Kereskedelmi jog, 1918 (15. évfolyam, 1-22. szám)

1918 / 19-20. szám - A részvénytársaság alapítása és megsemmisítése a részvénytársaságról szóló törvénytervezet szerint 2. [r.]

Keresked végett szükségesnek nem találja, mellőzheti, és miután a fellebbezési biróság ezt az elsőbiróság vonatkozó indokolásának elfogadása mellett tüzetesen megindokolta, eljárása a Pp. 270. §-a értelmében felülvizsgálat alá nem vonható. Miért is annak kiemelése mellett, hogy azt, hogy az alperes magasabb árakat kapott-e a hadügyminisztériumtól, mint a felperestől kapott volna: a kereset elbírálása szempontjából a M. kir. Curia sem tartja lényegesnek: a felperesnek a bizonyítás mellőzése miatt tett felülvizsgálati panasza nem alapos. A felülvizsgálati eljárásnak a felülvizsgálati kérelem az alapja: miért is a felperesnek az a kérelme, hogy a felülvizsgálati panasz elbírálásánál a felebbezésben felhozott panaszok is elbíráltassanak: figyelembe vehető nem volt. Ennélfogva a felperest alaptalan felülvizsgálati panaszával el kellett utasítani és az al peresnek okozott felülvizsgálati költség viselésében el kellett marasztalni. Rekvirálás. 169. A rekvirálás szempontjából nincs döntő jelentősége annak, hogy az igénybevevő katonai hatóság magánjogi szerződés alapján, fagy más módon jutott-e az általa utóbb hadiszolgáitatátként igénybe vett tárgyak birtokába s hogy azok pénzbeli értékét a kereset indítás után felajánlotta-e. (M. kir. Curia 2368/1918. P. IV. sz. — 1918. szept. 10-én. M. kir. Curia: A felperest felülvizsgálati és az alperest csatlakozási kérelmével elutasítja s a felülvizsgálati költséget a peres felek kőzött kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési biróság ítélete szerint valódiságára nézve nem kifogásolt 7. alatti elismervény tartalmából az tűnik ki, hogy a kereset tárgyául szolgáló 24,000 drb. zsák, amelyben a felperes csász. és kir. 6 sz. mozgó sánczszertár részéfe, annak rendelései folytán portlandczementet szállított, a harcztéren álló hadsereg részére nélkülözhetetlen vblt s az 1912. évi LXVIII t.-czikk 24. §-a alapján hadi szolgáltatásként igénybe vétetett, vagyis'a katonai hatóság által rekviráltatott. — Ezzel a közokiratszerüen igazolt ténnyel szemben nincs döntő jelentősége annak, hogy az igénybe vevő katonai hatóság magánjogi szerződés alapján, vagy más módon jutott-e az általa utóbb hadiszolgáltatásként igénybe vett zsákok birtokába s hogy a kérdéses zsákoknak a szállítási szerződésben megállapított pénzbeli egyenértékét a kereset indítása után a felperesnek fizetésként felajánlotta, mert az 1912. évi LXVIII. t.-czikk rendelkezései az igénybevételi jognak a szállítás utján az igénybe vevő hatóság kezére jutott tárgyak tekintetében való gyakorlását ki nem zárják abban az esetben sem, ha az igénybe vett tárgyak értékének megtérítése a rekvirálás foganatosítását megelőzően felajánltatott is. A felebbezési biróság tehát nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a kereset' tárgyául szolgáló zsákokra vonatkozóan a 7. alatti okirat alapján a rekvirálás fenforgását megállapította. A kifejtettekből kifolyóan el kellett utasítani a kereset főtárgyát érintő felülvizsgálati kérelmével, mert a fennebb megjelölt törvényczikk 31—33. §-ai értelmében a hadiszolgáltatásokból eredő magánjogi igények elbírálása bírói hatáskörbe nem tartozik s igy nem tehető bírói vizsgálat tárgyává az a kérdés sem, hogy a fennebbiek szerint fenforgó rekvirálás a törvényes szabályoknak megfelelően foganatosíttatott- e ? Vasúti fuvarozás. 170. Az 1S92. XXV. t.-czikkel beozikkelyezttt N. E. 11. czikke értelmében a fuvardíj kiszámítása a jogérvényesei fennálló és kellően kihirdetett díjszabások alapját történik. Ugyanezen czikk értelmében meg vannak engedve oly díjmérséklések, amelyek kellően kihirdetve egyetlő feltételek teljesítése esetén mindenkinek egyaránt rendelkezésére állanak. Ezek a díjmérséklések tehát szintén a díjszabások alkatrészei; amiből következik, hogy a felperesi .Díjszabás' B) szakaszinak függelékében foglalt és fuvardijvisszatéritését biztosító, tehát fuvardijmérséklést engedélyező, határozmányok a térházakba, illetőleg a reexpediilé állomásokon betárolt és onnan reexpediált árukra nézve szintéi • díjszabás alkatrészei. Viszont ezeknek okszerű folyományaként következik, hogy a reexpedicziós fuvardíj visszatérítésének oly esetben engedélyezése, amikor annak az idézett határozmányok szerint helye ninos, nem egyéb, mint a díjszabás helytelen alkalmazása. Amennyibea pedig a reexptdicziós vissiatérités kiszámításánál a fuvarozó frank érték helyett tévesen korona értéket vett a számítás alapjául, lényegében a fivardij végleges megállapításánál számitisi hibát követett el, mely számítási hibából eredő igény a fizetés napjától számított egy éven tul nem érvényesíthető. (M. kir. Curia 2271/1918. sz. P. IV. — 1918. szeptember 12-én). 171. A V. Ü. Sz. 81. §. 4. pántjának rendelkezése nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a vasút arról, hogy, a ki nem szolgálható árut eladni szándékozik, a feladót és a czlmzettet, hacsak lehetséges, értesíteni tartozik akár gyors romlásnak kitett (felhívott Sl. § 4. al. pontja), akár pedig nem ilyen, hanem másnemű árunak (felhívott 81. § 4. b) pontja) esetleges eladásáról van is szó, (M. kir. Curia 2580/1918. P. IV. sz. — 1918. okt. 3.) Indokok: (Mint fejben...) Ezen értesítési kötelezettség tekintetében a gyors romlásnak kitett és a nem ilyen áru szándékolt eladásának esetei között a különbség csak az, hogy a gyors romlásnak kitett árunál a megromlásnak és ezzel az áru elértéktelenedésének a veszélye annyira közvetlen és igy az árunak haladéktalan eladása a fél érdekében