Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)
1920 / 5-6. szám - Szemle rendeletanyagunk felett
42 Kereskedelmi Jog 5—6. sz. törvényi jellege pedig teljesen hiányzik, ami bővebb fejtegetésre nem szorul. Bármilyen liberális mértéket alkalmazunk is velük szemben, az összkormány rendeleteinél nagyobb erőt semmi esetre sem lehet azoknak tulajdonítani. Kérdés ezzel szemben az, hogy ezek a rendeletek és néptörvények nem-e nyertek kútfői erőt azzal, hogy azokat a bíróságok alkalmazták és így a szokásjog erejének révén, azok magánjogi jogforrássá lettek, miért is azokat — ujabban felmerült kételyekkel szemben is — alkalmaznunk kell mindadddig, amig azokat törvény erejével bíró jogforrás hatályon kivül nem helyezi. Tisztán magánjogi szempontból nézve a dolgot, mint idevonatkozó lényeges jelenséget kell megállapítanunk, hogy a Károlyikormány idején ezeket a rendeleteket és néptörvényeket bíróságaink alkalmazták és hogy a kommün megszűnése óta sem kelt olyan bírói határozat, — legalább is a nyilvánosságra került anyag adatai ilyet nem tartalmaznak — amely akárcsak az 1869: IV. t.-cz. 19. §-a által megszabott keretben a Károlyi-kormány rendeleteinek vagy néptörvényeinek érvénytelenségét állapította volna meg. Ezzel szemben valamely idevágó rendelkezés puszta mellőzése az érvénytelenség megállapításával egyértelműnek nem vehető. Másfelől azonban kérdéses, hogy ez a jogalkalmazás eléggé tartós-e ahhoz, hogy abból szokásjog keletkezésére következtessünk és különösen, hogy kiterjed-e ez az alkalmazás ama rendelkezések mindegyikére olyként, hogy a biró azok érvényét ép szokásjogi erejüknél fogva kétségbe nem is vonhatja.3) Azt hiszszük, hogy erre a kérdésre nemlegesen kell válaszolnunk és így nincs kizárva, hogy a biró ama rendeletek és néptörvények kifejezett hatályon kivül helyezése előtt is éljen az 1869 : IV. t.-cz. 19. §-ában adott joggal és .ítéljen" ama rendelkezések érvényessége vagy érvénytelensége tárgyában. Amit a Károlyi-kormány kibocsájtotta rendelkezéseket illetően mondottunk, az fokozottan áll a tanácskormány: a forradalmi kormányzótanács és a különböző népbiztosságok rendeleteire nézve; a bíróságok a közfelfogással összhangzásban ezeket a rendelkezéseket érvényteleneknek tekintik, alkalmazásukat következetesen mellőzik. Következésképp ezek a ren8) Grosschmid id. m. 175. és köv. 1. delkezések nemcsak formailag nélkülözik a kötelező jogszabály ismertető jeleit, hanem a szokásjog révén nyert kötelező erő látszata sem támogatja ezeknek a szabályoknak kútfői jellegét. Nem érdektelen, hogy ezek a szabályok — illetve azok egy része — formailag hatályon kivül helyezve nincs, mert a kommün bukása óta létező jogalkotó és egyben végrehajtó hatalom a tanácskormány rendeleteit csak egyenként és esetenként helyezi hatályon kivül, amiből az a látszat áll elő, hogy a tanácskormány hatályon kivül nem helyezett rendelkezései érvényben vannak. Azt hisszük azonban, hogy a végrehajtó hatalomnak ezt a látszólagos álláspontját bíróságaink semmiképp sem osztják. A kommün bukása óta uralmon levő kormányok nem parlamentáris kormányok és igy rendeleteiknek érvényesség szempontjából való megvizsgálása az 1869: IV. t.-cz. 19. §-ának keretében szintén nincs kizárva. A forgalomban lévő egyes fizetési eszközök értékének szabályozásával kapcsolatos 5151/1919. M. E. sz. rendelettel szemben például annak érvényessége szempontjából aggályok merültek fel.4) Szándékosan érintettük — ha csak futólag is — azokat az elméleti szempontokai, amelyek egy-egy eset kapcsán felmerülhetnek; most pedig vegyünk szemügyre néhány esetet és nézzük, kogy az elméleti szempontok menynyiben válnak be a gyakorlati szükségesség világában. A váltóóvások ügyét a háború alatt időről-időre kibocsátott rendeletek szabályozták olyként, hogy a váltóóvás felvételére a V. T. 41. §-ában megszabott a váltó lejártától számított két és fél köznapot meghosszabbították; az idevonatkozó rendeletek5) egy összefüggő lánczolatot alkotnak ugy, hogy — ebben a vonatkozásban a halasztás alá nem eső (nem moratóriumos), vagyis az 1914. augusztus 1. napja után kelt váltókat tartva szem előtt — az egyes rendeletek egy bizonyos időközön König Vilmos dr.: A fehérpénz K. J. 1919. évi. 9—10. szám. 6) Ezek legelseje a moratórium-feloldó rendelet 28—24. §§-ban foglaltatik; ezt követték a 8S26/1915. M. E./ 532/1916. M. E., 1547/1916. M. E., 2648/1916. M. E., 3858/1916. M. E., 765/1917. M. E., 1569/1917. M. E.f 3419/1917. M. E., 5052/1917. M. E., 1273/1918. M. E., 2727/1918. M. E„ 4145/1918. M. E„ 6626/1918. M. E. sz. rendeletek.