Kereskedelmi jog, 1917 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1917 / 1-2. szám - A mintaoltalmi jogra vonatkozó uj törvényjavaslatnak előadói tervezete

1—2. sz. Kereskedelmi Jog eseménynek. A Curiának ezen határozata következtében tehát mindazoknak a katonai szolgálatra behívott biztosítottaknak az elhunyta, a kik nem a harcztércn estek el, avagy nem az ott vagy a háborúval kapcsolatos hadimüve- 1 letek közben szerzett valamely betegség következtében haltak el, oly biztosított eseménynek tekintendő, a melynek bekövetkeztével a biztosító társaság a biztosítási összeget megfizetni köteles. Meg kell még emlékeznünk a kir. Curiának a toníina-bizíositás eseteiben követett legújabb gyakorlatáról. A Curia tudvalevőleg már hosszabb idő óta azt az álláspontot foglalta el ebben a kérdésben, hogy a nyeremény részesedés kikötésével létrejött biztosítási ügyletekben a biztosító társaság köteles mindazokat az adatokat szolgáltatni, a melyekből a biztosítottnak vagy kedvezményezettnek módjában van az őt megillető nyereményrészesedési jutalékot kiszámítani és hogy ha a biztosító ezeket az adatokat előterjesztette : ezzel szemben a biztosított köteles az adatok helytelenségét vagyis azt bizonyítani, hogy a nyereségrészesedés a kimutatottnál nagyobb összegben illeti meg. Egy ujabban eldöntött esetben azonban a kir. Curia már arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan esetben, amelyben a biztosító társaság a biztosítási ügylet megkötésekor kijelentette, hogy számítása szerint a tontinanyeremény egy bizonyos összeget fog kitenni, ; habár ez összegért szavatosságot nem vállalt, akkor a biztosító társaságnak áll kötelességében esetleg saját könyveivel kimutatni, hogy ez a nyereség a kijelentett összegnél kisebb összegre rug, mert ellenesetben és a mennyiben a megvizsgált könyvek alapján meg nem j állapitható, hogy a nyeremény milyen összeget tesz ki, a biztosító társaságnak az ügylet megkötésekor kijelentett összegben állapítandó meg a nyeremény és ily összegben köteles azt a biztosító a biztosítottnak vagy a kedvezményezettnek megfizetni. YA mintaoltalmi jogra vonatkozó uj törvényjavaslatnak előadói tervezete. Irta : dr. Schuszter Rudolf, a m. kir. szabadalmi tanács elnöke. A mintaoltalmi jogra vonatkozó törvényjavaslat előadói tervezete, mely a közelmúltban elkészült és rövid idő alatt nyilvánosság elé fog kerülni, már annyiban is fontos, hogy ezt a jogterületet ezidőszerínt nem törvény, hanem csak rendelet (107.709/907.) szabályozza, ugy, hogy tehát a hozandó törvény alkotmányjogi szempontból is jelentőséget nyer. A jelen rendelet, ha nem is kifejezetten, de tartalmából következtetve, az u. n. izlésminták szem előtt tartása mellett szabályozza ezt a joganyagot, azaz a jelen rendelet azon minták szabályozását foglalja magában, melyek az esztétikai érzékre hatni, az izlést fejleszteni vannak hivatva (pl. uj tapétaminta, uj csipkeminta stb.) Az u. n. használati minták ezidőszerínt nálunk szabályozva nincsenek, habár a jelen rendelet kiterjesztőleg némelykor ezekre is alkalmazást nyer, mig a használati mintáknak egy része szabadalmi oltalmat nyer, nagyrésze pedig oltalom nélkül marad. Hogy ez a jogállapot közgazdaság és iparfejlesztés szempontiából nem kívánatos, kétséget nem szenved, különösen, ha arra gondolunk, hogy ezek az u. n. használati minták az iparban mily fontos szerepet játszanak, értve ezalatt azokat, melyek az illető tárgy használhatóságát fokozni vannak hivatva, (pl. hely kíméléssel járó uj berendezésű bőrönd stb.) Az uj tervezet valamennyi mintára vonatkozó szabályokat foglalja magában, a kettéválasztást nem teszi meg, ami lehetetlen is, mert sok oly minta van, mely ugy ízlés, mint használati minta is. A tervezet ennélfogva a mintajogot egységesen szabályozza. Egy fontos eltérése a tervezetnek a jelen jogtól az, hogy a tervezet nem ismeri az u. n. titkos mintákat. A jelen jog szerint ugyanis a bejelentő kérheti, hogy az általa letett mintát bizonyos időig tartsák titokban. Ez a kívánság különösen a textil iparban gyakori és azon alapul, hogy a gyáros több mintát tesz le, nem tudja még, hogy melyik fog beválni a forgalomban és nehogy addig, amíg a forgalombahozatalt megkezdi, valamelyik konkurrense hasonló mintával megelőzze, kéri a titokbantartást. Habár lehetnek ily irányú jogos igények, a tervezet azokat eléggé fontosaknak nem tartja, hogy az iparfejlesztéssel ellentétben álló titokban tartást javasolhassa. Minden uj minta arra van hivatva, hogy belajstromozzák, nyilvánosságra hozzák, hogy azáttal buzditólag és fejlesztőleg hasson az iparra, ezért részesül oltalomban; de ha már titokban tart-