Kereskedelmi jog, 1920 (17. évfolyam, 1-22. szám)

1920 / 3-4. szám - Jogviszonyaink az elszakadó területekkel

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. ALAPÍTÓ G RECSÁK KÁROLY ny. m, Igazságügymlnlszter. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUBLA FERENCZ Dr. SZENTÉ LAJOS curlal tanácselnök. ügyvéd. FŐMUNKATÁRS • Dr. KUNCZ ÖDÖN egyetemi tanár. Előfizetési ár: Egész évre. . 80 K. Félévre .... 40 K. Negyedévre. . 20 K. Egy fűzet ára . . 8 K. TIZENHETEDIK ÉVFOLYAM 3-4. sz. I MEGJELENIK MINDEN HO 1-EN ES 15-EN. BUDAPEST, 1920. FEBRUÁR 1-15. Jogviszonyaink az elszakadó területekkel. Irta: Dr. Nyulászl János, ügyvéd. I. A békeszerződésnek két feladata van. Egyik a velünk harczban állott antant-államokkal fennálló viszonyok szabályozása, másik azoknak a kérdéseknek tisztázása, melyek a pseudo-antant államokkal szemben állnak elő, értem ezek alatt a cseh-szlovákokat, a románokat s általában azokat az államokat, melyek Magyarország testéből részesednek. Azok a kérdések, melyek ebbe az utóbbi gondolatkörbe tartoznak, ránk nézve sokkal fontosabbak, mint a franczia, angol, olasz és amerikai relácziók, nemcsak azért, mert az ország területéből részt kapnak, hanem azért is, mert azokkal sokkal intenzivebb gazdasági és társadalmi kapcsolatban vagyunk. Az életviszonyoknak az állam-test szétesésével kapcsolatos összetöredezése lényegesen hátrányosabb következményekkel jár, mint a szorosabb értelemben vett antanttal fennálló gazdasági kapcsolatok összezuzása, ottani javaink elszedése s mindenünk kisajátítása. Magyarország szerves gazdasági egységet elköt, melynek lüktető központja Budapest. Ide futnak össze az összes szálak s ezeknek a szálaknak szétvagdosása nem csupán Budapestet teszi bizonyos mértékig életképtelenné, hanem megakadályozván a Budapestről odairányuló vérkeringést, magának a vidék ;ek, az illető elszakadó területnek bizonyos életfeltételeit zúzza össze. DL A békeföltételek az elszakadó területekkel kapcsolatos kérdéseket hiányosan szabályozzák s inkább csak jövendő megállapodások feladatává teszik, ugy az Osztrák-Magyar monarchia, mint külön Magyarország szétesése folytán előálló kérdések rendezését. A 78. §. külön megállapodások hivatásává teszi, hogy a lakosság érdekei, különösen polgári jogaik, kereskedelmi tevékenységük és hivatásuk gyakorlása tekintetében miként rendeztessenek. A 198. §. a monarchia feldarabolása és az államadósságok reorganizácziója, valamint a valutaváltozás folytán szükségessé váló pénzügyi megállapodásokat szintén még csak megalkotandóknak mondja, mégpedig akként, hogy mindenik résznek a legkedvezőbb és legigazságosabb elbánásban legyen része. Ezek a szabályozások ki fognak terjedni a bankokra, biztosi;ó intézetekre, takarékpénztárakra, postatakarékpénztárra, földhitelintézetekre, záloglevél kibocsátó intézetekre és minden hasonló intézményre, amely az egykori Osztrák-Magyar monarchia területén működést fejtett ki. Abban az esetben, ha a szóban forgó kormányok ezekre a financziális problémákra nézve nem tudnának megegyezni, vagy pedig valamelyik kormány azon a nézeten volna, hogy polgárai méltánytalan elbánásnak vannak kitéve, a jóvátételi bizottság az érdekelt kormányok kívánságára egy vagy két döntőbíróságot fog kiküldeni, kiknek határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye. E szakasz tehát már tovább megy, mint az előző. Az igazságos elbírálást bíróilag felülvizsgáihatóvá teszi. Hibája, hogy a magyar államnak nem engedi meg az elszakadó területeken honosként visszamaradó magyar ember érdekeinek védelmét. Az imént említett szakaszszal nem egészen konform a 248. §. Ez megállapítja azt, hogy külön egyezmények lesznek hivatva szabályozni ugy az elszakadó területek polgáraira, mint a