Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 7-8. szám - A csődelháritó kényszeregyezség intézményének jogi szerkezete és a bíróság jogkörének meghatározása. [5. r.]

7—8. sz. Kereskedelmi Jog 109 menetelének, de örömünkbe egy erős keserű csöpp is vegyül, midőn látjuk, hogy oly kiváló kereskedelmi jogász, a részvényjognak, a czégjognak oly kitűnő müvelője, mint Kitteké Győző, ott hagyja azt a teret, melyen oly sok a javitani való s amelyen tőle oly sokat vártak. Vigaszunk csak az lehet, hogy az eszmei javak, a szellemi tulajdonjog terén még több a reformálni való s hogy Nitsche neve nemsokára ott is azt fogja jelenteni, amit jelentett a hiteljog terén. sz. I. Nemzetközi jogsegély s a háború. Hogy a hágai nemzetközi egyezmény a világháború folytán önmagától minden különös deklarátió nélkül hatályát vesztette e, ebben a kérdésben még a vélemények eltérők. Biróságainknál ugylátszik hajlam van a háborúról a tárgyaló termekben még tudomást sem venni. Hogy mennyire nem zárkózhatik el az elmélet az élettől, a teóriától épen nem irtózó német bíróságok bizonyitják. A hágai egyezmény egyik részét képezi a perköltség biztosíték adásnak kérdése, vagyis azon kedvezmény, hogy az ezen szerződést aláiró államok polgárai egymás közötti perekben porköltséírbiztositó'< letételére nem kötelezhetők. Kérdés tárgyát képezte, hogy a hágai egyezménynek a perrendtartásra vonatkozó ezen intézkedései a világháború folytán hatályukat vesztették-e? A tényállás szerint egy Németországban lakó orosz polgár a hábora kitörése e'őtt a l erlini L:\ndesgericht előtt egy német állampolgárt provisióért perelt és marasztaló ítéletet kapott. Alperes az ítélet ellen felebbezéssel élt és a felebbezési tárgyaláson az érdemben való bocsájtkozás előtt, minthogy az már a háború kitörése után tartatott meg, perköltség biztosítékot követelt. A bíróság felperest biztosíték adásra kötelezte s miután a határnap leteltéig a biztosíték nem tétetett le, alperes a kereset visszautasítását követelte. A kérelemnek a felebbezési bíróság (Kammergericht) helyt adott a következő indokolással : A perköltség biztosíték adásának hiánya miatt emelt pergátló kifogás a felebbezési bíróság előtt is meg volt emelhető, mert a felperes az I. bíróság előtt tartott utolsó szóbeli tárgyaláskor még a hágai egyezmény folytán a biztosíték adásnak kötelezettsége alól mentesítve volt. A kifogás alapos, mivel felperes mint orosz állampolgár a német-orosz háború kitörése után biztosíték adásra kötelezhető. A jogsegély tárgyában kötött hágai egyezmény, mint a háborút viselő államok közötti minden egyezmény, amennyiben nem direkte a háború esetére köttettek, a háború kitörése folytán önmaguktól hatályát veszti (f. Liszt in Birkmeyers Encyklopiidie 2 Aufl. J. 1378.) Nem változtat ezen, hogy a hágai egyezmény a hivatalos lapban közzé lett téve és igy a német jogrendszer alkatrészét képezi. A kereskedelmi szerződések szintén megjelennek a hivatalos lapban, mégis a háború folytán azok megszűnte a birodalmi kormányzat részéről minden további nélkül tudomásul vétetett. Ép igy a hivatalos lapban közzé tett hágai egyezmény csak addig bir érvénnyel, mig a német birodalom területén népjogilag fentartatik. Erjnek megszűntével a jogsegély hatálya is megszűnt, anélkül, hogy ehhez külön megszüntetés volna szükséges. (Urt. des 6. Zivilsenat 6 U. 5890/14. 1915. jannár 8-án. Deutsche Jur. Zeitung 1915 évf. 5—6. sz.) Két curiai Ítélet. Mai számunkban két curiai ítéletet közlünk, melyek mindegyike különkülön megérdemli, hogy olvasóink figyelmét reá irányítsuk. Az egyik esetben (3565/914 P.) a Curia az áruhitelezés biztosítására adott váltók szempontjából fontos azon elvet mondta ki, hogy az ilyen, habár kitöltetlenül adott váltót, ha a vele garantált áruhitel kimerittetett, az adós vevőnek ujabban nyújtott áruhitel biztosítására felhasználni nem lehet. Ezen kérdés a kezes szempontjából bir elsőrangú fontossággal. A másik ítélet a jelen számunkban közölt czikkben (Prof. Oertmann) és a tőzsdebiróság ítéletében tárgyalt azon esettel függ össze, ha a szolgáltatás lehetetlenné válik. A tőzsdebiróság ugyanis egy malomégéssel kapcsolatos perben (1. a jelen számunkban közölt 4455/914 sz esetet) azon veszélyes elvet mondta ki, hogy ha a szolgáltatás az adósnak fel nem róható módon vált lehetetlenné, az adós nem esvén késedelembe, nem köteles semmit sem (sem kárt, sem gazdagodást) megtéríteni. Ez ellenkezik a tudomány alapvető elveivei (Zsögöd szerint az, hogy az alperesnek fel nem róható szolgáltatás esetén adósa a gazdagodást kiadni köteles, ép oly stringens folyománya az obligáczionális kapocsnak, mint az, hogy a vétkes fél kártérítést nyújtani köteles. Lásd Fejezetek kötelmi jogunk köréből, II. köt. 201. old,) A Curia most közölt 2738/1914. P. sz. ítéletében még jobban aláhúzta ezen elvet kimondván, hogy még az esetben is. ha a szolgáltatás felperes hibájából (tehát még ha nem is a szolgáltatni kötelezettnek fel nem róható módon) maradt el, alperes (a szolgáltatásra kötelezett fél) még ez esetben is beszámítani (tehát megtéríteni) köteles azt a költségösszeget, amit az által takarított meg, hogy a további teljesítés kötelezettsége alól ő is szabadult. (Ezen megtakarítás a Zsögöd által u. n. negatív residuum.) Ezt nem vette figyelembe a korábban hozott fenti számú tőzsdebirósági ítélet. sz. 1 A budapesti kir törvényszék tanácsvezetőinek 1915. inárczius hó 8 án megtartott értekezletén a következő elvi jelentő ségü kérdésekben történt megállapodás : 1. Könyvkivonat illetékesség alapjául szolgáló kere seti mellékletek. A Pp. 50. §-ának 3. bekezdése értelmében a bíróság az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát, — ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával nem ellenkeznek — csak az ellenfél ta-