Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A csődön kivüli kényszeregyezség

30 dokolatlanná tenné. Igaz, hogy ezen előfeltétel esetében egyes existentiák, melyek önhibájukon kivül estek ily kényszerhelyzetbe, tönkre mennek, de sok visszaélésnek is eleje vétetik. Az egyezségi ajánlat a fizetés megszüntetés bejelentésével egyidejűleg volna megteendő, mert ebben az időpontban az adós vagyoni helyzetének ismerete mellett a felajánlható hányad tekintetében tájékozva van. A kényszeregyezségi hányadot, hogy az sem tulmagas, sem tulcsekély ne legyen, 25°/0ban gondolom megállapitandónak. 3. A kényszeregyezség intézménye kiterjesztendő kereskedőre és nem kereskedőre. A közérdek minden gazdasági existentiának fentartását kívánja meg, tehát minden egyén, akár kereskedő, akár nem kereskedő, részesítendő a törvény által nyújtott kedvezményben. De ezen általános szemponton felül a kényszeregyezségnek a nem kereskedőkre való kiterjesztését még a mostani gazdasági helyzet is kívánatossá teszi. Nem lehet ugyanis figyelmen kivül hagyni, hogy a gazdasági viszonyoknak rosszabbra fordulása esetében a súlyos helyzet nemcsak a kereskedőket, hanem — ha kisebb mértékben is — a nem kereskedőket is érzékenyen fogja sújtani és hogy ennélfogva a kényszeregyezség törvényes kedvezményében való részeltetésük elmaradhatatlanul szükséges. 4. Figyelmet érdemel annak a kérdésnek megoldása, hogy vájjon az egyezség elfogadásához a személyes többség megkivántassék-e ? Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy vannak üzletágak, melyeknél az adósnak kéthárom nagy követelésekkel érdekelt főhitelezője és sok kisebb, apró hitelezője van és nem ritka az az eset is, hogy néhány valódi nagy hitelező mellett sok, kisebb követelésekkel tényleg és valósággal érdekelt, valamint színlelt, csekély követeléseket érvényesítő hitelező jelentkezik, az ily esetekben pedig azután könnyen megeshetik, hogy a főhitelezők érdeke több, egészen jelentéktelen kis hitelező konoksága és magatartása folytán kijátszható volna. Én tehát azt hiszem, hogy az egyezség elfogadásához a személyes többség nem szükséges. Hanem igenis kívánatosnak tartanám, j hogy az egyezség elfogadásához a tőke követelések jelentékeny többsége kívántassák meg és hogy az egyezség a hitelezők által csak akkor tekintessék érvényesen elfogadottnak, ha az egyezséghez hozzájáruló hitelezők tőkeköveteléseinek legalább kétharmad részét elérik. Utóvégre döntőnek azt az érdekeltséget kell tekinteni, mely a hitelezői tőkekövetelések nagyságában és nem a hitelezők számában jut kifejezésre. A megkívánt többség megállapításánál természetesen a szavazásra jogosult hitelezők összes tőkekövetelései veendők számításba. Nem tartom helyesnek és indokoltnak azok nézetét, akik az adós rokonainak a szavazati jogból való feltétlen kizárását javasolják. Nem szabad elzárkóznunk az élet tapasztalatában gyökeredző azon kétségtelen tény elől, hogy ugy a kereskedőnél, mint a nemkereskedőnél az adósnak, különösen az önhibáján kivül szerencsétlen viszonyok folytán szorult anyagi helyzetbe jutott adósnak első kisegítői igen sok esetben a családtagok és pedig az adóshoz legközelebb álló rokonok, akik gyakran nagy anyagi áldozatok árán a rokont a bajból kisegíteni, az anyagi romlástól és tönkremenéstől megmenteni törekesznek. Nem volna tehát sem igazságos, sem méltányos az ily kisegitő rokonhitelezőktől megvonni azt a jogot, amelyet minden más hitelező gyakorolhat. 5. Alig lehet vitás, hogy az egyezség a biró állal kötelező hatálylyal ruházandó fel. Ebből pedig természetszerűleg következik, hogy a bírónak vizsgálat tárgyává kell tenni jóváhagyás előtt az egyezséget. Ez a vizsgálat arra korlátoztassék, hogy fenforognak-e az egyezség jóváhagyásához megkívánt előfeltételek (többség, hányad stb.), de ez a vizsgálat nem terjedhet ki az egyezség tartalmának bírálatára (kezesség, fizetési módozat stb.). A mint czélszerünek mutatkozik a biróságnak az egyezség jóváhagyására vagy annak megtagadására vonatkozó ingerencziája általánosságban, ép oly szükségtelen annak oly mértékben való kiterjesztése, mely esetleg magának az intézménynek válhatik ártalmára. 6. Megjegzzéseim befejezése előtt még egy érdekes és fontos kérdéssel akarok röviden foglalkozni. T. i. vájjon az adós az egyezség értelmében elengedett tartozása megtérítése alul végleg felszabaduljon vagy pedig hogy köteles legyen ezt az elengedett összeget utótag megfizetni? Tetszetősnek látszik az az érvelés, hogy ha az egyezség létesülése folytán az egyén gazdasági exisztencziája fentartatik és ez által a termelő és szerző képessége megmarad, akkor nem méltányos és nem igazságos az ily adóst