Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1-2. szám - Az Ausztriával a kölcsönös végrehajtási jogsegély tárgyában kötött szerződés

1—2, sz. Kereskedelmi Jog 15 közvetlenül az ob turpem causam létrejött üyglet következménye, mig az a része, mely a tiltott üzlettel sem közvetlen, sem pedig a jogczim tekintetében elválaszthatatlan kapcsolatban nincs, teljes jogi oltalomban részesül. A m. kir. Curia jogegységi tanácsának 2 számú büntető döntvénye, „Valamely váltónak és annak meghosszabbítására szolgáló ujabb váltónak ugyanazon személyek sérelmére történt meghamisítása a magánokirathamisitásnak folytatólag elkövetett egy bűntettét vagy pedig a Btk. 96. §-a szerint anyagi halmazatban léve több bűntettét állapítja e meg ?a (A döntvény alapjául szolgáltak a kir. Curíának 4249/B. 1912. és 6073 B. 1913. számú határozatai ) Határozat: Valamely váltónak és annak meghosszabbítására szolgáló ujabb váltónak ugyanazon személyek sérelmére történt meghamisítása a. magánokirathamisításnak folytatólag elkövetett egy bűntettét állapítja meg. Indokolás : A felvetett kérdésben a kir. Curia ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott. A 4249 B. 1912. számú ítélettel eldöntött esetben ugyanis, melyben megállapittatott, hogy vádlottak egy 1909. évi november hó 16-án hat havi lejárattal 500 koronáról kiállított váltót, valamint az ennek meghosszabbítására szolgáló, ugyancsak a fenti összegről és hat havi lejárattal kiállított két váltót ugyanazon két egyén forgatói névaláírásának azok beleegyezése nélkül való reávezetésével meghamisítván, a 3 váltót egy takarékpénztárnál leszámitoltütták : s melyben vádlottak mindkét alsófoku bíróság által a Btk. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1-ső pontja szerint büntetendő egyrendbeli magánokirathamisitás büntette miatt ítéltettek el, a kir. Curia vádlottak terhére a fenti §-ok alá eső háromrendbeli magánokirathamisitás bűntettét állapította meg é3 azok büntetését a Btk. 96. és 99. ^-ainak alkalmazásával szabta ki. Ellenben a 6073 B. 1913. számú ítélettel eldöntött esetben, melyben az vétetett megállapítottnak, hogy vádlott a hitelezőjének ennek irányában fennállott 547 korona tartozásának törlesztésére átadott váltó meghosszabbítására szolgáló, az 1908, évtől az 1910. évig terjedő időben különböző összegekről kiállított 7 váltó közül a legutóbb 191<\ évi május hó 25-én 300 és 100 koronáról kiállított, szintén a hitelezőnek átadott két váltót neje aláírásának annak tudta ós beleegyezése nélkül, sőt tilalma ellenére való reávezetésével meghamisította és neje kötelezettségének bizonyítására használta, s melyben vádlott az ellene nyolez rendbeli magánokirathamisitás büntette miatt emelt vád alól mindkét alsófoku bíróság által felmentetett, a kir. Curia vádlottat az emiitett két váltó meghamisítása ál'al e követett, a Btk. 401. §-ában meghatározott, a 403. §. 1-9Ő pontja szerint büntetendő egyrendbeli magánokirathamisitás bűntettében nyilvánította bűnösnek és emiatt büntette. A Btk. 401. §-a magánokirathamisitás közvetlen tárgyául a magánokiratot jelöli meg. A hamis magánokirat készítése, vaqy a valódinak meghamisítása magában véve még nem állapítja meg a bűncselekmény ténválladékát : ennek teljességéhez a hamis okiratnak bizonyításra való használata is szükséges. Általa elsősorban a megtévesztett és tényleg megkárosított hitelező vagyoni érdekei szenvednek sérelmet, de sértetteknek tekintendők a Bp. 13. §-a értelmében azok is, kik a váltón a hamis aláírások alapján mint váltókötelezettek szerepelnek, mert a bár csak látszólag fennálló kötelmi viszonyból kifolyóan reájuk is vagyoni kár hárulhat. Az okirathamisitás büntethetőségének jogalapja ugyanis elsősorban annak a vagyonjogokat sértő vagy veszélyeztető voltában keresendő, bár kétségtelen, hogy a hamis okiratnak bizonyítási eszközként való használata a jogviszonyok alakulásánál oly fontos szerepet játszó okiratok bizonyító erejébe vetett bizalmat is megingatni alkalmas és ekként a jogrend megtámadásának ez a módja a bűncselekményt a jogbiztonságra is veszélyesnek tünteti fel. A vagyoni érdek valamely váltónak és annak meghosszabbítására szolgáló váltónak ugyanazon személyek sérelmére történt meghamisítása esetében csak az első ízben hamisított váltó használata folytán szenved sérelmet, mert a további hamisítások által, ha ugyanazon személyekre vonatkoznak, sem a megtévesztett és tényleg megkárosított hitelezőnek, sem a hamisításban érdekeltek vagyoni helyzete nem változik ; a jogsértő eredmény tehát az összes hamisítási esetekben ugyanaz marad. Ennek a megállapításnak helyességét nem rontja le annak felismerése, hogy itt váltó képezvén a hamisítás tárgyát, a váltói kötelezettség a fennálló különleges váltójogi szabályok szerint tekintet nélkül az alapul szolgáló jogügyletre, magából a váltólevélből származik, s hogy ez a kötelezettség a váltó beváltásával megszűnik, uj váltó kiállításával és átadásával pedig uj váltói kötelezettség létesül ; mert a Btk. alkalmazása szempontjából a kötelezettség létezése vagy megszűnte iránti kérdés elbírálásánál nem a váltó sajátlagos természete, hanem az az annak alapjául szolgált jogviszony lényege és a kötelezettségnek abból leszármaztatott tényleges tényleges létezése vagy megszűnte az irányadó. A sértettek és a sértett jogszabálynak azonossága, valamint a jogsértő eredmény egysége az egyik szempont, mely több önálló hamisítási tettnek egy bűncselekménnyé egyesítését indokolja. A másik szempont a tettes akaratelhatározásának a jogsértő eredményre való vonatkozásából következtetett egysége. A tettes szándéka ugyanis minden egyes hami-