Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 7-8. szám - A teljesítés lehetetlenségének tanához
91 de nem azonos surrogatum-principtumról.b) És hogy a megtakarított kiadások szószerint nem esnek a 281. §. alá, semmit sem bizonyít a további kérdés tekintetében, hogy vájjon ezen szabályok megfelelő analóg alkalmazása a mi esetünkre lehetséges és szükséges-e? Hogy egyáltalában törvényes szabályok analóg kiterjesztése helyt foghasson, az egy nem betürágó jogász előtt sem szorul többé bizonyításra. Csak először ki kell szabadítani magát a valamikor és gyakran használt tárgyalási módozattól, hogy az analógia alkalmazását és határait egyszerűen formál logikai szemponttól tegyük függővé. Az egyik esetnek megemlítése egy másik többé-kevésbbé rokon esetnek meg nem említése mellett a formál logika alapelvei szerint épugy jogosít az analógiára, mint az ellenkezőre (Argumentum a contrario). Vájjon az egyik, vagy pedig a másik jogosult-e, a ratio legis, a szabálynak alapul fekvő jogpolitikai vezérgondolat alapján dönthető el. Ezen vezérgondolat azonban a 281. §. surrogatum elmélet szerint, miként én lényegileg egybehangzóan Schultzzal (id. m.) vallom, a következőkben áll • az adós vagyoni helyzetében az az állapot állítandó vissza, amely lett volna, hogyha a teljesítés lehetetlenségét okozó esemény nem következett volna be. A véletlen lehetetlenülésből nem származnék semmi hátrány, de, — nem megtérítésre szorítkozva, — semmi előny sem, vagyis az adós köteles kiadni azt, amivel nem, vagy többé nem bírna, ha a szolgáltatás lehetséges maradt volna és ennek következtében kellően teljesítendő lett volna. Ez nem a jogtalan gazdagodásért való felelősségnek egy egyszerű esete;6) mert az adósnak „sine causa" történt jogtalan gazdagodásánál nincs szó surrogatumról, sem a biztosítási összegek megszerzéséről, sem a kö6) Lásd Zsögödnél is id. m. 199. old. „A residuum okozata a nemteljesitésnek a gazdagodási hypothenusával." (4/a. I. 144. és 204. old. 60/a.) „A végső ok mindenesetre a jogtalan gazdagodás." Mégsem szabad, kivált az obligaczionális szolgáltatások lehetetlenülése esetében azt mondani, hogy ez tehát egyszerűen condictío sine causa. A condictiók intézménye nem egyedüli megtestesülése a gazdagodási motívumnak. És tehát itt is a gazdagodás csupán tárgy- (és mérték-)beli megszabója (kerete) ugyanazon obligácziónak. Mondhatni igen, hogy gazdagodási követelés. — Szerk. 6j Lásd Zsögöd fenti idézetét. telezett vagyontárgy harmadik megrontójával szemben kártérítésre nincs az adósnak belsőleg indokolt igénye. De mindenesetre a surrogatum megszerzése részére gazdagodást jelent és szocziális szempontból igazságtalan, jogtalan volna, ha ő ugyanazon esemény mindkétféle hatását véve alapul, az egyiket, a hátrányosat, hitelezőjére hárítaná, a másikat, az előnyösét, a maga részére megtarthatná. A római jogi bölcsesség régi tantétele „Cuius est pertculum ejus et commodumíl ma is a surrogatum princípiumának alaptételét tükrözi vissza utolérhetetlen tökéletességben, még ha mint dogmatikus szabály félreérthető és igy ki nem elégítő volna is 7) így tehát az előttünk fekvő eset a vevő javára döntendő el. A ratio legis kívánja alkalmazását a surrogatum területére is, sőt ez már a jortiorl is érvénynyel kell, hogy bírjon. Ha már az eredeti szolgáltatás teljesítésére képtelen adósnak még az amazzal különben összefüggésben sem levő megtérítést is kiadni kell, amennyiben az annak helyébe lépett az ő vagyonában, annál inkább köteles kiadni azt, amit ő mint anyagot közvetlenül a teljesítésre kellett volna, hogy fordítson. Hiszen ha szolgáltatásra került volna a sor, ugy azzal együtt implicite ezen szolgáltatási anyagot is fel kellett volna használni, vagy vele együtt kiadni. Ha már most nem tud szolgáltatni, ugy nem szabad ily szolgáltatási anyagot megtartania; a gazdagodás, amit a 281. §. meg akar akadályozni, különben nem hatna kevésbbé, mint a surrogatum megszerzése mellett.8) Azután még egy különben mellékes és alapjában véve lényegtelen másik szempont is szegődik ehhez. A rizsőrlemény eladója az őrleménynyel együtt az ahhoz szükséges nyersanyagot is eladta. A vételi ügylet nem tisztán őrleményvétel, hanem u. n. szállítási vételi ügylet és igy a szállító kötelezve volt az elkötelezett gyártmány előállítására az ahhoz szükséges nyersanyagokból. A tüz már most mindenesetre lehetetlenné tette ezen előállítást. 7) Vagy mint Zsögöd id. m. 208. oldalán 63/b) meggyőzően mondja : „Éneikül az obligáczió koczkavetés lenne, ami pedig az adott esetekben nem intencziója az ügyletnek." — Szerk. 8) Lásd Zsögöd id. m. „Az a pénz, fáradság, vagy (legszembeötlőbben) a szolgáltatásra szánt (pl. épitési) anyag, ami az adósnak megmaradt, nem egyéb, mint szintén határa a lehetetlenülésnek s ezzel méltán korlátja a felszabadulásnak (210. old. 65/a.) — Szerk.