Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Az Ausztriával a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában kötött szerződés

22 Keresked a kut mellett elhaladó természetes ut volt; a balesetet emellett valószínűsítheti az is, hogy a bizonyítani szándékolt tényállítás szerint B. G. akkor éjjel borozgatott, tehát józan nem volt. Az, hogy előbb már valamikor kutbaugrott B G., nem zárja ki, hogy a jelen esetben mégis más módon halt meg. Az anyagi zavarok, eltekintve attól, hogy alperes ezekre nézve íontos sulylyal bírható momentumokat nem is kiván bizonyítani s az ellenkezőt felperes kész bizonyítani, valószínűsítő okot nem képeznek. A mi végül a biztosító ajánlatáról tett kívánságot illeti ez, éppen nem indokolja, hogy öngyilkosságot követett el, sőt az ellen képez het bizonyítékot, mert ha B. G. azt az ajánlatot azért kivánta egy évvel megelőző érvénynyel felruháztatni, hogy a biztosítást öngyilkosság esetére is érvényesítse, akkor a kívánság elutasításának természetes következménye éppen az lett volna, hogy B. G. a biztosítást meg sem köti, minthogy pedig megkötötte, ez a mellett szól, hogy nem akart öngyilkos lenni. Minthogy a kifejtettek szerint nincs kizárva, hogy B. G. más módon is meghalhatott, az öngyilkosság kétségtelenül bizonyítottnak nem jelentkezik és ezért a czélra nem vezető bizonyítás mellőzésével alperest a kereset értelmében marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: az első bíróság ítéletét helybenhagyja, azzal a részváltoztatással, hogy a) alperest a megítélt 6000 kor. tőke után 5°/o-os kamat fizetésére csak 1910. deczember 9-től számitandólag kötelezi és a felperest ezt megelőző időre érvényesített késedelmi kamatok iránti keresetével elutasítja. Indokok: Az elsőbirósági ítéletnek alperest a kereseti tőkében marasztaló rendelkezését, az abban idevonatkozóan felhozott indokok alapján és még azért is helybenhagyni kellett, mert közvetlenül a biztosított halála után, annak a kútba bejutása módjára és körülményeire nézve megtartott hatósági nyomozat sem hozott felszínre semmi határozott adatot arra nézve, hogy a biztosított öngyilkos lett volna. Ebben az irányban alperes sem tud közvetlen bizonyítékot szolgáltatni. Az általa javasolt bizonyítást pedig a kir. Ítélőtábla is czéltalannak találta oly körülményekre, melyekből valóságuk megállapítása esetén is legfeljebb a biztosított öngyilkossági szándékának valószínűségére, nem pedig magára az öngyilkosság tényére lehetne következtetni. így különösen, ha az alperes által javasolt szakértői meghallgatás arra az eredményre vezetne is, hogy a kútnak méreteire, a biztosított hullájának állapotára és helyzetére, valamint egyéb közvetett adatokra tekintettel, a biztosítottnak a kútba önszántából bejutása a valószínű, a vélemény sem zárhatná ki azt a felvetést, hogy a csendőrségi jelentés szerint is az egyik oldaelmi Jog 1—2. sz. Ián félig letört káváju kútba a biztosított akaratán kivül is bele eshetett. Már pedig helyes az elsőbiróság ítéletének az az indokolása, hogy a biztosítási összegre vonatkozó igényt a kötvényre irt általános feltételek 4 a) pontja értelmében megszűntnek csak az öngyilkosság véghezvitelének kétséget kizáró módon megállapítása alapján lehetne kimondani. Alperes a kamatokat kifejezetten nem kifogásolta ugyan, de az a védekezése, hogy a biztosított korának és halála okának igazolásáig fizetni nem tartozik, a késedelmi kamatok esedékessége elleni kifogást is magában foglalja. Ezért figyelemmel egyrészt arra, hogy a biztosított testvére az igazoló okmányokat, különösen az elhunyt keresztlevelét is az 1910. november 30-án kelt b) számú levél mellett alperesnek beküldte és utóbbi a B) alattiban emiitett kutatásai nyomán, a már 1910. november havában lefolyt hatósági nyomozat eredményét és a biztosított halálának okát addig megtudhatta, a K. T. 503. §. második bekezdése és a kötvényre irt általános feltételek 6. pontja értelmében a fizetés esedékességét az 5. számú levél valószínű vételétől számított 8 nappal kellett megállapítani. M kir. Curia a másodbiróság Ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyta. Üzemi baleset. n. Elemi erővel hajtőit mozgó gépek a munkásnak testi épségét állandóan veszélyeztetvén, az ezek által okozott károkért a munkaadók saját hibájukon kivül is felelősek A baleseti kártalanítás alapjául nem a kiskorút, még nem teljes munkaképességű sérültnek a balesetkor volt tényleges keresménye az irányadó, hanem az a keresményi többlet is figyelembe veendő, amelyet a baleset bekövetkezte nélkül utóbb elérhetett volna. (M. kir. Curia 4229/914 P. sz. — 1914. szept. 10 én.) A budapesti kir. törvényszék : Alperes köteles havi í:0 kor., összesen évi 600 kor. járadékot a felperesnek életfogytáig megfizetni stb. Indokok: Alperes szeszgyárában a malátazuzó fogaskerekei elkapták és összezúzták a zuzó mellett dolgozó felperes jobbkezét, aki ennek folytán a jobb kezének négy ujját s a kéz hátának felét elvesztette. A baleset oka sem az ellentétes tanúvallomásokból, sem a büntető iratokból nem állapitható meg s ez alapon a büntető bíróság B. J. gyári munkavezetőt a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmentette, mert nem tekinthető kizártnak, hogy a zuzó kerék nem a vádlott ténykedése, hanem a véletlen következtében mozdult meg. Felperes terhére sem állapitható meg a per adataiból a gondatlanság. Alperes gyára veszéllyel járó iparüzem lévén, alperes az 1893:XXVI1I. t.-cz. s ennek kapcsán kifejlődött joggyakorlat szerint, vétkességére való tekintet nélkül felelős a veszélyes