Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

21-22. sz. Kereskedelmi Jog 353 206. A váltójogi elévülés kifogását sikerrel nem vitathatja az alperes, ha az eljárás azon hibás birói intézkedés folytán szünetelt, amelylyel a váltób rtokos az állítólag szabályszerütlenül kézbesített keresetnek újból való beadására utasíttatott. (M. kir. Curia 629/V. 1914. sz. — 1914. szeptember 2-án.) M. kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletéi megváltoztatja, kimondja, hogy a kereseti követelés K. T. alperessel szemben nem érvényesíthető és az elsőbiróságot utasítja, hogy a per egyéb kérdéseire a jelen felebbezés költségeinek viselésére is kiterjedő határozatot hozzon. Indokok: A 8105/1911. sz. sommás végzés a vétiv szerint K. T. alperesnek 1911. okt. 30-án kifüggesztés utján kézbesittetett. Az alperes a kifüggesztéstől számított 3 nap alatt sem adott be kifogást. Az alperes igazolási kérelme folytán az elsőbiróság a 227/1912. sz. a. hozott végzéssel kimondta, hogy a kifüggesztés szabálytalan volt és ez alapon az igazoló kérelemnek helyt adva, elrendelte, hogy a sommás végzés alperesnek szabályszerűen kézbesittessék. Ugyané végzésben az elsőbiróság az alperesnek a kifogások beadására a sommás végzés vételétől számított 3 napot engedélyezett és felhívta felperest, hogy a sommás váltókeresetet uj kézbesítés végett egy példányban újból adja be. Az elsőbiróságnak ez az intézkedése eltért a V. Elj. 41. §-ától, mert e §. értelmében az elsőbiróságnak az igazolás megadása mellett az igazolást megadó végzés kézbesítésétől számitolt 3 napi határidőt kellett volna a kifogások beadására kitűznie és nem kellett volna felperest a váltókereset uj példányának beadására felhívnia. Annyival kevésbé kellett volna ezt tenni, mert az alperes az igazolás iránti kérelemben maga is csak a V. Elj. 41. §-ának alkalmazását kérte, nem pedig azt, hogy a felperes uj kereseti példány'bemutatására hivassék fel, amiből következik, hogy az első alkalommal beadott kereseti példány az alperesnek kezéhez jutott. A felperes az uj kereseti példány beadása iránti felhívásnak nem nyomban, hanem csak 1913. márcz. 4 én tett eleget s az újból beadott kereseti példány 1913. márczius 8-án kézbesittetett az alperesnek. Az alperes az elévülés kifogását tette s ezt arra alapította, hogy a keresetnek 1911. okt. 30 án történt kifüggesztése szabálytalan lévén, az kézbesítésnek nem tekinthető, 1913. márczius 8-ig pedig az 1911. okt. 18-án lejárt kereseti váltó az alperessel, mint kibocsátóval szemben elévült, továbbá arra, hogy a legrosszabb eselben az elévülés az igazolást megadó elsőbirósági végzésben foglalt felhívás kézbesítésétől újból kezdődött, a felperes pedig az uj kereseti példányt innen számítva 3 hónapon tul adta be. Ez az álláspont alaptalan. Az elsőbiróság az igazolást megadó végzés indokolásában kimondta ugyan, hogy a keresetnek 1911. okt. 30-án történt kifüggesztése szabálytalan volt amiatt, mert az alperes a kifüggesztés idején nem tartózkodott lakóhelyén; azonban ez a kimondás s az erre alapított határozat, amelylyel a felperes az igazolás megadása tekintetében az 1881. évi LIX. t.-cz. 66. §-a értelmében, az uj kereseti példány beadására vonatkozó felhívás tekintetében pedig az 1881. évi LIX. t.-cz. 52. §-a értelmében jogorvoslattal meg nem támadtatott, csak az igazolás megadása kérdésében vált jogerőssé és nem zárja el a per érdemében az elsőbiróságot annak vizsgálatától, hogy a kifüggesztés szabályszerű volt e? A kifüggesztés pedig szabályszerű volt, mert a Prtás 265. §-ának megfelelt és mert nem helyes az elsőbiróságnak az igazolást megadó részében elfoglalt az az álláspontja, hogy a kifüggesztés szabályszerűségéhez az is szükséges, hogy az alperes a kifüggesztés idejében a lakóhelyén tartózkodjék. Az elsőbiróságnak a kifüggesztés kérdésében elfoglalt helytelen álláspontjával függött össze a V. Elj. 41. § ával ellenkező az az álláspontja, hogy a felperest uj kereseti példány beadására hivta fel, de ennek a helytelen bírói intézkedésnek nem lehet azt a következményt tulajdonítani, hogy a felhívás kézbesítésétől a váltókereset elévülése újból kezdődjék. Csőd. 207. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelébe tartozó szövetkezet saját tagjával szemben fennálló követelésével szemben kielégítési elsőbbség csak oly követelésre gyakorolható, melyre a hitelezőt közvetlenül törvényen ahpuló elsőbbség illeti meg, amilyen a bérbe- vagy haszonbérbadót illető törvényes zálogjog, a váltó és kereskedelmi törvény szerint bizonyos dolgokra gyakorolható zálogjoggal biztosított követelés, nem pedig a szerződés vagy végrehajtás utján szerzett zálogjog, A szövetkezet követelése a közadós ingó vagyonából a csődtömegnek a Cs. T. 47. §-a értelmében ezt a vagyont terhelő tartozásai és e vagyonra közvetlenül törvényen alapuló elsőbbséggel biró hitelezők követelései után következő sorrendben, a Cs. T. 55. §-a szerint külön kielégítésre jogosított hitelezőket, csakúgy mint a tulajdonképeni csödhitelezöket megelőzően elégítendő ki. (M. kir. Curia 2011/P. 1914. sz. — 1914. szeptember 1-én.) azonos 4680/1912. szám. A lugosi kir. törvényszék: A kir. törvényszék megállapítja, hogy a felperesnek 2400 K tőke s ennek 1912. aug. 10-től számított 7°/o kamataiból álló s valódinak elismert követelése K. I. közadós ingóvagyonából a Cs. T. 47— 58. §§-ban felsorolt követelések után. de a 60. §-ban felsorolt hitelezőket megelőző sorban elégítendő ki. Indokolás: Nem vitás a felek között, hogy K. I. közadós a felperesi hitelszövetke-