Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Törvényjavaslat a váltóról

illető személy üzlethelyiségében vagy lakásán foga­natosított cselekményt kellő helyen teljesítettnek kell tekinteni abban az esetben is, ha a váltón az összeépült községek közül egy másik van teljesítés helyéül megjelölve. Hogy mely községeket kell összeépülteknek tekinteni, a belügyminiszter, Horvát-Szlavonorszá­-gokban a bán rendelettel állapítja meg. III. FEJEZET. Az óvásról. 87. §. Váltóóvást közjegyző, váltójegyző vagy járásbíróság vehet fel. A közjegyző óvást vehet fel azon a területen, amelyre hatásköre a közjegyzőkről szóló törvény szerint kiterjed. A járásbíróság óvást vehet fel saját területén és a szomszédos járásbíróságok területén. Oly já­rásbíróság, amelynek székhelye közjegyzői szék­hely, óvást csakis azokban az esetekben vehet fel, amelyekben az erre vonatkozó törvények szerint közjegyző helyett eljárhat. Óvást nemcsak a járás­bíróság birája, hanem fogalmazó személyzetének tagja is vehet fel. A váltójegyzőket a gyakorló ügyvédek közül az igazságügyminiszter, Horvát-Szlavonországokban a bán nevezi ki. Ugyanők jelölik ki a váltójegyző működésének területét, ezt azonban közjegyzői szék­helyen nem terjeszthetik ki. A váltójegyző műkö­désének jogosultsága megszűnik, mihelyt lakóhelyén utóbb kinevezett közjegyző megkezdi működését. A váltójegyzőkre vonatkozó részletes szabályokat egyébként az igazságügyminiszter, Horvát-Szlavon­országokban a bán rendelettel állapítja meg. Főnökének vagyoni felelőssége mellett a köz­jegyzőt közjegyzőhelyettes és közjegyzőjelölt, a vál­tójegyzőt pedig ügyvédhelyettes helyettesitheti. A kereskedelemügyi miniszter elrendelheti, hogy a rendeletében megállapított korlátokon belül és módozatok mellett a m. kir. pósta is vehessen fel óvást. 88. §. A váltóbirtokos megkeresésére az óva­toló személy a 86. §-ban megjelölt helyiségben meg­jelenik és a váltóbirtokos követelésének teljesíté­sére a váltó szerint erre hivatott és a helyszínén talált személyt a váltónak — ha pedig a váltó má­solatát óvatolja, a másolatnak — felmutatása mel­lett felszólítja. Ezt az eljárást délelőtt kilencz óra és délután hét óra között kell foganatosítani. A fel­szólítottnak kifejezett beleegyezésével azonban ez az eljárás a napnak más szakában is foganatosítható. Ha az óvatoló személy a váltó nyelvét nem érti, a váltóbirtokos neki az eljárás megkezdóse előtt a váltón kívül annak magyar, Horvát-Szlavonor­szágokban pedig bélyegmentesen hitelesített horvát fordítását adja át. Ha az óvatoló személy a felkeresendő üzleti helyiséget vagy lakást nem ismeri és ez a váltón sincs feltüntetve, vagy ha a váltón kitett helyen nem találta, hollétéről a helybeli bejelentő hivatal­nál vagy a rendőri hatóságnál és ennek hiányában a községi elöljáróságnál tudakozódik és siker eseté­ben az óvási eljárást ugyanabban vagy az ezzel összeépült községben (86. §.) a vele közölt helyen foganatosítja. Aki a váltót a váltóbirtokos nevében az óva­toló személynek óvatolás végett átadja, azt az óva­toló személy megkeresésére és az óvatolt váltó visszavételére a váltóbirtokos által meghatalmazott­nak kell tekinteni. A felszólítandó személyt, ha üzlete van, az óvási eljárásban képviselheti a helyszinén talált bármely czégvezetője, kereskedelmi meghatalmazottja, könyv­vivője, pénztárosa, társaságot pedig a nevezetteken kivül a társaságnak bármely beltagja, igazgatósági tagja és felszámolója is. Az óvatoló személy, ha a felszólítandó személyt otthon nem találja, vagy ha otthon van is, a fel­szólítást hozzá nem intézheti, az eljárást újból meg­kísérelni nem köteles. 89. §. Az óvatoló személy eljárásának eredmé­nyéről óvást állit ki. Az óvásnak tartalmaznia kell: 1. az óvatolt váltónak — váltómásolat óvatolá­sánál e másolatnak — és minden rajta levő váltó­nyilatkozatnak, kikötésnek vagy megjegyzésnek má­solatát ; 2. a megkereső váltóbirtokos ós a felszólítandó személy nevét; 3. annak tanúsítását, hogy a felszólitott sze­mély az óvásban megjelölt szolgáltatást nem telje­sítette, vagy hogy az óvatoló személy a felszólítandó személyhez a felszólítást nem intézhette ; 4. a helyet, ahol —, valamint az évet, hóna­pot és napot, amikor az óvatoló személy a felszó­lítást intézte vagy azt megkísérelte ; 5. az eljárt óvatoló személynek aláirását, a meg­keresett óvatoló személynek hivatalos pecsétjével. A 2. bekezdés 1. pontja esetében a váltónak vagy másolatának azt a részét, amelyet az óvatoló személy elolvasni nem tud, az óvásban olvashatat­lanként kell megjelölni. A 88. § 2. bekezdésének esetében a váltó eredeti részének másolása helyett a hiteles fordítás másolható. A 2. bekezdés 4. pontja helyett elég az óvás keltezésének megfelelő adataira hivatkozni. 90. §. Az óvatoló személy az óvást keltezi, sor­számmal ellátja és az óvásban a helyiséget, ahol —, ós az órát, amikor a felszólítást telj esitette vagy megkísérelte — az utóbbi esetben a meghiúsulás okával — megjelöli. Ha a felszólította szolgáltatás nem teljesítésének okát adja vagy ha az intézvé­nyezett a 23. §. 2. bekezdésében emiitett kívánság­nak ad kifejezést, vagy ha a felszólitott személy az

Next

/
Thumbnails
Contents