Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 23-24. szám - Az állam és a biztosítás

23-24. sz. delemben, abban a nyereségben, amelyet a magánbiztosító vállalatok élveznek. Ha az állam vasutakat kezel, ha vas és gépgyárakat létesít, ha bányákat aknáz és erdőket expracticál, miért nem alkothatna biztosítási és különösen életbiztosítási állami intézetet, amelynek létesítése szocziális és jövedelmi szempontból kívánatos és ajánlatos is. Ezenfelül módjában áll az államnak oly irányban is intézkedni, hogy a magánbiztosító vállalatoknak nyereségeiben részesedjék. Másrészt pedig módjában áll az államnak arról gondoskodni, hogy a biztosítási díjtartalékok állampapírokba helyeztessenek el és ezáltal az állampapírok árfolyamértéke lendületet nyerjen. A biztosítási intézmény életrevalósága, szilárdsága és fizetésképessége nemcsak meg nem rendül, hanem ellenkezőleg megerősbödik, ha az állam törvényhozási uton helyrehozza azt az évtizedeken át elkövetett mulasztást, hogy a biztosítási tartalékok elhelyezésére, kezelésére és hovaforditására nézve nemcsak az álUmi ingerencziát, felügyeletet és ellenőrzést biztosítja magának, hanem egyenesen és imperative intézkedik aziránt, hogy a tartalékok egy része és pedig jelentékeny része kizárólag állampapírokban helyezendő el. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a biztosított által fizetendő dij olcsósitását, uj állami jövedelmi forrásnak nyitását és az állampapírok árfolyamértékének emelését a biztosítás államosítása és a közgazdasági fontos tényezőknek bizonyult magánbiztositási vállalatok tönkretétele nélkül is el lehet érni. De nem szabad szem elől téveszteni még egy szempontot, mely a biztosítás államosításánál nagy fontossággal bir. Tapasztalati tény, hogy az állami kezelés rendszerint nagyobb költséggel és tetemesebb kiadásokkal van egybekapcsolva, mint a magánkezelés. Az egyéni tevékenység, utánjárás és ügyesség a magánbiztosításnál sokkal inkább megvan, mint a köztudomás szerint rendszerint nehézkes állami kezelésnél. A magánbiztosítás egész szervezete, az igazgatási takarékosság és a munkaerő kellő kihasználása és az ezzel kapcsolatos személyi és dologi kiadásoknál elérhető megtakarítások lehetővé teszik, hogy a magánbiztosítás kisebb díjtételek mellett ugyanazt az eredményt érné el, mint amelyre az állami biztosítás csak magasabb díjtételek mellett számithatna, amiből természetszerűleg következik, hogy az állami kezelés az érdekelteket nem fogja kisebb mértékben megterhelni, mint a magánbiztosítás. Ezzel pedig elesik egyik főérv,„ melyet a biztosítás államosítása meilett felhoznak, tudniillik, hogy az állami biztosítás megalkotásával a biztosítottak csekélyebb dijakat fizetni és igy különös kedvezményben részesülni fognak. Végezetül az életbiztosítási intézmény államosítása esetében sulylyal bir az a körülmény is, hogy ez az államosítás a biztosító magánintézetek működését megszüntetné és ennek következményei ugy az államra, mint a magánbiztosító intézetekre és a biztosítottakra nézve egyaránt nagy hátrányokkal járna. Nem volna tehát sem kívánatos, sem czélszerü a magánbiztosító intézeteket oly térről leszorítani és őket oly működési körből kizárni, amelyben a közérdek szempontjából eredményes tevékenységet mutathatnak fel és különösen nem akkor, amikor törvényes intézkedések mellett a magánintézeteknek saját erejében meg lehetne bízni, de helytelen is és méltánytalan is volna a magánintézetek szerzett jogait elkobozni és azoknak a biztosítási intézmény fejlesztése és terjesztése körül teljesített jótékony működését megszüntetni. Ezekből az okokból a biztosítás államosításának megvalósítását sem czélszerünek, sem kívánatosnak nem tartom. állam és a biztosítás. Irta: Dr. Gold Simon, budapesti ügyvéd. I. A biztositások terén az államnak fontos a feladata. Az egyest érő gazdasági veszély,' a személyek nagy számánál fogva, melyek annak ki vannak téve, szocziális veszélylyé válik, amely a közületet érinti és azért a biztosítási ügy az állami gondoskodásnak tárgyát teszi. Ez a gondoskodás részben a biztosító társulatok fölötti e.lenőrzésben és felügyeletben nyilvánul, amelylyel azt akarja az állam el érni, hogy a biztosítási vállalatok hitelt és bi zalmat érdemlők legyenek, valamint azt, hogy a biztosítási ügyletnek ugy megkötésekor, mint lebonyolításakor a közönség érdekeit kellőképen szem előtt tartsák és megóvják. Ahol az állam bizonyos nagy veszélyek elhárítása érdekében szükségesnek tartja, ott a kényszerű biztosítást elrendeli és ennek ki-