Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 19-20. szám - A biztosított vétkessége

193 egyéb esetekben szerinte csak azon gondosság betartása szükséges, melyet a biztosított saját ügyeiben általában betartani szokott. Dr. Hajós Jenő7) szerint a biztosított a rendes kereskedő gondosságával tartozik eljárni, ha kereskedő, ellenesetben az általános magánjog irányadó. A bírói biztosilásjogi gyakorlatban nem találjuk a kereskedelmi ügylet és a kereskedői foglalkozás ily éles megkülönböztetését. És ha talán ez a gyakorlat el is hanyagolja a K. T. 271. §-ának konstrukczionális kiaknázását, viszont jobban megfelel a biztosítás természetének és a modern jogok szellemének. A birói gyakorlat tulnyomólag és egyöntetüleg, akár kereskedelmi ügylet, illetve kereskedő esetében, akár ily eseten kivül, azt JZ irányelvet követi, hogy csak (az illető szakmabeli) közönséges embertől megkövetelnető köteles gondosság elmulasztása, (culpa lata), állapit meg oly vétkességet, mely biztositásjogi szempontból figyelembe jöhet.8) Ezt az elvet követi az ujabb gyakorlat is. (Lásd pl. Curia Rp. VIII. 5027/1916. sz.) A birói gyakorlat ez iránya megfelel a biztosítás természetének, azért, mert a biztosítás czélja éppen az, hogy az egyént az oly károk hatásától, amelyek őt normális viselkedés mellett érhetik, mentesítse. E tekintetben pedig épen a biztositásnál számbajövő gondosság szempontjából túlságosan doktrinar és iheoretikus állásfoglalás volna a különböző foglalkozási ágak közül csak a kereskedőt kiemelni, illetve a biztosítási esemény elkerü- 1 lésére megkívánt gondosság foka tekintetében nem is a kereskedői, vagy nem kereskedői minőség, hanem aszerint különböztetni, hogy a biztosítás a biztosított részéről kereskedelmi ügyletnek tekinthető-e, vagy nem. Saját biztosítási ügylete a kereskedőnek rendszerint csak kereskedelmi mellékügylet lehet (K. T. 260. §.) azon a czimen, hogy a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozik. Az azonban, hogy a biztosítás kereskedelmi mellékügylet, ex rerum natura épen nem kell, hogy okul szolgáljon arra, hogy a kereskedőt nagyobb gondosságra kötelezzük pl. a tűzvész elkerülésére irányuló magatartás tekintetében. De elvetendő ez az állásfoglalás azért is, mert tulajdonképen i) Magyar biztosítási jcg Budapest 1902. 99. old. 8) Lásd a Grill-féle Döntvénytár Kereskedelmi jog kötetében (Budapest 1905.) 1951—1956. szám alatt közölt eseteket. az üres és értéktelen tételt, mag nélküli diót tartalmaz A tétel ugyanis annyit mond, hogy ' bizonyos esetekben nem a közönséges ember1 nek, hanem a rendes kereskedőnek gondossága irányadó a K. T. 477. §-ának alkalmazásánál. Holott a biztosítási esemény elkerülésére vonatkozó gondosság tekintetében az élet felfogása szempontjából nincs is különbség a rendes kereskedő vagy a rendes polgár gondossága közt Az élet szempontjából ugyanis épenséggel nem áll az, hogy általában a biztosítási esemény elkerülésére vonatkozó magatartás tekintetében a kereskedő nagyobb gondosságot fejthetne ki, vagy szokott volna kifejteni, mint a nem kereskedő. így pl. a tűzbiztosításnál a tűzvész elkerülésére kifejtendő magatartás általában nem különbözik a kereskedőnél és a nem kereskedőnél.9) Vagy a fuvarozási biztositásnál a jó csomagolás, kellő berakás stb. épugy kötelessége a kereskedőnek, mint a nem kereskedőnek. Mindezzel természetesen éppen nem akarjuk azt mondani, hogy a számbajöhető köteles gondosság foka minden foglalkozású embernél egyforma. Csak azt kívántuk kifejteni, hogy nem felel meg az élet követelményeinek, ha a kereskedelmi ügyletet vagy a kereskedői minőséget vesszük vezérszónak. Ami tételünk azonban nem zárja ki, sőt egyenesen elő is irja azt, hogy ott, ahol ezt a közönséges életfelfogás is megteszi, a szükséges gondosság mérve tekintetében az egyes foglalkozási ágak szerint különböztessünk. Pl. a tűzbiztosítás keretén belül is mindenesetre más gondosságot kell megkívánnunk a hajóskapitánytól, mint a parasztgazdától, mást a szénbányatulajdonostól, mint a czipőkereskedőtől. De elvetendő az ismertetett elméleti tétel azért is, mert az megtévesztő. A rendes kereskedő gondosságának emlegetése ugyanis oda tendál, hogy a biztosított a vonatkozó esetekben a culpa levisért is feleljen, holott a culpa levis jogfosztó hatása esetén a biztosítás intézménye czélját téveszti.10^ A biztosítás czélja nem pusztán az angyali tökéle'•>) Fokozott gondosságra nem a kereskedő, hanem a tűzveszélyes anyagokat tartó egyén — legyen az akár kereskedő, akár nem — köteles. Kj Kivétel a tengeri biztosítás esete, melynél a hazai jog, valamint a modern jogok szerint is általában minden culpa megszünteti a biztosító felelősségét Ezt a szabályt a tengeri hajózás fokozottabb veszélyei indokolják, melyek fokozottabb gondosságot igényelnek.