Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Gazdasági lehetetlenülés

338 szerződő fél részeltethető legyen, egyaránt elvetik a gazdasági lehetetlenülésnek a jogi értelemben vett lehetetlenüléssel való egyenértékűségét. Amit pedig helyébe állítanak, az szép és megszívlelendő lehet a jog fejlesztésének irányítására, alkalmas igazolását képezheti egy választott bírósági Ítéletnek is, de nem nyújt semmiféle szilárd bázist a szakbírónak, aki a fennálló tételes jog szerint köteles ítélni. Lényegileg mindkét czikk felfogása azonos, mert mindkét czikk szerint a teljesítésnek megnehezülése, még ha aránytalan áldozatokat ró is az adósra, még nem lehetetlenülés, mert az adós a szerződés betartására áldozatok árán is köteles. Mindketten azonban a kötelem modern úgynevezett erőkifejtési elméletének (Kraftanstrengungstheorie) alapján állanak, mely szerint az adós a szolgáltatás kötelezésével nem bizonyos eredmény szolgáltatására kötelezi magát, hanem csak arra, hogy a szerződés czéljának elérésére oly mérvű erőkifejtést fog tenni, a milyet a forgalmi méltányosság szerint tőle általában követelni lehet. Ez alapon Szladits szerint, ha előreláthatlan események folytán, melyek az adós egész üzemét érintik, a kötelem teljesítése annyira megnehezül, hogy az annak elérésére szükséges erőkifejtés és áldozat oly nagy, hogy azt a forgalmi tisztesség szabályai szerint az adóstól megkövetelni nem lehet, illetve, hogy az ily mérvű erőkifejtés és áldozat megkövetelése a hitelező részéről vétség a forgalmi tisztesség ellen: akkor az adós nem mentesül ugyan lehetetlenülés czimén teljesen, azonban a kötelem a forgalmi tisztesség elvei, a Treu und Glaube szerint módosul. E módosulás mérvére Szladits positiv szabályokat nem ad, csak azt jelzi, hogy az adós a szerződés betartásáért csak annyiban fog felelni, amennyiben azt a Treu und Glaube megkívánja; igy pl., ha a háború előtt, meghatározott árért fajlagos áruk szállítására kötelezte magát, amelyeknek az ára a háború folytán rendkívül magasra emelkedett, nem lesz köteles természetben szállítani, hanem csak kártérítést fog fizetni, még pedig csak azon áremelkedés szerint, mely már a háború előtt előállott; vagyis az adós csak azért a szerződési érdekért fog felelni, melyet a rendkívüli eredmények nem érintettek. Viszont az, aki a háború előtt szerződésben mint vevő vállalt kötelezettséget oly árukra nézve, melyeket a háború miatt nem, vagy csak nagy vesz21—22. az. teséggel tud eladni, az eset körülményei szerint haladékot, árleengedést vagy az átveendő mennyiség korlátozását fogja követelhetni. Látnivaló, hogy ez az elmélet a szakbírónak nagyon kevés megfogható szilárd alapot nyújt és beismeri maga Szladits czikkében, hogy az elmélet oly igényekkel lép a biró elé, melyeknek a perrendtartás szoros korlátai közt és tárgyaló szobája szük terén meg nem felelhet. Szerinte minden egyes esetben az összes körülmények, a felek üzemi és gazdasági viszonyai veendők figyelembe. Alapelvül ugyanazt tűzi ki, amit a tőzsdebiróság ismert határozata: nem szabad megengedni azt, hogy az egyik fél a másik kárára a rendkívüli körülményekből méltánytalan gazdagodást szerezzen. A bírónak tehát, mint Szladits kifejezetten hangsúlyozza, az egész világpiaezot ép annyira kellene ismernie, mint mindkét fél egész gazdasági helyzetét, amire „szakbiróság nem, hanem csak kereskedelmi választott bíróság képes " Választott bíróság elé azonban szerény nézetünk szerint — tőzsdei ügyleteket kivéve, — csak azok a szerződő felek fognak menni, akik eleve hajlandók az ügyet a méltányosság szabályai szerint elintézni, akik tehát nagyrészt egymás között is könnyen megegyezhetnek. A perek túlnyomó része ép abból az okból fog fölmerülni, hogy az egyik fél makacsul ragaszkodik a jogi állásponthoz. Nem lehet tehát remélni, hogy az ilyen makacs fél belemegy a választott bírósági szerződésbe. így hát a perek túlnyomó része a szakbiróság elé fog kerülni. Már most mit ad a fenti elmélet a szakbírónak az ügy igazságos eldöntésére? Saját beismerése szerint a szakbíró által kezelhető fix jogszabályt nem ad, ellenben megfosztja őt a gazdasági lehetetlenülés fogalmának alkalmazásától és ez által kényszeríti arra, hogy mindig a makacs, a szigorú jog alapján álló félnek adjon igazat. Szászy Schwarz Gusztáv főleg az ismert tőzsdebirósági ítélet helyességének kérdésével foglalkozik czikkében, de természetszerűleg kidomborodik abban elvi álláspontja is. A gazdasági lehetetlenülésnek jogi lehetetlenülés gyanánt való elismerését ő is elveti és helyébe a polgári törvénykönyv javaslata 855. §-ának analógiája alapján azt a tételt állítja: Ha a teljesítés a felek szerződéskötéskor irányadó föltevéseivel ellentétes módon megnehezült, elannyira, hogy a teljesítés az adósnak arányKereskedelmi Jog