Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 19-20. szám - Juristische Grundlehre

204 K e r e s k e d sőbb vagylagosan a nem szállítás esetére 299.472 korona kártérítési tőke s járadék iránti kérelmet terjesztett elő. Felperes a szerződési ár s a maximális ár közti különbözetet s a maximális áron felül 5 korona elmaradt hasznot vett keresetbe tekintettel arra, hogy a bécsi magánforgalomban ez a liszt a maximális áron felül legalább 5 koronával volt értékesíthető s az alperes mulasztása folytán ő kénytelen volt a magánforgalom részére szánt lisztet a katonai igazgatásnak átadni s igy a magánfogyasztást liszttel ellátni nem tudta. Alperes elutasítást kért többek között azon alapon, hogy alperes vezérigazgatója már 1914. november 5-én kijelentette felperesnek, hogy a kereseti kötéseket teljesíteni nem tudja s fel is hívta felperest arra, hogy ez a lisztet alperes rovására másutt megvásárolja, megjelölvén azokat a czégeket is, amelyeknél a fedezeti vétel még lehetséges volt s hogy ennek folytán a tőzsdebiróság állandó joggyakorlata folytán kötelességében is állott fedezeti vételt eszközölni s alperes állította is, hogy felperes a lisztet másutt megvásárolta; de ha ezt el is mulasztotta, nem igényelhet mást, mint a szerződési ár s az 1914. november 5-én létezett piaczi ár közti különbözetet. Arra nézve, vájjon alperes vezérigazgatója 1914. november 5-én valóban kijelentette-e felpereseknek, hogy a kereseti részleteket teljesíteni nem fogja, a bíróság a bizonyítást el sem rendelte, mert e ténynek nincs perdöntő fontossága. Ez a bíróság a kereseti ügyletekhez hasonló őrlemény-ügyletek elbírálásánál, amennyiben azok a háború kitörése előtt jöttek létre, azt az állandó gyakorlatot követi, hogy ha az eladó a teljesítési határidő előtt közli a vevővel, hogy az ügyletet a háború által előidézett rendkívüli körülmények között teljesíteni nem fogja, ugy a vevő kártérítés fejében nem igényelhet egyebet, mint a szerződési s azon ár közti különbözetet, amelyen a az eladónak a szállítás megtagadására vonatkozó kijelentése után az őrleményt az eladó rovására másutt megvehette volna.*) Ha pedig a háború kitörését követően lényeges késedelem nélkül történt az eladó részéről ily kijelentés, ugy a bíróság mintegy kárpótlásul csak azt a különbözetet itéli meg, mely a szerződési árak s a tőzsde tanácsa által a feleknek ily ügyletek egyességi rendé zéséhez alapul ajánlott, u. n. stornóárak közt mutatkozik. Ez a joggyakorlat abban a felfogásban leli indokát, hogy a kereskedelmi ügyletek elbírálásánál mindenkor, de különösen a háború által előidézett rendkívüli viszonyok közt szem előtt tartandó kölcsönös jóhiszemü*) Lásd tőzsdebíróság 2957/914. számú esetet, hol ezen elv clsőizben nyert praegnáus kifejezést. (Ker. Jog XIÍ. cvf. 27. old ) Szerit. el m i Jog 19j^J^ ség, méltányosság s az az elv, hogy a szerződéshez hü fél is tartozik a másik fél érdekeit a lehetőség szerint megóvni, azt kívánják, hogy a vevő, akinek az eladó a háború előtt kötött ügyletből folyólag kijelentette, hogy az ügyletet teljesíteni nem fogja, nyomban éljen azon jogok egyikével, amelyek őt a K. T., illetőleg a tőzsdei szokások 71. §-a szerint a szerződésszegő eladóval szemben megilletik s ne várjon ezen jogok gyakorlásával a szerződésszerinti teljesítési határidő lejártáig, tekintettel arra, hogy az őrlemények ára a háborúban mindaddig, míg azoknak hatósági ármegállapítása be nem következett, úgyszólván szükségképpen napról-napra emelkedett; indokolja ezt az álláspontot az a felfogás is, hogy az eladónak, aki a háború kitörése előtt adott el őrleményt, a legfokozottabb kereskedői gondossággal sem kellett számolnia azokkal a viszonyokkal, amelyek a világháború kitörése esetében beállhatnak s igy méltánytalan lenne oly döntés, mely a vevőnek azt a jogot biztosítaná, hogy az eladónak1 a teljesítés megtagadására vonatkozó kijelentése után is változatlanul ragaszkodjék a háború előtt kötött szerződés teljesítéséhez s ezzel az eladó kárát növelje. Semmiféle indok sem forog fenn arra nézve, hogy a háború kitörését követő két hónap elteltével kötött kereseti ügyleteknél hasonló felfogás érvényesüljön. A kereskedelmi forgalom biztonságának alapjában vaió megrenditésével járna, ha állandó kötelez ő jogszabályként fogadtatnék el, hogy az eladó egyoldalú kijelentéssel szállítási kötelezettsége alul szabadul, illetve hogy ilyen egyoldalú kijelentésnek mindenkor az a következmény tulajdoníttatnék, hogy a vevő csakis az ezen kijelentés folytán szükségképpen foganatosítandó fedezeti vételnél fizetendő magasabb árig terjedő különbözetet igényelhetné az eladótól. A világháborúban létrejött szállítási ügyleteknél beállott szállítási késedelem esetén a vevő rendszerint mindazon jogok közül szabadon választhat, amelyik őt a K. T. vagy a tőzsdeszokások értelmében a késedelmes eladóval szemben megilletik. Ebből folyik, hogy az alperes vezérigaz" gatójának állítólagos 1914. évi november 5-iki kijelentése perdöntő fontossággal nem bír. El kellett utasítani felperesnek a kg.-kénti 5 korona elmaradt haszon iránti igényét, mert ha való lenne is, hogy a Mendl-czég a bécsi magánfogyasztás részére szánt lisztjét volt kénytelen a katonai igazgatásnak átadni s igy a magánfogyasztást el nem láthatta, mert a rendeletek tiltván a lisztnek maximális áron felüli értékesítését, ily értékesítés lehetősége bíróság által megítélhető igény alapjául el nem fogadható.