Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

•6. m Kereskedelmi Jog 40 HAZAI JOGGYAKORLAT. , Általános. 42. A szerződő felek között létrejött jogviszonyra, amenynyiben az ügylet természetéből az ellenkező szükségképen nem következik, nincs befolyással az, hogy a szerződés megkötésénél a felek egyike vagy másika milyen feltevés böl indult ki, illetőleg a kötelem létesítésének mi volt az inditó oka, hacsak ezt a felek a szerződés feltételeként ki nem kötötték, mert csak az esetben jut a másik félre is felismerhető módon és kétséget kizárólag kifejezésre az a szándék, hogy az ajánlattételnél és annak elfogadásánál a feltevés vagy iaditó ok a szerződés lényegéhez tartozik. (Curia 4889/1918. P. IV. sz. — 1919. január 14.) Indokok: Egymagában véve tehát áz a körülmény, hogy az egyik fél téves feltevésben kötötte meg a szerződést, a szerződési nyilatkozatot érvénytelenné nem teszi, ha a felek a feltevés való voltát, vagy annak teljesítését a szerződés lényeges tartalmaként meg nem állapitolták. A megállapított tényállás szerint felperes tudott arról, hogy alperes a luczernát Németországba való kivitelre vette, arra nézve azonban felek között nem volt szóbeli megállapodás, hogy a kiviteli engedélyt felperes tartozik megszerezni, s hogy ez az engedély az ügyletnek olyan alkateleme, hogy annak meg nem szerzése alperesnek jogot ad az ügylettől való elállásra. Ezt a tényállást alperes megtámadta ugyan, azt panaszolván, hogy annak megállapítása jogszabály helytelen alkalmazásával történt, miután az okirati bizonyítékok felperesnek eskü alatt tett valomásával ellentétesek és a felebbezési bíróság alperesnek eskü alatti kihallgatását mellőzte. Ez a támadás azonban nem vezethet sikerre. Maga az alperes, felebbezésében kijelentette, hogy a felek közötti levelezésből kitűnő tényállás a jogesetnek az ott megjelölt szempontok szerinti elbírálására elégtelen és kérte a tárgyalásnak a felek eskü alatti kihallgatása által leendő kiegészítését abban az irányban, hogy a felek között létesítendő ügyletek alapfeltételét képezi, hogy a megvett áru Németországba kiszállítható legyen és felperes kijelentette, hogy ezen feltétel megvalósulása érdekében ő maga fog közreműködni. Amikor tehát a felebbezési biróság a tényállást e részben felperesnek eskü alatt tett vallomása alapján megállapította, nem sértett jogszabályt, mert az a kérdés, hogy a fél vallomása valamely tényvalóságra, vagy valótlanságának megállapítására alkalmas-e, a bizonyítékok szabad mérlegelése körébe tartozik, melyet csak a Pp. 534, §-ában meghatározott, s itt fenn nem forgó esetekben lehet felülvizsgálni. A Pp. 534. §-a értelmében irányadó tényállás szerint tehát alperes a kiviteli engedélynek felperes által leendő megszerzését az ügylet lényeges feltételeként ki nem kötötte s annak megszerzését felperes magára nem vállalta, miért is a kiviteli engedély hiánya nem adott jogot alperesnek arra, hogy az ügylettől egyoldalulag elálljon s e részben nem hivatkozhatik az 1916. évi október hó 30-án kelt szerződésre, mert helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a vörös lóherére vouatKozó előző ügylet kikötéseiből nem vonható ,okszerü következtetés arra, hogy alperes a kiviteli engedély meg nem szerzése miatt a luezernára utóbb kötött szerződéstől elállhasson. A szerződés tévedés miatt sem hatálytalanítható. Arról ugyanis, hogy az ügyleti akarat a kiviteli engedély tárgyában már eredetileg nem volt egyező, nem lehet szó akkor, amikor — mint jelen esetben — a felek a kiviteli engedélynek felperes által leendő megszerzését megállapodás tárgyává sem tették, V3. Az 1900 : XXV. t.-czikkel szabályozott megrendelések gyűjtésére vonatkozó kifogás a magyar Curia állandó gyakorlata szerint, hivatalból észlelendő. (Curia 4101/1918. Rp. IV. sz. — 1919. január 81.) 44. A beépített gözgazán az ingatlan tartozéka 8 az árverési vevő az ingatlannal együtt a tartozékot is megszerzi, még az esetben is, ha az összeírva és megbecsülve nem is lett. (Curia 4573/1918. P. VII. sz. — 1919. január 9) Indokok: Az e tekintetben nem vitás tényállás szerint a jelen per tárgyát tevő gőzkazán be volt épitve abba gőzmalomba, mely az Xr.-t. ellen elrendelt végrehajtási árverésen eladatott és ezt az ingatlant az árverésen az alperes vette meg. Miután felperes fentartott tulajdoni joga alapján az emiitett gőzkazánnak a kiadását azon az alapon követeli az alperestől, mert alperes azt az elárverezett ingatlannal együtt meg nem vette és jogellenesen tartja birtokában, ennek a kereseti igénynek a szempontjából az a döntő kérdés, hogy a per tárgyát tevő gőzkazán olyan tartozéka volt-e az elárverezett ingatlannak; melyre az árverés hatálya az 1881:LX. t. cz. 149. §-a értelmében kiterjedt. E tekintetben pedig helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mely a szóbanlevő kazánnak tartozéki minőségét megállapította, helyes pedig annyival inkább, mert a dolog természetéből folyik, hogy a kazán a gőzmalom épületébe való beépítés folytán azzal olyan szilárd és állandó összeköttetésbe került, hogy az annak, míg az összeköttetés tart, már nem is annyira tartozéka, mint inkább alkatrészének tekintendő és igy nem sért jogszabályt a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja sem, mely szerint az árverésnek a joghatályát