Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Gazdasági lehetetlenülés

336 Kereskedelmi Jog 21—22. sz. dékozik, egy ilyen intézkedés, nemcsak, hogy nem indokolt, hanem alkalmas lehet arra, hogy necsak gátolja az adóst gazdasági tevékenységének szabad kifejtésében, hanem egyenesen veszélyeztesse azt a nagy czélt, a melyet a kormány a moratórium-rendelet kibocsátásával szolgálni kivánt: hogy ugyanis az adóst a háború tartama alatt ne csak megvédje a hitelező esetleges zaklatásaival szemben, hanem, hogy a vagyoni helyzetében amúgy is szorongatott adósnak a megélhetést a háború tartama alatt meg is könnyítse. Mert mi lenne az adósnak a helyzete, ha a hitelező a moratórium alatt nem érvényesíthető követelésére nézve ezen az alapon biztosítási végrehajtást vezethetne adósa vagyonára? Feltétlenül rosszabb, mint a moratórium előtt. A moratórium előtt ugyanis a hitelező adósa ellen lejárt és perrel érvényesíthető követelésére nézve is csak a végrehajtási törvény negyedik czimében felsorolt esetekben vezethetett biztosítási végrehajtást, vagyis rendszerint csak akkor, ha követelése veszélyeztetését valószínűvé titte, a fentebb kiemelt intézkedés esetében pedig a hitelező perrel nem is érvényesíthető követelésére nézve biztosítási végrehajtást vezethetne minden egyéb veszély kimutatása nélkül adósa ellen már azon az alapon is, hogy adósa, sőt más harmadi; személy is, a legcsekélyebb értékű valamely vagyontárgyat elidegenít, elrejt vagy megsemmisít Igaz, hogy a tervezett intézkedés szószólói szerint ennek az elidegenítésnek, elrejtésnek vagy megsemmisítésnek azzal a czélzattal kellene elkövettetnie, hogy ezzel a hitelező pénzkövetelésének érvényesítése meghiusittassék, de hát kérdjük, hogy fogná majd a végrehajtást elrendelő biró megállapítani ezt a czélzatot, megállapítani például azt, hogy a kisgazda az eladott buza, vagy a kiskereskedő az üzlethelyiségében eladott termény, élelmi szer vagy más áru elidegenítését ezzel a czélzattal eszközölte-e vagy sem ? Különben, ha a biztosítási végrehajtáshoz való jogát a hitelezőnek arra az esetre akarnók szorítani, amelyben az adóst vagyontárgya elidegenítésénél az a szándék vezette, hogy ezzel hitelezői elől a végrehajtási alapot elvonja és ezzel hitelezőit megkárosítsa, akkor megfelelő védelmet talál a hitelező a mai jogállapot szerint is már a Btk. 386. szakaszának az intézkedésében és követelésének biztosítására módot nyújtanak neki a B. P. 492. és 493. szakaszainak a rendelkezései. Az adósnak ilyen dolosus eljárása már a büntető törvények súlya alá esik és a hitelező a bűnügyi eljárás során a moratóriumra való tekintet nélkül is kereshet és találhat megfelelő biztosítást. Az adósnak ilyen dolosus eljárása esetére tehát nincsen szükség oly polgárjogi intézkedésre amely helytelen alkalmazásában oda vezetne, hogy a moratórium alá eső tartozással terhelt adós meg lesz fosztva annak a lehetőségétől, hogy akár háztartásában akár üzletében nélkülözhető bármilyen vagyontárgyat elidegenitsen abból a czélból, hogy azzal magának és családjának a megélhetést biztosítsa. A moratóriumban külön biztosítási intézkedésekre tehát nem csak hogy szükség nincs, hanem azok egyenesen káros hatással volnának gazdasági életünkre. Épen ezért megelégedéssel vettük tudomásul, hogy igazságügyi kormányunk a második moratóriumi eljárási rendeletben ilyen uj, külön biztosítási intézkedéseket nem statuált. Gazdasági lehetetlenülés Irta: dr. Hevesi Illés budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéki biró. A háború által föladott sok nehéz jogi kérdés között talán a legnehezebb azoknak az eseteknek a jogi elbírálása, a melyekben a szerződés teljesítése nem vált ugyan fizikailag lehetetlenné, azonban csakis oly aránytalan anyagi áldozatok árán lehetséges, a melyek megkövetelése a józan gazdasági fölfogással ellentétes. Ez esetek azok, a melyekben a kötelem teljesítése gazdaságilag vált annyira nehézzé, hogy az a forgalom felfogása szerint gazdaságilag lehetetlenültnek tekintendő. A szerződés teljesítésére való kötelezés ez esetekben a kötelezettre méltánytalan és aránytalan veszteséget, míg a jogosítottra méltánytalan nyereséget jelent. A kérdés sokkal nagyobb fontosságú és gyakorlatibb jelentőségű, mint a fizikai lehetetlenülés kérdése. Ugyanis az előbbi főleg csak az egyedi szolgáltatásoknál szerepel, a mikor a kötelem tárgya egyedileg meghatározott dolog, mig a másik a forgalomban tulnyomólag előforduló fajlagos kötelmeknél, melyek - miután a faj nem semmisül meg — fizikailag lehetetlenné nem igen szoktak válni. A jog a maga lényegében nem puszta logikai tudomány, hanem az érdekek össze-