, hogy a kereskedés terén lábrakapott visszaéléseket meggátolja, addig másfelől a kereskedés szabadságát lényegesen korlátozza. Jogi szempontból ezek a rendelkezések két vonatkozásban fontosak; az egyik az, hogy az ezidőszerinti magánjogi praxisunkban gyakran felmerülő az a kérdés, hogy valamely forgalmi jogügylet a lánczolatos kereskedés tényálladékát magában foglalja-e, mint iudiciumra, a hatósági engedély hiányára támaszkodhatik, a másik az, hogy az ipartörvénynek az iparigazolványra és iparengedélyre vonatkozó rendelkezései, ha formailag fennállanak is, de valójukban tárgytalanok. A 80.881/1917. K. M. számú rendelet semmi kétséget sem hagy arra nézve, hogy a hatósági engedély az iparigazolványt is, engedélyt is pótolja és hogy az iparhatóságnak az engedély kiadása vagy megtagadása körül az ipartörvényben irt jogkört messze túlhaladó nyomozási jogköre van. A fentemiitett két rendelet az 1912: LXIII. t.-cz. 1. § a értelmében a békekötéssel hatályát veszti, jelenlegi vagy megfelelően módosított formában való hatályban tartása (1914 : L. t.-cz. 14. §.) azonban közgazdasági érdek. Kétségtelen tehát, hogy ama rendeletek is, amelyek: nek a kivételes hatalmon alapuló legalitása semmi tekintetben sem támadható meg, nagyon részletes és beható mérlegelés alá lesznek vonandók abból a szempontból, hogy fentartásukat valamely lényeges érdek nem-e teszi szükségessé. Az óriási rendeletanyag minden részéből vettünk egy-egy példát és az ismertetés kapcsán talán sikerült kidomborítani azt a különbséget, amely az elméleti és gyakorlati szempontok között van és megközelítő képet adni arról a nagy és fontos munkáról, amely az anyag rendezése és selejtezése körül jogászokra és közgazdászokra egyaránt vár.9) 9) Közvetlenül lapzárta előtt jelent meg az 1920: I. t.-cz., melynek idevágó rendelkezéseit mai számunkban közöljük. Szerk.