Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A czégbiróság felügyelő joga és kötelessége ...

3. sz megfelelő határidőt kért volna, banem N) a. levelében a szerződés teljesítését határozottan megtagadta; minthogy továbbá alperesnek azok a kifogásai, a melyek alapján a szerződós teljesítését megtagadta, a fentiek szerint alaptalanoknak bizonyultak : alperes kártóritési kötelezettségét meg kellett állapítani s ehhez képest az elsőbirósági Ítéletnek a keresetre vonatkozó részét megváltoztatni s az elsőbiróságot a kár mennyisége kérdésében ujabb határozat hozatalra kellett utasítani. M. kir. Curia: A másodbiróságítéletét helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni felhívott és felhozott indokai alapján és a felebbezésre való tekintettel meg azért, mert a C) a. csatolt megrendelési jegy tanúsága szerint az alperes a megrendelt áru nagy részét már 1910. év decz. havában és az áru másik részét 1911. ápr. és máj. havában tartozott volna szállítani, vagyis egyik részét akkor, amikor beismerése szerint ínég bérharcz (sztrájk) nem volt s igy az alperes a bórharczra, mint erőhatalomra sikeresen már ebből az okból sem hivatkozhatik és pedig annál kevésbé, mert az alperesnek, ha kellő gondossággal jár el, az ugyancsak 1911. év tavaszán szállitandónak elvállalt többi áru elkészítését foganatba kellett volna venni oly időben, hogy az a meghatározott időre elszállítható is legyen ós igy minthogy szerinte a bérharcz csupán 1911. tavaszán kezdődött, az ideig az árut kellő gondosság mellett elkészíthette volna és mert különben is az erőhatalom mentesítő oknak csak akkor fogadható el, ha az erőhatalom a kellő gondosság mellett elháríthatatlan, azt pedig az alperes a felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy alkalmas munkásokat hol, miként keresett és hogy azok megszerezhetők egyáltalán nem voltak. Tüzkárbiztositás. 36. A második évi dij nem fizetése folytán a biztosítás akkor is hatályát veszíti, ha a biztosító nem hívta fel a biztosítottat a hátralékos díj fizetésére. Külön megállapodás vagy elözö szokás hiányában ily kötelezettség a biztositót nem terheli. (M. kir. Curia 197/913. V. sz. — 1913. nov. 26.) A budapesti kir. keresk. ós váltótörvényszók, mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Nem vitás az, hogy a kereset alapjául szolgáló tüzeset a felek közt létrejött biztosítási szerződés hatályba léptét követő második évben következett be 1909. augusztus 11-én. Az nem volt vitás, hogy ezen Il-ik évre szóló biztosítási dij a tűz bekövetkeztét megelőzően már 1909. év június hó 19-én lett volna fizetendő, azonban mindeddig meg nem fizettetett. 59 A biztosítási szerződésnek a K. T. 485. §. 4. pontja értelmében ezen mulasztás folytán önmagától bekövetkezett megszűnésével szemben felperes annak érvényét az által látja ós vitatja fenállónak, hogy a második évre járó dijat alperes neki hitelezte akként, hogy annak összegét folyó számlán terhére irta. Eltekintve azonban attól, hogy alperes tagadásával szemben felperes mivel sem bizonyította, miszerint ez a megterhelés csakugyan megtörtónt, mert a C, D., E. alatt nyilvánvalóan az azok keltekor még elismerten ki nem fizetett első évi díjra vonatkoznak s nem az akkor még esedékes második évi díjra, ha ez a megterhelés tényleg bekövetkezett volna is, alperes ezen egyoldalú ténye a biztosítási szerződés hatályban maradására nem alkalmas, mert felperes nem is állította, hogy a bizt. szorződésnek a második évben is hatályban tartására irányuló szándékának kifejezéséül a második évi dij ilyetén hitelezését, avagy ennek egyáltalában hitelezését alperestől csak kérte volna is avagy, hogy utólag annak ily módon való hitelezéséhez hozzájárulva, ezen megterhelés jogos voltát kifejezetten elismerte volna, enélkül pedig felperesnek a folyó számlán való megterhelése egymagában még nem tanúsítja azt, hogy a bizt. szerződése a további Il-ik évben is hatályban kívánta volna tartani, nem pedig annál inkább sem, mert felperes még az első évi diját sem akarta megfizetni annyira, hogy az erre irányuló perben elmarasztalása ellen védekezett, ekként tehát felperes mit sem tevén arra nézve, hogy a bizt. szerződós további fentartására irányuló szándókát alperesnek tudomására hozza, ha a folyó számlán való megterhelése alperes hitelezői szándéka nyilvánításának volna is minősíthető, ezen egyoldalú ténye, szemben a K. T. 485. §. 4. pontjában foglaltakkal, a szerződés hatályban tartására nem alkalmas. Az a körülmény, hogy alperes nem hívta fel felperest a második évi dij befizetésére, felperes késedelmét nem menti, mert külön megállapodás, esetleg megelőző szokás hiányában alperesnek ez nem is volt kötelessége, azt pedig felperes nem is állította, hogy a szerződés értelmében alperesnek őt fel kellett volna hívnia fizetésre, avagy hogy azelőtt is hervuló összeköttetésben állván, köztük hervuló szokás fejlődött volna ki. A fent kifejtettekből következik, hogy a H. a. blankettának még akkor sem lett volna jelentősége, ha annak alperestől való származása ennek tagadásával szemben bizonyítást nyert volna is. Felperes hallgatása, illetve dij nem fizetése folytán tehát a bizt. szerződés a K. T. 485. §. 4. pontja értelmében már korábban megszűnvén, az ezt követő időben őt ért kárának megtérítését alperestől nem igényelheti, miért is az erre irányuló keresetével őt el kellett utasítani. Kereskedelmi Jog