Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Magyar ipari közigazgatási jog

238 Kereskedelmi Jog 2.1—24 sz. kimondván, hogy az ausztriai császári királyi ós magyar királyi konzuli főtörvényszók szék­helye ezentúl nem Konstantinápolyban, hanem öt évenként váltakozva Budapezten ós Bécsben lesz. Az elnöki állást arra az időre, amikor a kon­zuli fötörvónyszéknek Budapesten van a székhelye, magyar állampolgárral, arra az időre pedig, amikor a konzuli fötörvónyszéknek Bécsben vau a szók­helye, osztrák állampolgárral kell betölteni, Szocziális és közgazdasági szempontból nagy haladást jelent a rokonok törvényes öröklésének kor­látozásáról és a szent korona örökléséről szóló ja­vaslat, mely kimondja, hogy a nagyszülők szülőitől leszármazó oldalrokonokat, valamint a nagyszülők szülőinek elődeit és az ezektől származó oldalroko­nokat e minőségükben nem illeti törvényes örök­lés. A pénzügyminiszter továbbá a szent koronára szállt örökségből az 1. bekezdésnek megfelelően előterjesztett kórelemre a méltányosság szerint meg­felelő támogatásban részositheti az örökhagyónak öröklésre nem jogosult elődeit és azokat a szemé­lyeket, akiket az örökhagyó eltartásban részesített vagy segélyezett, vagy akik a végintézkedésre kép­telen örökhagyót gondozták. Ha az örökség azért száll a szent koronára, mert a végintézkedés — jóllehet kétségtelenül megfelel az örökhagyó vég­akaratának — lényeges alaki kellék hiánya miatt érvénytelen, az államkincstár az örökséget kérelemre egészen vagy részben a végintézkedéssel részesített személyeknek engedheti át. Az így a szent koronára szállt örökségek értékét a hadirokkantak és család­juk, a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásának czéljaira és más- népjóléti intézmények czéljaira kell fordítani; ingatlanokat pedig, amennyiben arra al­kalmasak, első sorban telepítés czéljára vagy helyes birtokeloszlás előmozdítására kell felhasználni. Bennünket legközelebb azon két törvényjavas­lat érdekel, mely a magánjogi követelések és a kereskedelmi ügyletből eredő némely követelesek elévüléséről szól. Mindkét javaslat szerint három óv alatt évülnek el a kereskedelmi ügyletből eredő következő követelések: 1. kereskedőknek ós iparosoknak oly követe­lései, amelyek kiszolgáltatott áruk, teljesített szol­gálatok ós munkák ós azokkal összefüggő kiadá­sok fejében illetik meg őket; 2. vendéglősöknek és ételek vagy italok kiszolgáltatásával vagy uta­sok befogadásával iparszerüen foglalkozó más sze­mélyeknek ezen üzletük gyakorlatában vendégeik vagy vevőik ellen felmerülő követelései; 3. azok­nak, akik az adós személyes vagy házi szükségle­teire mezőgazdasági terményeket, bárminő élelmi czikkeket, tüzelő- vagy világitóanyagokat, élvezeti, ruházati vagy háztartási czikkeket szolgáltattak, ebből eredő követelásei; 4. személy- vagy árufuva­rozással foglalkozó személyeknek és vállalatoknak ezen üzletükből eredő dij- és költségkövetelései; 5. az 1. pont alá nem tartozó ügynököknek, alku­szoknak és általában idegen ügyek ellátásával vagy szolgálattótellel iparszerüen foglalkozó személyek­nek ezen üzletükből eredő dij- és költségkövetelé­sei; 6. mindazoknak, akik magánszolgálatbau álla­nak, a szolgálati fizetés, munkabér vagy egyéb javadalmazás, valamint költségeik megtérítése vé­gett a szolgálat- vagy munkaadók ellen ós viszont az utóbbiaknak az elvállalt szolgálat vagy munka teljesítése, a nem teljesítésből eredő kár megtérí­tése és az adott előlegek visszatérítése végett az előbb emiitett személyek ellen támasztható köve­telései ; 7. bérleti ós haszonbérleti viszony alapján a bór vagy haszonbér iránt támasztható követelé­sek ; 8. bárminő jogalapon járó kamat vagy vissza­térő időszakokban teljesítendő egyéb szolgáltatások iránti követelések, ideértve a kamathoz hozzászámí­tott tőketörlesztési rószletok iránti követeléseket is, de nem értve ide azokat, amelyek értékpapírok, kamat- ós osztalékszelvényein alapulnak vagy pénz­intézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonat­koznak A mindennapi élet üg3Tleteiből eredő magán­jogi követelések elévüléséről szóló javaslat szerint a már emiitett követeléseken felül szintén három óv alatt évülnek el a következő követelések: ne­velő-, tan-, gyógy- óa tápintézeteknek, továbbá ta­nítóknak, orvosoknak, bábáknak és általában neve­léssel, oktatással, gyógyítással, mások ápolásával és gondozásával foglalkozó vagy arra egyes eset­ben vállalkozó személyeknek ezen foglalkozásukból eredő követelései; ügyvédeknek, kir. közjegyzőknek, bírósági végrehajtóknál,- és bizonyos ügyek ellátására hatóságilag kirendelt vagy feljogosított más szemé­lyeknek dij- és költségkövetelései; bérleti és haszon­gérleti viszony alapján a bér vagy haszonbér iránt támasztható követelések. A követelések elévülésének ideje annak az évnek végével kezdődik, amelyben a a követelés jogilag érvényesithetővé vált (lejárt). Az iránt ma már nincs nózeteltézés, hogy a ma érvényes hosszú elévülési határidő, amely a fejletlenebb viszonyokhoz mórt igényeknek a maga idejében megfelelhotett, mai gazdasági ós forgalmi viszonyainkba egész általánosságban nem illik többé. Különösen szembeötlő e megállapítás helyessége, ha a mindennapi életben ezerszámra kötött apró ügyletekre gondolunk, amelyekből eredő követelé­seknek fedezése az adósra názve a háztartás, az üzlet vagy az ipari foglalkozás rendes folyó kiadá­aaihoz tartozik. Nemcsak az adósnak áll tehát érde­kében, hogy ő az ilyen folyó ügyletekre vonatkozó nyugtáit és egyéb bizonyítékait ne legyen kénytelen évtizedeken át megőrizni, hanem a jogrend érdeké­ben is kívánatos, hogy a törvény ezeknek az ügy­leteknek lebonyolítását rövid elévülési idő megálla­pításával siettesse ós ezzel elejét vegye azoknak a visszaéléseknek, amelyek rosszhiszemű vagy gon-

Next

/
Thumbnails
Contents