Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 21-22. szám - AZ állam és a biztosítás

206 K e r e s k e d e téren a felbukkanó szükségletek kielégítésére, a folyton fejlődő élet nélkülözhetőkké tett már igen sok olyan panaczeát, a melyek in illo tempore még kívánatosaknak és hasznosoknak látszhattak. Amíg a mi biztosítási jogunk úgyszólván egyedül maradt a maga liberális, normatív rendszerével, addig más államokban már régebb idő óta kezd a mi reformtörekvéseink részéről annyira hőn óhajtott materiális felügyelet is túlhaladottá válni és mind öntudatosabban bontakozik ki az a gondolat, hogy az állam nemcsak a biztosítási ügy hatékony ellenőrzésére, hanem a biztosítás közgazdaságilag legjelentősebb ágainak állami kézbe vételére is köteles. Az 1912. április 4-iki olasz törvény az életbiztosítást állami monopóliummá tette. A monopóliummal felruházott „Istituto nazionale di assicurazione" egy év alatt 950 millió lira értékű biztosítást szerzett,3) melyből körülbelül 800 millió lírát az 1913. év május végéig megszűnt 22 magánbiztosító vállalat (8 olasz és 14 külföldi) engedett át, 150 millió lirát pedig maga az intézet mint uj biztosításokat gyűjtött. Az Istituto üzletének ez a hihetetlenül nagy fellendülése lehetővé tette azt, hogy az intézet egy év alatt vissza tudta fizetni az államnak azt az 5 millió lirát, amit az állam az 1912. IV. 4. törvény 13. czikke értelmében — megalakulását lehetővé teendő — rendelkezésére bocsátott. Uruguay-ban az 1912. január 5 iki törvény állapította meg több biztosítási ágnak az állami monopóliumát és Svájczban a graubündeni kanton 1907. okt. 13-iki törvénye épületeknek tűzkár ellen való biztosítását jelentette ki a kanton monopóliumának. II. A közrendészeti biztosítási jog reformja ezek szerint nálunk sem térhet ki annak a Wagner Adolftól felvetett és hatalmas vonalakban megrajzolt kérdésnek megoldása elől, hogy a helyett hogy „jobb később mint soha" jelszóval, — behunyva szemünket a viszonyok végbement átalakulásán — felvennők az 1893ban elejtett fonalat, nem kellene-e komolyan megtontolóra vennünk a biztosítás bizonyos ágainak állami monopóliummá deklarálását ? És itt nem szabad szem elől tévesztenünk 3j A nálunk működő valamennyi biztosító társaság életbiztosítási állománya 1912. év végén 975 millió koronát tett ki. el m i Jog 12-22. sz. azt a körülményt, hogy az állami monopólium kérdését ma már nemcsak a biztosítási ügy természetes fejlődése,4) hanem a szörnyű világkatasztrófa vaskényszere is aktuálissá tette. A közgazdászok feladata annak kutatása, hogy minő módok és eszközök segítségével lesz lehetséges a háború gazdasági téren elkövetett pusztításait helyrepótolni. E módozatok közül mi ezúttal csak kettőt ragadunk ki: a többtermelést és az állam jövedelmeinek szaporítását, amelyek egymással különben szoros kapcsolatban állanak. A többtermeléstől (és pedig nemcsak a mezőgazdaság, hanem általában az ipar, kereskedelem és minden produktív foglalkozás terén is) várhatja egyedül az állam azt, hogy a mi gazdasági életünk képes lesz elviselni a vállaira nehezedő iszonyatos terheket. Ennek a többtermelésnek nélkülözhetetlen előmozdítója, fejlesztője, támasztéka lesz a tökéletesen szervezett, hivatásának magaslatán álló és olcsó biztosítás is. Az a gazda, aki az állattenyésztést akarja magasabbra fejleszteni, lehetetlenségre vállalkozik, ha nincs mögötte az állatbiztosítás ; az az iparos, aki hatalmas gyárakat épít, homokra épit, ha nem jön segítségére a tüz-, a baleset-, a fuvarozási stb. biztosítás. Viszont a mezőgazdasági és ipari többtermelés fennakadása, meghiúsulása, a teherviselésre teszi képtelenné a gazdasági életet. A megbízható és jó biztosítás, egyszóval: biztosítási ügyünk tökéletesítése tehát szorosan összefügg azokkal az életbevágóan fontos teendőkkel, amik a bekövetkező béke korszakában elénk merednek. Kérdés már most, hogy ezt a tökéletes biztosítást melyik tudja inkább megteremteni: a magánvállalkozás-c avagy az állami monopólium ? Az állam jövedelmének legdúsabb forrása a jövőben is kétségtelenül az adó lesz. Ezt az adót emelni fogjuk abban a reményben, hogy a többtermelés fokozni fogja az adózó polgárság teherbíró képességét.'Minden terhet azonban adóval fedezni akarni, nem volna helyes pénzügyi politika. Az állami monopóliumról sem szabad megfeledkezni. Kérdés már most, hogy ha a biztosítás állami monopóliuma a biztosítási ügyet tökéletesebbé tenné, (mert mégis csak ez a döntő szempont) nem válna-e egyben az államnak olyan tekintélyes jövede4) V. ö. Schmoller: Grundriss stb. II. k. 347. 1.