Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - Dijszabás-alkalmazás előírás hiányában

levelekben közvetett, törtdijszabásokat vagyis a fuvarozásban részes vasutak díjszabásait tartozott volna alkalmazandó díjszabásként megjelölni s a fuvardijakat azok alapján kiszámítani, mely esetben a fuvardijak együttes összege a visszakövetelt 1749 K.-val kevesebb lett volna. Felülvizsgálati panaszát pedig arra alapította, hogy a felebbviteli bíróság az 1892: XXV. t.-cz. által beczikkelyezett berni egyezmény határozmányainak megsértésével mondotta ki, hogy az alperes vasút a fuvarlevelekben a közvetlen díjszabást helyesen jelölte ki és igy anyagi jogszabály sértésével utasította el felperest a közvetett tört díjszabás díjtételének összegén felül beszedett fuvardijak visszatérítése iránti igényével. Felperes felülvizsgátati panasza nem alapos. Az 1892: XXV. t.-cz. 1 §-a szerint ugyanis a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1890. október 14-én létrejött nemzetközi egyezmény a hozzátartozó végrehajtási határozmányokkal, szabályzatokkal, mellékletekkel együtt az ország törvényei közé iktattatott és igy a nemzetközi egyezmény 2 sz. fuvarlevélminta melléklete a törvényerejű nemzetközi egyezménynek éppen olyan kiegészítő része, mint a végrehajtási határozmányok. Ez utóbbiak 2 §-ának 4-ik bekezdése azt rendeli, hogy : „A fuvarlevélminta vastagon bekerített részei a vasút által, többi részei a feladó által töltendők ki." A nemzetközi egyezmény 2 sz. fuvarlevélminta mellékletének : „Az alkalmazandó díjszabások" cz. része nincsen vastagon bekerítve s igy azt feladó nemcsak jogosult, hanem köteles is kitölteni. Ezzel szemben nincs elfogadható alapja annak a felperesi érvelésnek, hogy a nemzetközi egyezmény 6. czikkének e) pontja csak az itt megjelölt kivételes esetekre korlátozza a feladónak az alkalmazandó díjszabások kitöltésére való jogát. A felülvizsgálati panasz elbírálásánál irányadó fennebb megjelölt tényállás szerint a felperes a fuvarlevelekben az alkalmazandó díjszabásokat nemjelölte, meg s alperes a nemzetközi egyezmény 11. czikkének rendelkezése szerint jogérvényesen fennálló és kellően kihirdetett közvetlen díjszabást jelölt meg s a fuvardijakat ennek alapján számította ki. A nemzetközi egyezmény 12. czikkének 4-ik bekezdése értelmében fuvardíj visszatérítésének csak akkor van helye, ha a díjszabás helytelenül alkalmaztatott, vagy ha a fuvardíjak összegének megállapításánál számítási hibák fordutak elő. Helytelen díjszabás alkalmazásáról csak akkor lehetne szó, ha a feladó a fuvarlevél vonatkozó részének kitöltésével az alkalmazandó díjszabást megjelölte és a vasút ettől eltérően más díjszabást alkalmazott; számtási hiba fenforgását pedig a felperes nem is vitatta. Ily körülmények között a felperes visszatérítési igényének annál kevésbbé van jogszerű alapja, mert a nemzetközi egyezmény 1. czikke érteleimében nemzetközi fuvarozásban ennek az egyezménynek határozmányai alkalmazandók s igy a „Magyar, Osztrák és Bosznia—Herczegovinai vasúti áru díjszabás" alkalmazhatósága az elbírált esetben ki van zárva. Vasúti fuvarozás. 167. Nyitott kocsiban szállításra vállalt, faládákba csomayolt pamutárunak, mint nem tűzveszélyesnek, a vonat első részébe való sorozásával a vasút a V. Ü. Sz. 86. §-ához képest nem követ el vétkes gondatlanságot: gondatlanság esetén kivül pedig nem felelős azért a kárért, anely akár az üzletszabályzat, akár a díjszabás vagy a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsin szállított árut a fuvarozás ezen mód iával járó veszély folytán érte , a kár ról az vélelmezendő, hogy az a nyitott kocsiban való fuvarozás következtében áll elő (M. kir. Curia 1002 917. P. IV. sz. — 1917. okt. 18.) Biztosítás. 168. Ha a biztosító főügynöke az esedékes biztosítási díj összegéről kiállított kötelezvény átadása ellenében a biztosítottnak a dijnyugtát kiszolgáltatta, a biztosítási szerződés a díjfizetés elmulasztása o<ábol meg nem szihtethetö. [M kir. Curia 130/1917. P. VI. sz. — 1917. szept. 21-én.). M. kir. Curia: (Az Adriai Biztosító társulat magyarországi igazgatósága czéget) a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság által az elsőbiróság ittlétéből elfogadott az a tényállás, hogy az 1914. évi február hó 7-én esedékessé vált biztosítási dijat a biztosító („Adriai biztosító társulat") a saját ungvári főügynökségétől elszámolás utján meg is kapta, az elsőbiróság Ítéletében kifejtett vonatkozó indokok szerint a biztosító társulatnak, mint peres félnek, azon beismerése alapján állapitatott meg, hogy a kérdéses biztosítási dij összegével a most emiitett főügynökség számlája megterheltetett. Minthogy ebből a megterhelésből okszerű következtetés utján folyik az ekként elszámolt dijnak a biztositóval szemben hozzászámitás utjáni kiegyenlítése, — a fentebbi tényállás megállapítása ellen felhozott felülvizsgálati panasz alaptalan. De alaptalan ez a panasz azért is, mert a felebbezési biróság helyes okfejtése szerint az, hogy a biztosító társulat a kérdéses biztos tási dijat a saját főügynökségétől tényleg megkapta-e a íenforgó esetben a biztositót terhelő kötelezettségekre befolyással nem bírhat, az ekként nem is ügydöntő ténymegállapítás ellen irányuló panasz tehát felülvizsgálat tárgyává nem is tehető. A felebbezési biróság jogidöntése ellen felhozott panasznak pedig azért nincs elfogadható alapja, mert a nyugta kiszolgáltatása, a forgalmi élet felfogása s a köztapasztalat szerint nem a kötelezettség teljesítésére adott halasztást, hanem a kötelezettség teljesítésének megtörténtét igazolja s igy abból a nem vitás tényből, hogy (az Adriai) a biztosító társulat ungvári főügynöke az 1914. évi február hó 7-én lejárt biztosítási dijra vonatkozó nyugtát a biztosítottnak az ez által kiállított 13.