Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 3-4. szám - A védőjegy oltalmáról szóló törvényjavaslat uj tervezete

29 forgalom érdekében megdönthetetlen és kizárólagos joggá erősiti.1) Mindez azonban nem eléggé öntudatosan domborodik ki a T. szabályozásából, ami az indokolásban olvasható ellenmondás mellett egészen természetes is. A kifejtetteknél fogva feltétlenül szükségesnek tartjuk a T. rendelkezéseiben az imént vázolt alapvető rendszernek öntudatos és világos kidomboiitását, és mindjárt a 3. §-nak a következő szövegezését: „A védőjegy belajstromozása a védőjegy tulajdonosnak kizárólagos jogot biztosit arra, hogy a belajstromozott vagy hasonló nemű árukat, azoknak csomagolását, tartályát, borítékját és más ezekhez hasonlókat a védőJegygyel elláthassa, az igy megjelölt árukat forgalomba hozhassa, árulhassa és a védőjegyet ezekhez hasonló iratain használhassa. Hogy e kizárólagos jogot belajstromozás nélkül minő előfeltételek és korlátok között lehet megszerezni, azt a (14. §. 4. p. továbbá 2—4. bekezdései helyébe felveendő uj) §., továbbá az 55. §. rendelkezései állapítják meg." Hogy ezzel kapcsolatban a 7. és 14. § ok nak minő módosítása mutatkozik szükségesnekarra az alábbiakban mutatunk reá. 4. Az 5. § alapjául vett N. 13. §-hoz csatolt azt a korlátozást, hogy a név, czég stb. használat ne történjék olyan módon, hogy azáltal a vállalatokat össze lehessen téveszteni, elvben teljesen helyeselni lehet. A német irodalom a N. 13. §. hallgatása mellett is az 1909. június 7-iki törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wetthewerb) 16. §-a alapján önként érthetőnek veszi ezt a korlátozást. Nálunk azonban — tekintettel arra, hogy a tisztességtelen verseny ellen védelmet nyújtó törvényünk még nincsen — helyes ennek a korlátozásnak külön hangsúlyozása is. Nézetünk szerint azonban a T. intencziójának is inkább megfelelő volna az a szövegezés: «... és üzleti forgalmában használhassa, feltéve, hogy ezzel nem idéz elő a belajstromozott védőjegygyei összetévesztést." 5. A 8. §-t — kétség elkerülése végett — helyes volna a következőképpen szövegezni: .Ugyanaz a bejelentő egy árunemre több védőjegyet is bejelenthet; viszont egy és i) V. ö. az 1895 : XLI. t.-cz. 4. §-ának megokolásával. ugyanazt a védőjegyet használhatja többféle áruinak a megjelölésére." Hogy különböző árunemekre több védőjegy használható, azt felesleges a törvényben kimondani, mert önmagától érthető. Kétség egyedül a tekintetben merülhet fel, hogy lehet-e egy árunemre több védőjegyet használni, vagy pedig megfordítva. Annak megengedése, hogy a vállalkozó egy védőjegyet többféle árunemre használjon, semmiféle akadályba nem ütközik és egyenesen megfelel a forgalom érdekeinek. Elvégre méltányos annak a megengedése, hogy pl. egy gyáros ugyanazt a védőjegyet használhassa a szappanán, fogporán, arczhintőjén, kézfinomitóján stb. 6. A 9. §. — amely a védőjegy átruházását szabályozza — tul tömör és igy homályos. Szükséges volna — az eddigi joghoz hasonlóan — határozottan kifejezésre juttatni a védőjegy accessorius természetét és egyúttal arról az esetről is intézkedni, amidőn a vállalatot nem ruházzák át, hanem haszonbérbe vagy haszonélvezetbe adják. Ezekhez képest nézetünk szerint a 9. §. a következőképpen volna átszövegezendő: „A védő/egy ahhoz a vállalathoz tartozik, amelynek áruit védi, ugyanazzal megszűnik és tulajdonos-változás esetében az uj tulajdonosra a törvény erejénél fogva átszáll. A védőjegyet önállóan átruházni nem lehet. Az uj tulajdonos, ha a vállalatot nem az eddigi czég alatt folytatja, köteles a védőjegyet a szabadalmi hivatalnál saját' nevére átíratni. Amíg ez az átírás meg nem történt, az uj tulajdonos nem érvényesítheti a védőjegy oltalomból folyó jogait és a szabadalmi hivatal a védőjegyre vonatkozó értesítéseket továbbra is, még pedig teljes joghatálylyal, a bejegyzett tulajdonossal közölheti. Hasonló áll arra az esetre, ha a vállalatot haszonbérbe vagy haszonélvezetbe adják." A mi szövegünk 1. bekezdése nem hagy fenn semmi kétséget a tekintetben, hogy a védőjégy és az ahhoz fűzött kizárólagos használati jog osztja a vállalat sorsát. A védőjegy átszállásának különböző modalitásait (öröklés, élők közti, halál esetére szóló jogügylet) felesleges felsorolni. A „tulajdonosváltozás" mindezeket és minden egyéb még elképzelhető átruházó módot is felölel. Az uj szöveg 3. bekezdésének felvétele főleg azért mutatkozik czélszerünek, mert a