Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Az eszmei javak a békeszerződésben

33 Erdélyben, a Tótságban stb. gyakorolt, illetve gyakorolható szabadalmi és mintaoltalmi jogai s az ezen területek felé irányuló áruforgalomban aktuálissá váló védjegyoltalom jogfolytonossága biztosítva van. Ezt a magában véve világosnak mondható jogi helyzetet azonban elhomályosítja egy, az entente által a saját részére kötött — de a szuccesziós államok javára is értelmezhető — generális kikötés, amely szerint az ententeállamok fentartották maguknak, hogy a legyőzött állam honosának ipari és eszmei javait (a védjegyjogok kivételével) — megfelelő kártalanítás ellenében — „elhatárolni*, vagy .feltételekhez kötni", avagy használati engedélyek adása „a gyakorlás ellenőrzése* utján, vagy más alakban korlátozhassák. (Osztr. 258. cz. 5. és 6. bek.) Erről alább még lesz szó; itt csak azt jegyezzük meg, hogy a tárgyalások során az entente megtagadta hozzájárulását ahhoz az értelmezéshez, hogy ezek a rendelkezések a szuccesziós államok által ne legyenek alkalmazhatók és válaszában csupán azt a kijelentést tette, hogy a fennálló jogoknak nem lefoglalása (igénybevétele) czéloztatik ezzel, hanem csupán iogíentartás kiván ez lenni a békeszerződésben tüzetesen felsorolt czélokra. A csehszlovák köztársaság tudvalevőleg előbb rendeleti, majd törvényhozási uton már gondoskodott is az ekként reáháruló kötelezettség teljesítéséről, amennyiben ugy a magyar, mint az osztrák szabadalomnak és védjegynek az illető országrészekre kiterjedő hatálylyal való nyilvántartását, az erre vonatkozó lajstromozás előfeltételeit és módozatait előírta. Lengyelország idevonatkozó eddigi intézkedései kétséget hagynak fenn a jogfolytonosság csorbittatlan respektálása tekintetében. Románia és Szerbia még nem intézkedtek. b) Az elszakadó országrészekhez való viszonyunkra tartozik az a rendelkezés is, amely előírja külön egyezmények létesítését az eddig közös okmánytárak, lajstromok stb. tekintetében. Ez főleg a kereskedelmi és iparkamarák lajstromait és okmánytárát érintő intézkedés. Minthogy épen az idegen uralom alá kerülő országrészek azok, amelyekben vállalataink anyagtermelő és anyagfeldolgozó telepei fekszenek : az ipari eszmei javakra vonatkozó érdekeltségünk idegen területeken eddig elképzelhetetlen arányokban megnövekedett, nem lehet elég nyomatékosan felhívnunk kormányunk figyelmét erre az eltolódásra, amely megköveteli, hogy ezt a kérdéskomplexumot különös gondozásába vegye. ///. A külföldhöz való viszonyunk, a) A | békeszerződés elvként állapítja meg, hogy a ! Washingtonban 1911-ben revideált 1883. évi párisi egyezmény (az összes ipari eszmei jaj vak oltalmáról) és az 1891. évi madridi egyez1 mény (a védjegyek nemzetközi lajtromozásáról) I a békeszerződés hatálybalépésétől kezdve újra alkalmazást nyer. A sokat vitatott kérdést, hogy az unioegyezmény a háború alatt megszűnt, szünetelt, avagy csak szunnyadt-e, ez a szövegezés nem mondja ki, az egyes rendelkezések pedig nem egységes elv szerint oldják meg. Hozzáteszi az entente ehhez az in integ| rum restitucziót statuáló elvhez, hogy csak annyiban érvényesül, amennyiben maga a békeszerződés azt meg nem másítja, avagy alóla kivételt nem tesz. (Osztr. 237. cz.) Az unió egysége ezzel meg van döntve; az unió tagjait ezúton két kategóriába kell soroznunk: entente és nem entente-államok kategóriájába, mert az előbb nevezettekkel szemben kölcsönösségtől független különleges kötelezettségekben fogunk állani. b) Az entente-államok bármelyikével fennálló kétoldalú külön-szerződéseink tekintetében az az általános rendelkezés (osztr. 241. cz.) irányadó, amely szerint (a népek szövetségének bizonyos ingerencziája mellett) az illető ententeállam van egyoldalulag jogosítva hat hónapon belül kinyilatkoztatni, hogy egészben, vagy részben (!) melyik korábban fennállott szerződést lépteti újra hatályba ? Nevezetesebb gyakorlati jelentőséggel biró ilyen kétoldalú szerződésünk a szerzői és ipari szellemi tulajdonjogi Unión kívülálló államokkal nem áll fenn. c) Megadja a békeszerződés (osztr. 243. cz.) továbbá az entente-államok mindegyikének azt az egyoldalú kedvezményt, hogy igénybevehessen a maga részére a központi hatalmak egymásközti szerződéseiben egymásnak biztosított bármely jogot, vagy előnyt. Ez a Németországgal fennálló 1908. évi külön egyezményben biztosított legtöbb kedvezményezési viszony igénybevételével nyerhetne aktualitást, I ha azt az Unióhoz nem tartozó valamely eníente-áliam igénybevenné. d) Már elmondottuk fentebb a belföldi j jogalkotások fejezetében, hogy a békeszerző-