Kereskedelmi jog, 1919 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 5-6. szám - Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása

5-6. sz. Kereskedelmi Jog 43 Az árdrágító visszaélések hatályosabb megtorlása. Irta: Dr. Auer György, államügyész. Mintegy három éve, hogy törvényes intézkedések léptek életbe az árdrágítók ellen. A hááborus évek, amelyek nem csupán az államszol; gálatban levők javára számítanak kétszeresen, hanem szokatlanul tartalmasak abból a szempontból is, hogy hány tekintély, hány intézkedés és intézmény bizonyult gyengének, czéltalannak, fogyatékosnak ezen idő alatt a sebesen lepergő események hatásának ellentállni nem tudva. Midőn tehát 3 évi alkalmazás után az 1916 : IX. t.-cz. reformjára van szükség, ez még nem jelenti azt, hogy a törvény már eredetileg sem felelt meg a czél eléréséhez szükséges követelményeknek. Mint a tudományos kutatásoknál, a melyekről találóan jegyzi meg Binding, hogy „nicht in unserer Macht liegt es zu bestimmen wie viel ungelöste Fragen noch prajudizierlich vor derjenigen Iiegen, auf derén Beantwortung es uns ankommt*1) ugy a törvényszerkesztésnél is csaknem kiszámíthatatlanok azok a rejtekhelyek és kibúvók, a melyekből a jog által tiltott eredményre törekvő üzelmeit büntetlenül folytatja. Nem vonhatunk le tehát semminemű következtetéseket abból, ha évek multán a gyakorlati eredményekből ítélve be kell ismernünk, hogy az árdrágító visszaélésekről szóló törvény erőtlennek bizonyult azzal a leleményességgel, jobb ügyhöz méltó kitartással és lelkiismeretességgel szemben, amelyIyel a közszükségleti czikkek árát végre is a többség számára az elérhetetlen magasságokba tolni sikerült. Hozzávéve még a viszonyok jelentékeny változását, szinte természetesnek találjuk, hogy a törvény, amely még akkor készült, midőn azért volt kevés az áru, hogy drága lehessen, akkor amikor tényleg azért drága az áru, mert kevés, nem oda vág a hova czéloz. Kesernyés mosollyal kell arra gondolnunk, hogy az árdrágítás vétsége és büntette miatt folyamatban levő bünperek csekély számából a jövő statisztikusa azt állapithatja meg, hogy a háborús évek áruhiánya csupán szórványosan vezetett árfelhajtási üzelmekre. Mindezek a jelenségek tehát azt a czélt, amelynek elérésére a XII. Néptörvény törekszik, t. i. az árdrágító visszaélések hatályosabb ») Normen. Vorwort zur ersten Auflage. megtorlását, felette kívánatosnak tüntetik fel. Tudjuk igen jól, e törvény izig-vérig háborús rendszabály, az állam kivételes hatalmában találja erkölcsi gyökerét, de a közeli időben aligha mondhatunk le arról, hogy a kivételes hatalom által felállított e korlátokat fentartsuk. Az „átmeneti állapot,* amelyre már éveken át készülődtünk, hamarabb következett be, semmint azt gondoltuk volna, de tartalmilag is közelebb áll a háborús időkhöz, mint a hogy azt elképzeltük. E tekintetben bátran oszthatjuk volt szövetségeseinknek meggyőződését, akik a kivételes törvényeknek még sajnosán hosszú életidőt jósolnak.2) Az uj Néptörvény létjogosultságát általánosságban elismerve, most már csupán az a legfontosabb, hogy mennyiben nyújt eszközt tényleg a hatályosabb megtorláshoz, mint a régi jogszabályok. Hála a kritikai véna fejlettségének az 1916 : IX. t.-cz. gyakorlati alkalmazása alatt is kötetekre menő terjedelemben nyertek kifejezést azok az aggályok és kifogások, amelyek a rendelkezések czélravezetősége ellen szólottak. Jámbor optimizmus lett volna abban bizni, hogy a reformeszméknek és sürgős indítványoknak csak jelentékeny része is alkalmas arra, hogy azt törvényszakasz kimért kereteibe foglaljuk, mindazonáltal nem önámitás, ha megállapítjuk, hogy a szaksajtóban felmerült javaslatok közül több talált a törvényhozó méltánylására. Orvoslást nyert így mindenekelőtt az a sokszor hangoztatott kifogás, hogy az árdrágításra vonatkozó jogszabályokat különböző jogforrások tartalmazván v(C. 1916. IX. t.-cz. 4207/1915. M. E., 3678/1917. M. E. sz. rend.) azok alkalmazásánál különböző elvi szempontok, felfogások érvényesülnek, amelyek az árdrágítók elleni küzdelem hatályosságát jelentékenyen csökkentik.8) Az árdrágitó*fízelmek, a melyekről helyesen ismeri fel az 1916. IX. t.-cz. indokolása,*) hogy ,a lakosság széles néprétegeinek megélhetését veszélyezteti, károsan hat a népegészségre, sőt gyökerében megtámadja az uj nemzedéknek életerős fejlődését is,* megtalálták a módot további érvényesülésre. És ha indokolt is volt az emiitett 2) Schafer: Das Kriegswucherschtrafrecht und díe Übergangszeit. D. J Z. 24. lg. S. 151. ff. 3) Richter: A lánczkereskedelmi ás árdrágitási rendeletek revíziójához. K. J. XV. 165. *) lg. Jav. tára. XVI. 88. old.