Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

86 jégverés után azonnal és igy korábban látta, mint a szakértők, a kár összegének kiszámításánál ott, ahol a felperes kevesebb kárt észlelt, mint a szakértők, a felperes által felszámított kisebb öszszeg volt alapul veendő. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. Váltó. 47. Az egyeztetés czimén és czéljaira adott összegek nem támadhatók meg. (M. kir. Curia 244/914. V. sz. — 1914. október 8-án.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla következő ítéletet hozott: Az elsőbirósági ítéletet, kiigazítva olykép, hogy azt a kir. törvényszék, mint rendes, nem pedig kereskedelmi bíróság hozta, a kir. Ítélőtábla megváltoztatja, felperes csődtömeget keresetével elutasítja. Indokok. Felperes csődtömeggondnok részéről a keresetben előadott s a per során mindvégig fentartott azt a tényállítást, hogy alperes a közadóstól a keresetben említett 1600 kor. összeget, több részletben 1911. évi június és illetve május hónapokban avégett kapta, hogy a hitelezőkkel kiegyezési tárgyalásokat végezzen, a kir. ítélőtábla is B. G. és K. M. tanuk vallomásával bebizonyitottnak tekinti s nem helyez súlyt A. Gy.-né, az alperes nejének az alperes előadását támogatni czélzó arra a vallomására, hogy a fentebb jelzett összeget a férje, egyúttal a közadós üzleti könyveinek vezetésétől naponta 4 — 5 órán át teljesített munkálatáért is kapta. A csőd-megtámadási keresetnek az 1881. XVII. t.-cz. 27. §-a 1—3. pontjaira fektetett tartalma szerint nincs kifejtve, hogy felperes a tárgyalt szerződéses jogügyletet magát minő alapon támadja meg s perirataiban is a suly azon van, hogy a csődhitelezők az 1600 kor.nak kifizetésével s e szerint ennek az összegnek elvonásával vannak kétségtelenül megkárosítva. Az ekként érvényesített megtámadási keresetnek helytállósága kérdésében tehát a fentebb megállapított tényállás alapján kell dönteni. E szerint nevezetesen felperesnek saját előadása szerint pedig közadós az alperessel munkaszerződés czimén megállapodva, alperes a hitelezőkkel való kiegyezés követitésére vállalkozott és e czélra az e körül való költségére és fáradozásáért kapta az 1600 K.-t. Még pedig az utolsó részletet, 1200 K.-t is, amely felperes szerint 1911. június 1-én volt fizetve, a B. G és K. M. tanuk vallomásából kétségtelenül is megállapithatólag a „honorár" szerződésként említett okirat kiállítása napjára az abban az egyezkedésre nézve pontozatokban is körülirt megállapodáskor előre és egyidejűleg kifizetve, vagyis előlegül kapta. E tényállás mellett azonban a közadósnak a fizetést egyidejűleg teljesítő jogcselekménye sikeresen meg nem támadható. Ugyanis alperes ezek szerint a közadóssal való viszonyában hitelezővé nem vált, a kinek fennálló követelésére nézve a felhívott csődtörvény 27. §-ának 2—3. pontjai a kielégítés elfogadását aként korlátozzák, hogy a csődhitelezők kárával történő kielégítés helyett csupán a csődvagyonból igényelhető aránylagos kielégítésre utasítják, mert ehez az kívántatnék meg, hogy közadós az általa elfogadott szolgálatáért az ellenszolgáltatást, t. i. a fizetést későbbre ígérje, vagyis hogy a másik fél azt hitelezze. Ennek hiányában azonban a közadósnak az a jogcselekménye, hogy az alperesnek az általa elvállalt egyeztetési munkára, illetve annak költségére 1600 K.-t előlegül adott át, nem oly fizetésnek teljesítése, amely 27. §-nak 2. vagy 3. pontja alá esik. Oly adatot pedi^ felperes fel nem hozott, mely szerint a 27. §-nak 1. pontja volna alkalmazható. (Lásd a kir. Curia 206/910 v. sz. a. határozatát). M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. 48. Az elfogadóval kötött az az egyezség, hogy a váltó a jövőben keletkező tartozások fedezetére is szolgál, a kibocsátóra s a forgatókra nem terjed ki. (M. kir. Curia 156/V. 1914. sz. — 1914. nov. 3.) A szatmárnémeti kir. törvényszék, mint váltóbiróság: Az illetékességi kifogás elutasíttátik. Érdemben az 1912. augusztus hó 8-ik napján 18.808. V. szám alatt kibocsátott sommás végzés hatályában részben fentartatik s a Sz.-on 1912. évi július hó 31. napján 1500 koronáról kiállított váltó elfogadója, kibocsátója és forgatója végrehajtás terhével köteleztetnek, hogy a leszállított kereset értelmében 1289 korona 29 fillér tőkét stb. felperesnek három nap alatt fizessenek meg. Indokok: Alpereseknek a bírói helyi illetékesség ellen tett kifogása figyelembevehető nem volt, mert a kereseti váltón fizetési hely gyanánt Sz. van megjelölve és igy a Váltó-eljárás 6. §-a értelmében ez a törvényszék illetékességgel bir. Az a körülmény, hogy a váltó telepítése utólag alperesek beleegyezése nélkül eszközöltetett, mint az alperes anyagi váltó jogrendelkezései szerint elbírálandó ténykérdés, az ügy érdemére tartozik. Érdemben alperesek azon az alapon kérték a sommás végzés hatályon kivül helyezését, hogy a kereseti váltó az R. L. D. alperes által felperestől vásárolt rézgálicz vételárának fedezetéül szolgált, a rézgálicz vételárát pedig R. L. D. kifizette. Ezt a kifogást a bíróság alperesnek nem Ítélte.