Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Magyar ipari közigazgatási jog

236 gatnunk, hogy ez a kis sziget, fix pontként szilárdan áll a viharzó tengerben és a vihar megszűntekor ugyanabban a nagyságban ós épségben fog kibontakozni, amelyben előzőleg állott. Nekünk jogászoknak nem szabad koncedálnunk azt, hogy kivételekből szabály lett és mogforditva, hanem ki kell tartanunk az elvök szilárdsága mellett. Azt hiszem, általánosságban túlzott jelentőséget tulajdonítanak azon hatásnak, amelyet a háborús jog a jövendő békés jogára hivatva van gyakorolni. A tanulságok leszűrése és értékesítése épen ezen a területen inkább csak mint tudományos vizsgálódás, semmint a jövő fejlődés irányítására kiható anyag, bir értékkel. Végre egy pillanatig sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy e rendkívüli szabályokat, a rendkívüli gazdasági és társadalmi helyzet, váltotta ki. Remélhető, hogy ez a béke bekövetkeztével, ha nem is egy csapásra, de lassankint el fog tűnni és a termelés és fogyasztás vissza fognak térni rendes medreibe. Persze ez nem ugy értendő, hogy a sta*usquó helyre áll, mert hiszen ilyen átalakulás után ez úgyszólván lehetetlen. De még is ugy, hogy a természetes fejlődés rendje helyreáll. C-sodatevő hatást ne várjunk, mert ép ugy csalódunk, mint ahogy csalódtak azok a jósok, akik a háborútól a mai emberek teljes megváltozását várták. Az a véleményem, hogy Almási jóslatai sem fognak nagyrészt beválni. Be kell érni a kritikának azzal, hogy egykét excerpált gondolatnak idevetitÓ3ével adja képét anaak a tartalmas és sokoldalú munkának, amellyel Almási a Jogászegylet inspirátiójára jogirodalmunkat megajándékozta. Dr. Reitzer Belő. PC Magyar ipari közigazgatási jog. Irta: dr. Dán'is Árpád Kiadta: a Franklin Társulat. Az ipari közigazgatásban való járatlanság állandóan sok akadályt gördített az ipar ós különösen a kisipar elé. Nem e-iak fejlődésében gátolta, hanem olykor keletkezését is lehetetlené tette. Lehetetlenné tette egyrészt olyan határozatokkal, melyek nem számoltak az ipar speciális érdekeivel, másrészt az intézkedések lassúságával. Sem a döntések helytelenségéért, sem a lassúságért kizárólag az iparhatósági közegeket váddal illetni nem szabad. Hiszen olyan kérdések kerültek eléjük, melyek az ipari közigazgatási jog óriási anyagának teljes ismeretét követelték meg. Tőlük, akiknek sohasem volt alkalmuk az ipari közigazgatás alapvető kérdéseivel toglalkozni. Nem tanítják az ipari közigazgatási jogot sem az egyetemeken, sem a többi főiskolákon. A közigazgatási jog egyetemi tankönyvei az ipari jogszabályokat néhány oldalon tárgyalják, külön szakelőadások pedig egyáltalában nincsenek, Es az egyetemen elmulasztottakat a gyakorlati cl«tben sem igen lehetett pótolni, mert amig a magánjognak vagy a közjognak legelvontabb területét is gondos 23—24. BZ munkákkal művelték tudósaink, addig az ipari közigazgatási jog teljesen elhanyagolt állapotban maradt. Még a joganyag egybegyűjtéséről sem törtónt gondoskodás. Az iparra vonatkozó jogszabályoknak és elvi jelentőségű határozatoknak egy gyűjteménye 1904 ben megjelent ugyan (kiadta a kerekedelemügyi ministerium), de ez a gyűjtemény igen hiányos és minden birálatot mellőz. Milyen módon szerezhette meg ilyenképpen a hatósági közeg, avagy a felek érdekeit képviselő ügyvéd azt a szakértelmet, mely nélkül sem az ügyeket intézni, sem az iparos érdekeit megvédeni nem lehetséges. Ha a szakirodalomnak ez a fogyatékossága már a békében is súlyos következményekkel járt, még nagyobbra várható hatásai a háború után. Amikor az iparnak nemcsak a mulasztásokat kell pótolnia, hanem részt kell vennie a többtermelés munkájában is és el kell látnia a mezőgazdaságot olcsó és megbízható gépekkel, szerszámokkal ós egyéb készítményekkel. Pénzügyi okokból is létérdeke Magyarországnak, hogy ne szoruljon a külföldi iparra, hanem nyersanyagjait maga dolgozza fel. Ezt a czélt azonban iparunk mai fejlettségével elérni nem lehetséges. A magyar iparnak alapjában kell megerősödnie és megizmosodnia. Ennek kialakulása azonban sok minden kürülményttil függ. Elsősorban: a jó, azaz a szakszerű és gyors közigazgatásnak megteremtésétől. A hatóságoknak segítségére kell lenniök az iparnak, mely nagyobb vérveszteséget szenvedett, semhogy magától talpra állhatna. Gyors intézkedésekkel a hatóságoknak gondoskodniok kell arról, hogy az uj vállalatok minél gyorsabban rendezkedhessenek bo és működésüket minél előbb megkezdhessék. Szóval az ipari közigazgatási hatóságoknak készségükkel, téjékozottságukkal maguknak is részt kell venniök az uj Magyarország ipari többtermelésében. Ezt azonban csak akkor várhatjuk, ha módot adunk az érdekelteknek arra, hogy az ipari közigazgatási joggal behatóan foglalkozzanak és ebből a szempontból csak a legnagyobb örömmel lehet üdvözölni Dr. Dános Árpádnak most megjelent „Magyar Ipar Közigazgatási Jog" czimü nagyszabású munkáját. Óriási anyagot tartalmaz e munka, de igen helyesen nem mindent. Nem mint az 1904-ben megjelent hivatalos anyaggyüjtemény, mely kritika ós rendszer nélkül hozta a rendeleteket és határozatokat. Dános könyve csakis a hatályos jogforrásokat ismerteti és pedig áttekinthetően csoportosítva és gondosan megbírálva. Ügyes a könyv rendszere, nem veszi alapul sem az ipartörvényt, sem az időrendet, hanem magát az ipari életet ós ez alapon tanítva ismorteti a hazai joganyagot, mindenütt megvilágítva a külföldi törvényhozást is. Igen nagy értéket ad a munkának az az alapos kritika, mellyel a szerző a közölt határozatokat ós rendeleteket kiséri. Ö maga KeresKedelmi Jog