Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - A háboru nemzetközi magánjogi kihatásai

368 Kereskedelmi Jog 23—24. sz. hetett kívánni a felperestől, azóta pedig Európa álfamai a szigetország kivételével megállapodtak egymással abban, hogy a külföldi felperestől biztosítékot követelni nem szabad. (1899 : XIII.) Továbbá bennünket Európa öszszes államaival kereskedelmi szerződések, részint tarifások, részint a legtöbb kedvezményeket tartalmazók fűznek össze, amelyekben mindben ki van mondva, hogy a külföldi polgár és társaság nálunk szabadon űzheti iparát, érvényesítheti jogait bíróság előtt. Már most a nemzetközi jognak egyik tétele, hogy a háború kitörése a nemzetközi szerződéseket kiemeli hatályukból, kivéve azokat, amelyek mint a hágai hadiegyezmények, épen a háború esetére köttettek. Nálunk megjelent egy miniszteri rendelet, is, amely kimondta, hogy az ellenséges külfölddel fennálló kereskedelmi szerződések nem respektálandók, bár a konklúziót a vámkezelés irányában vonta le. Ilyen körülmények között az ellenséges külföldinek felperesi felléphetési joga nem alapitható többé a czivilizált világ általános felfogására, annál kevésbé, mert az angol közönséges magánjog szerint a háború tartama alatt az ellenséges külföldi angol biróság előtt fel nem léphet és mert az angol és franczia kormányok által a mi alattvalóink magánjogaival szemben tanúsított magatartás folytán eltekintve a kereskedelmi szerződések megszüntetésétől is, nem lehet azt mondani, hogy alattvalóink magánjogai oly mértékben respektáltatnak, hogy mi ennek megfelelően az ellenséges külföldi számára a keieshetőséget minden további nélkül biztosítottnak tekintsük. Mint tudjuk, csak a külföldi ítéletek elismerése és azok végrehajthatósága képez olyan matériát, amely törvényeinkben tárgyaltatott. Törvényeink csak ebben a tekintetben ismerik a viszonosság kérdését, holott ma nem erről, hanem ennél többről van szó. Az a körülmény, hogy a moratóriumi rendeletekben külföldi államok polgárairól is történik említés, és ki van mondva (III. rendelet 27. szakasz), hogy külföldi államok polgárainak vagy lakosainak követeléseire vagy tartozásaira a viszonosság korlátain belül a mi moratóriumunk alkalmazható, nem válaszol a kérdésre. Először azért nem, mert általában csak külföldi, nem pedig ellenséges külföldi állampolgárokról van szó, másodszor azért, mert a kérdéses rendelkezés már feltételezi, hogy a külföldi polgárnak van kereshetősége, mi pedig épen azt a kérdést taglaljuk, van e a külföldi ellenséges polgárnak felléphetési joga, számithat-e birói jogsegélyre. Erre a kérdésre a biró nem adhat választ. Ezt a kérdést a Pp. 414. szakaszának analógiájára ugy kell megoldani, hogy a biró kérdezze meg a minisztert, a miniszter pedig csak akkor adjon igenlő választ, ha biztos tudomása van arról, hogy az ellenséges külföldön állampolgáraink felperesként felléphetése elé akadályokat nem gördítenek. Az már aztán érdemi kérdés lesz, hogy az ellenséges külföldi nem-e érvényesit olyan követelést, amely a fizetési tilalom alá esik. Ez a kibocsátott fizetési tilalmakhoz képest lesz megítélendő, és esetleg felperes ez okon elutasítandó. Megelőzőleg még vizsgálandó lesz a kérdés, nem-e kell a felperesnek biztosítékot tennie, mert a háború kiemeli hatályukból a nemzetközi szerződéseket, tehát az 1899. évi XIII. törvényczikkbe iktatott perjogi egyezményt is. Felesleges arra utalni, hogy az ellenséges államok közti kölcsönös végrehajtási jogsegély háború alatt nem képzelhető. A háború kitörését megelőzően beérkezett ellenséges külföldi javára szóló külföldi ítélet a háború alatt szintén nem hajtható végre. Ha az ítélet végrehajtása a háború kitörése előtt már nálunk elrendeltetett, a végrehajtás nem folytatható, különös tekintettel a fizetési tilalomra is. A 19.400/1914. számú igazságügyi miniszteri rendelet 15., 16. §-ai természetesen nem vonatkoznak ellenséges külföldi bíróságoktól jövő ítéletekre. Azoknak czélja csak az, hogy a barátságos vagy semleges külföld részéről beérkező megkeresések teljesítésénél a magyar adós a magyar moratóriumba ütközőleg súlyosabban ne terheltessék. Szemlénkben szűkre szabott vázlatát adtuk a háború nemzetközi magánjogi kihatásainak. Felsorolásunk bizonyára nem teljes. A háború a jogi problémáknak sokadalmát veti felszínre, amelyeknek teljes feloldása még soká fogja foglalkoztatni jogtermelő és jogszolgáltató tényezőinket. Különösen a nemzetközi magánjog terén, számtalan kérdés vetődik fel állandóan ugy. hogy meggyőződésem szerint a háború e tekintetben minálunk nagyon termékenyítőleg fog hatni.