Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 7-8. szám - A fehérpénz jogi sorsa

60 Keresked galomban levő fizetési eszközökkel köteles leróni, ha csak a rendelet kivételt nem tesz. A helyzet ugyanaz, mintha pl. valahol" az érczpénz mellett forgalomban volt papírpénzt demonetizálják: az adós, aki habár a papírpénz kizárólagos forgalma idejében vált kötelezetté, tartozását azontúl teljes névértékben érzczpénzben köteles teljesíteni. Amint Knies4) mondja: ,der Schuldner.. .. wird, wenn und weil das Papiergeld wahrend der ganzen Dauer seiner Circulation mit Zwangskurs zum Nennbetrag dem gemünzten Landesgeld gesetzlich gleichgestellt war, nach Wegfall desselben seine Schuld zum vollen Nennbetrag in dem ausschliesslich nur in Münzen vorhandenen Landesgeld bezahlen müssen. . Más kérdés, hogy a pénztartozás elvállalását miképen befolyásolja az a körülmény, hogy az annak alapjául szolgáló érték (kölcsön leszámolása, takarékbetét befizetése) fehérpénzben lett adva. Ez azzal függ össze, hogy a fehérpénzben teljesített pénzszolgáltatásoknak általában mi a hatályuk, s azokat mennyiben lehet utóbb megtámadni (1. alább a 7. pontot) 4. A rendelet 2. és 3. §-a foglalja magában a kivételeket az 1. §-ban meghatározott alapelv alól. A 2. §. abból indul ki, hogy ha a felek aug. 15. előtt valamely pénztartozásra nézve a (rossz) fehérpénzben való teljesitésben állapodtak meg, a tartozást a fehérpénz devalvált értéke szerint, vagyis névértékének V^-részében számítva kell teljesíteni. Teljesíteni lehet természetesen bármely törvényes fizetési eszközben. Jogilag minősítve, ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a fehérpénznek lerovó pénznemül kikötése egyúttal magában foglalja annak kirovó pénznemül kikötését is,5) vagyis annak meghatározását, hogy a pénztartozás tartalma ne a rendes koronabankjegy, hanem az értékben attól különvált fehér álbankjegy értékéhez igazodjék. Minthogy pedig a fehérpénz mint ilyen (külön értékkel bíró értékpénz) aug. 4) „DasGeld" 333. 1., idézve Grosschmidnél, id. h. II. 333. 1., akinek a fenti tételt megszorító fejtegetései csak arra az esetre szólanak, ha a demonetizált pénznek mint másodvalutának, önálló forgalmi értéke alakult és erre való tekintettel mint önálló kirovó pénznem szerepelt (kikötés alapján) az obligációban. 6) Miként pl. opt. 987. §. is, v. ö. Grosschmid id. h. II. 489. I. elmi Jog ^^^^^^^^ 15-ével megszűnt létezni: a forgalomból kivont lerovó pénznemben való teljesítés helyett a folyó pénzben való teljesítés kötelezettsége lépett, az Vr. átszámítási kulcs szerint. Gazdaságilag véve, ez az átminősités teljesen indokolt. Mikor a felek pl. a fehér pénzben kapott kölcsönnek fehér pénzben való lerovását kötötték ki:. a kölcsönadó magára vette a fehér pénz depreciációjának veszélyét s a kölcsönvevő világosan elhárította magától azt a feltevést, mintha ő majdan a jó koronaérték magasabb árfolyamának megfelelő összeget lenne köteles visszafizetni. A 2. §. szerint ugyanez az átszámítás van helyén akkor is, ha a körülményekből a feleknek az a szándéka kivehető, hogy a tartozás fehérpénzzel legyen teljesítendő. Ez a rendelkezés sokfelé nyugtalanságot okozott, mert attól tartanak, hogy ezzel a jogbiztonságot veszélyeztető szubjektív elem került a rendelet tényállásai közé. Ez az aggodalom azonban kétségtelenül túlzott. A feleknek ez a szándéka kell, hogy a körülményekből kivehető legyen ; vagyis oly külső tényeket kell igazolni, amelyekből a feleknek az emiitett szándéka következik. A hozzátétel tehát nem jelent egyebet, mint a per facta concludentia kifejezett, u.. n. hallgatag megállapodást. A fehérpénz depreciációjánál az egész vonalon tulajdonképen az a kérdés a tárgya a jogi rendezésnek, hogy ki viselje az aug. 15-én forgalomban volt fehérpénznek az értékvesztését ; az-e, akinek a kezén maradt, vagy pedig áthárithassa-e ez utóbbi a veszteséget másvalakire? Vagyis, hogy — egy elterjedt szállóige szerint— ki maradjon a .fekete Péter" ? Igaz, hogy az értékveszteség elsősorban a pénz tulajdonosát éri. Ámde vannak esetek, amikor a pénz formailag oly valakinek a tulajdona, aki azt nem a saját, hanem más gazdasági érdekében tartja magánál; amikor az illető pénzösszeg (Beck Salamon jellemző mondása szerint) „rendeltetéses jószág". Ilyen nevezetesen a megbízási viszonyból befolyt pénzösszeg (eladási bizományból befolyt vételár, egyesületi pénztáros beszedte tagdijak), általában az idegen vagyon kezeléséből eredő összeg, habár a kezelés jogalapja nem megbízás, hanem egyéb, nevezetesen törvényi causa (gyámi, gondnoki stb. vagyonkezelés). Rendkívül méltánytalan volna, ha az ilyen, idegen érdekben átvett (és saját hasznára nem